Lazac mellől a puliszkáról

43

Mai napig elmosolyodom, ha eszembe jut János, akivel nemrég ugyanabban a kórházi szobában feküdtem. János dolgos falusi cigány, aki magában hordozza az egyszerű életforma valamennyi szépségét és rútságát. Szeret magazinokat, turisztikai kiadványokat olvasni, és nem érti meg, hogy a fenébe lehet, hogy mindenhol azok laknak a legnagyobb házakban, akik „életükben egy percet sem dolgoztak”: a politikusok, az ügyvédek, a polgármesterek, a doktorok, a papok. Magam is úgy cseperedtem fel, hogy a falu hagyományos értékrendje szerint szegény édesanyám a hivatalos munkahelyén nem dolgozott semmit: hiszen ő csak ült egy számítógép előtt. És azt hiszem, elfogultságról tanúskodna, ha János és a meglátásában osztozók előtt nem vallanám be: valójában magam sem dolgozom semmit, csak sétafikálok, kérdezősködöm és nyomogatom a gombokat. Ilyenek vagyunk mi, újságírók. De mentségünkre szolgáljon: legalább nem lakunk nagy házakban.
Azt hiszem, János visszapottyanna a kórterembe, ha meglátná, micsoda semmittevés folyik Brüsszelben! Meghívottként a minap én is ellátogattam oda – szintén a lábamat lógatni –, és óránként eszembe jutott kórházi szobatársam.
Engedelmével viszont most kilépek a jánosi szemszögből, nem másért, csak mert semmittevőként védenem kell a mundért, és színt kell vallanom: szerintem igenis dolgozik a politikus, az ügyvéd, a polgármester, az orvos, a pap. És olykor-olykor még az újságíró is.
Jómagam is dolgozni mentem oda. A brüsszeli üzenetek helyi és regionális szintű átadásáról értekeztünk és részt vettünk egy fontos bizottsági ülésen. Számomra az derült ki, hogy Brüsszelnek nincs elképzelése arról, hogy miképpen lehet elhitetni a holland kertésszel vagy a román bányásszal – vagy akár Jánossal – a brüsszeli döntések rendkívüli fontosságát. Holott nyilvánvaló nemcsak számomra, hanem Jánosnak is, hogy egyebek mellett a terület alapú támogatásokról szóló döntések is Brüsszelben születnek. Abban a hitemben is megerősödtem, hogy ami Brüsszelben nyilvános, az többnyire csak polkorrekt jópofizás: ami a történések veleje, az állófogadásokon történik, miután már lerázták a kérdezősködő újságírót.
Mégsem ettől borul nálam az erkölcsi bili. Hanem a mértéktelen pénzszórásért. Csak az oda-vissza repülőjegyem 670 euróba került Kolozsvárról, Lufthansával. A karácsony közeledésével meredeken emelkedő repülőjegyek ellenére fapadossal jelenleg is „csak” 200 euróba kerülne az utam. Igaz, nem kapnék a repülőn szendvicset, nem nyújtóztatnám a lábamat és Charleroi-ból buszoznom kéne, de talán kibírnám. Főleg, ha valamennyi Kolozsvárról induló politikuson, újságírón, meghívott vendégen megspórolnának fejenként mintegy 450 eurót, és ezt valamilyen módon visszapumpálnák a polgárok zsebébe, ekkor ugyanis jóval előbbre lehetnénk.
Azzal az érzéssel távoztam Brüsszelből, mintha oda csak azért járnának politikusok és újságírók, hogy élvezzék a luxust és egyenek. És feltevődik bennem a kérdés, hogy nem éppen emiatt megy minden olyan lassan Brüsszelben? Hiszen minél hosszabb a folyamat, annál tovább tart a kényeztetés…
A világ működésének törvényszerűsége, hogy ott van az irányítás, ahol a fényűzés. Amikor egy rendszer ennek ellenkezőjét próbálta igazolni, abból diktatúra lett még nagyobb fényűzéssel és kizsákmányolással. El is fogadom tehát, hogy ez nem lehet másképp. Bármennyire visszásnak tűnik: igenis „természetes”, hogy roskadozó svédasztalok mellett tárgyalnak kohézióról, a szegények felzárkóztatásáról.
A kifogásom csupán az, hogy a mértéktartásra nem figyelünk eléggé. Észre sem vesszük, hogy a kísértés milyen mélyre vezet bennünket. A magam bőrén tapasztalom a gyarlóságot: mérgelődöm a fentiek miatt, közben pedig azzal csendesítem magam, hogy ebből az egész pénzszórásból nekem legalább visszajött valami, amit hónapról hónapra legombol rólam az állam. Igen, szívesen visszamennék még olykor-olykor Brüsszelbe, ilyenkor legalább én is ehetek lazacos szendvicset.
De közben meg-megkarcolja a lelkiismeretemet a kérdés: János vajon megkóstolja valaha a lazacot?

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.