Korképek és kórképek 29.: Skizofrénia I.

A köznapi beszédben szintén helytelenül használt gyakori, pszichiátriai fogalom. Sokan akkor fordulnak hozzá, ha valami nagyon rosszat akarnak mondani a másik, az épp háta mögött szapult ismerős elmeállapotáról. Ilyenkor szavak keresgélése vagy hosszabb hatásszünet után szinte kirobban belőlük, hogy tudod, olyan skizofrén (ez a legújabb helyesírása)! Máskor az értelmezése – különben ugyanolyan helytelenül – a pszichopatáéval megegyező, mert használója képtelen különbséget tenni, illetve nincs kellő ismerete róluk, ezért egyszerűen elmebeteg, gyagyás, hülye értelemben használják. Ami igen nagy tévedés, hisz ő a szó „mindössze” egy betegséget jelöl, pontosan 1911-től, amikor a svájci elmegyógyász, Eugen Bleuler megalkotta. Igaz, a skizofrénia nem egy könnyen körülhatárolható és magyarázható kórkép. Az idők folyamán változott is a tartalma, illetve finomodott a különböző betegségek elhatárolása, de azért igyekszem röviden ismertetni és érthetővé tenni.
A régebben használt magyar megfelelője – a tudathasadás – ma inkább csak a közhasználatban fordul elő, illetve egy más típusú, bár sokban hasonlóan megnyilvánuló betegséget takar. Rendszerint késő kamaszkorban és/vagy kora felnőttkorban jelenik meg, illetve ebben a korban mindenképp megvannak az első jelek, még ha csak később is diagnosztizálják a betegséget. Férfiaknál korábban, 15–25 éves, míg nőknél jóval később, 25–35 éves kor között jelenik meg. Ma már elfogadott – nem mindig volt így! – a betegség későbbi, 40–45 éves kor körüli felbukkanása is, különösen nőknél, de nem csak! A gyengébb nem érzékenyebb rá gyerekszülés és a változó kor környékén is. Az össznépességnek hozzávetőlegesen 1 százaléka szenved a betegség valamelyik formájában (mert abból is több van).
Eleve nem egységes kórképről van szó, megjelenése szinte egyénenként változhat, mint a lefolyása is, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy sérül ilyenkor a valóságérzékelés, illetve szétesik a gondolkodás és az érzelmi élet, előbb-utóbb a személyiség is.
A skizofrénia rohamokban jelenik meg, illetve tér vissza. Ismerünk olyanokat, akiknél életükben egyszer jelentkezett, de legtöbbnél rendszeresen visszatér, még akkor is, ha az egyén különben jól reagál a kezelésre, hisz sokszor a két shub (roham, krízis) közötti időszakban szinte észrevehetetlen a betegség. Azaz a beteg képes megfelelő módon élni a mindennapjait, társas életet élhet és dolgozhat is. Persze vannak igen súlyos, a kezelésre csak részben reagáló esetek is.

folytatjuk
Albert Ildikó