Köntörfalazásos visszakozz…

A minap alkalom adódott arra, hogy újra lássam és hallgassam azt az interjút, amelyet pártja kormányprogramja kapcsán adott 2016. december 7-én a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak. Több mint ígéretes célkitűzéseket, számszerűsített előirányzatokat sorolt fel, igen magabiztosan nyilatkozva. Már-már kirajzolódni látszott akkor, 2016 decemberében a jámbor néző előtt, hogy amennyiben a szocdemek kormányra kerülnek, rövid idő alatt bekövetkezik a Kánaán: lesz itt kolbászból font kerítés, mézeskalácsból kirakott járda, a nyugati államokat megszégyenítő életszínvonal, jólét. És mindez alig egy év leforgása alatt, mert abból, amit az a „ragyogóan” kimunkált kormányprogram tartalmazott, sok minden már ez esztendő végére meg is valósult volna. Kormányra került a szociáldemokrata párt koalíciót alkotva az időközben a szenátus elnökévé választott Călin Popescu-Tăriceanu nevével fémjelzett ALDE-val. Lelki szemeinkkel már látni véltük, hogy egy fényes (közel)jövőbe vezető útra léptünk, s erre engedtek következtetni a sebtében elfogadott egyes jogszabályok is. Például béremelések a közszféra egyes szegmenseiben, a nyugdíjpont értékének megemelése, bizonyos adók, illetékek és díjszabások (szám szerint 102) eltörlése stb. Időközben azonban szinte észrevehetetlenül fiskalitást gerjesztő intézkedésekre is sor került (például azon jövedelmi értékhatárok eltörlése, amelyek úgymond korlátozták a társadalombiztosítási hozzájárulások kvantumát). Majd bekövetkeztek kisebb-nagyobb megrázkódtatások, megtorpanások (például minisztercserék, gyakori jogszabály-módosítások és -kiegészítések, s köztük olyanok is, amelyekről utólag bebizonyosodott, hogy nem jelenthetnek sikertörténetet a törvényalkotás terén). Júniusban egy nagyobb megrázkódtatás, amikor is a kormánypárt a maga nemében egyedüli, teljesítményszámba menő kormányválságot idézett elő, amely nyomán Grindeanu helyébe került június végén Mihai Tudose. Az év derekán bekövetkezett történések, fejlemények nyomán az is kezdett derengeni, hogy valami nincs rendben a kormányprogramban szereplő jó néhány ígéretes előirányzat gyakorlatba ültetése, valóra váltása vonatkozásában. Sőt az is kiderült, hogy „a húst csonttal adják”, s a kettő közti arány bizony nem mindig kedvező. Ilyen összefüggésben utalhatunk az üzemanyagokra kivetett különleges jövedéki adó visszavezetésére, vagy olyan célkitűzésekről való lemondásra, mint például az áfa kivezetése a lakásépítkezések területéről stb. Egyre élesebben kezdtek érződni a kapkodás, a hezitálás jelei is: egykor szóba került a nagyjövedelműek által fizetendő szolidaritási illeték, azt elvetették, s a minap kirukkoltak egy másabb ilyen jellegű adóteherrel, a munkáltatók által fizetendő szociális szolidaritási hozzájárulással; egy adott pillanatban terítékre került a II-es nyugdíjpillér „reformálásának” az ügye, majd arról lemondtak, de az a jelek szerint a közeljövőben újból terítékre kerülhet. Előkaptak olyan szándékokat is, miszerint egy új áfarendszer bevezetésére kerülne sor (arra részben sor is került), ugyanakkor kilátásba helyezték, sőt el is döntötték, hogy a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulásokat átruházzák a munkavállalókra, s ezt mindenekelőtt ezen utóbbiak „érdekében”. Közben időt szakítottak arra is, hogy bejelentsék: az idén már nem fogadják el az új nyugdíjtörvényt, s ilyenképpen az nem is léphet hatályba a 2018-as esztendőben, nem ültetik gyakorlatba azt az előirányzatot, amelynek értelmében 2018-tól kezdődően adómentessé válnának (váltak volna) a 2000 lejnél kisebb jövedelmek, mint ahogy 2018 január 1-jétől nem törlik el az osztalékadót sem. Valószínű, hogy nem fog bekövetkezni az áfakulcsnak a jelenlegi 19 százalékról 18 százalékra való csökkentése sem.
Mindezt látva és hallva, akarva, nem akarva arra a következtetésre jutunk, hogy azt talán csak álmodtuk, ami elhangzott 2016. december 7-én egy televíziós interjú során Liviu Dragnea szájából. Az is lehet, hogy időközben felébredtek ők is, és felébresztettek minket is. Csipkerózsika-álmukból ébredtek fel, amelybe annak idején saját magukat ringatták, most pedig ráébredtek arra, hogy nem minden arany, ami fénylik, s még kevésbé az egy fényesnek mutatkozó, tűnő kormányprogram. Mi pedig tanúi lehetünk egy csűrés-csavaráson, képmutatáson alapuló visszakozásnak. Ebben a tekintetben elokvens példát jelenthet az a válasz is, amelyet a múlt szerdán adott Liviu Dragnea ama újságírói kérdésre, miszerint nem rugaszkodtak-e el a realitásoktól, amikor október 1-jére irányozták elő az új nyugdíjtörvény elfogadását: „nem rugaszkodtunk el a valóságtól, hanem pragmatikusnak bizonyultunk”. Lehet, akkor is pragmatikusak voltak, amikor a viszonylag alacsony keresetűeket azzal kecsegtették, hogy 2018-tól kezdődően majd nem fogja jövedelmi adó terhelni bérüket, azaz növekedni fog nettó keresetük. És most megkezdődött egy olyan burkolt visszakozás, amely keretében mindent meg lehet magyarázni, átértelmezni, mondvacsinált érvekkel alátámasztani, sőt azt a következtetést a szánkba adni, miszerint mi járunk jól. Például az a személy, aki márciusban használt gépkocsit vásárolt, s azért nem volt kötelezett regadó befizetésére, de majd az elkövetkező évek során esetleg annak a többszörösét is be fogja fizetni…
Ui. Azonban megelégedéssel értesültem arról, hogy az idei rekordszámba menő napraforgótermés (3,16 millió tonna) a kormányprogram javára írható. Bravó…!

Hecser Zoltán