Kioktatás felsőbbrendűségből

„Imádom” az olyan embereket, akik nem tudom, mi okból, de úgy érzik, hogy valamiért felsőbbrendűek a többieknél. Ennek pedig hangot is adva, rendre utasítanak, kioktatnak, okoskodnak, és egyszerűen nem bírják felfogni, hogy vannak más vélemények, és hogy a világ, illetve az emberek sokkal sokszínűbbek, mint ahogyan azt vélik. Magyarán ráhúzzák a vizes lepedőt mindenkire, aki másképp gondolkodik.
Az, hogy vannak, akik így viselkednek, nem meglepő, annál meglepőbb viszont az, amikor a mi kis erdélyi magyar világunkban egy online média ontja az észt és vesz más sajtótermékeket, illetve újságírókat – úgymond kollégákat – pellengérre. Gondolván, hogy náluk van minden tudás atyja, ők találták meg a Szent Grált vagy épp Aladdin lámpását, amelyet megsúrolgatva isteni szikra pattan ki.
És van egy sajtótermék, amely alapos bátorsággal, semmi szégyenérzet nélkül operál ilyennel. Még ha egyszeri eset lenne, akkor legyintenék rá, de nem így van. Sokadjára fordul már elő. Az elmúlt cirka egy hónapban – ha nem tévedek – a negyedik esetről beszélhetünk.
Pellengérre vesznek publicisztikát, cikket, és sarkított, illetve nem utolsósorban álvégkövetkeztetéseket vonnak le belőlük, mellesleg szerkesztőségekbe és újságírókba rúgnak bele. Egy egyszerű gyengéd témából képesek nem létező antiszemitizmust vagy fasizmust, illetve további „izmusokat” levonni. Pusztán azért, mert ők úgy gondolják. S mindezt azzal ellentétbe, hogy fölöttébb hirdetik a toleranciát és az elfogadást.
Gondolom, úgy tartják, hogy az övék egy uralkodó irányzat, amelyet ki nem követ, azt szépen meg lehet ostorozni. Bátorkodom megjegyezni, hogy elég arcátlanul csinálják, amiből nem kérek.

Darvas Attila