Jövő az akadémiáknál

Divatos lett mostanság különböző sportágak számára akadémiákat létrehozni, ezáltal is közös ernyő alá hozva az adott sportok művelőit, szerelmeseit. Székelyföldön a sort a labdarúgás nyitotta, majd követte a jégkorong, a kerékpár, az ökölvívás és nemrég szó volt a kézilabdáról is.
Az első kettő magyar állami finanszírozással működik is, a kerékpár egyéni kezdeményezés, míg az ökölvívást egyelőre nem nagyon tudni ezen a palettán hová helyezni. A kézilabda-akadémia Székelyudvarhely központtal szintén magyar állami támogatással működne a tervek szerint, bár ott már – elméletileg – működik a Görbicz Anita Kézilabdasuli, de a 2015 márciusában az ISK Székelyudvarhely és a Győri Audi ETO KC között szerződés aláírása óta nem sokat hallani róla.
Mint minden újdonságot, a helyi közeg nagyon szkeptikusan fogadta, míg Magyarországon valódi ellenszél van ezen akadémiák működésével kapcsolatosan, ami lehet részben jogos, részben meg nem.
Kezdjük az elsővel. Ebben úttörő volt az FK Csíkszereda, és sokan bizony kétkedve fogadták a terveket, mára viszont meggyőző lett, hiszen mind szakmailag, mind infrastrukturális beruházások terén rendkívüli munkát végeznek. Előbbi meglátszik azon, hogy játékosokat adnak a különböző magyar, illetve román korosztályos válogatottaknak, ami korábban elképzelhetetlen volt, míg utóbbira ott vannak az újonnan létesített pályák, vagy épp a kollégiummal rendelkező stadion, hogy ne beszéljünk a további tervekről.
A jégkorongban hasonló módon igyekeznek felépíteni a rendszert, hiszen jégpályák és további létesítmények létrehozása zajlik. A probléma viszont sokkal nagyobb, mint a labdarúgásban, hiszen itt jégkorongklubjain keresztül Magyarország hatalmas elszívóerőként van jelen. Korosztályok váltak és válnak „lyukassá”, vagy épp semmisülnek meg egyben, veszélyeztetve a sportág jövőjét, s kihatással van a felnőttcsapatok szereplésére is. Ez a jelenség a labdarúgásra nézve nem annyira veszélyes, hiszen kevés játékost emel ki a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, amelynek felnőttcsapatában amúgy sem szeretik játszatni a fiatalokat, hiszen jelenleg is több mint tíz külföldi játékossal dolgoznak, kiszorítva a helyieket.
Ami a magyarországi ellenérzéseket illeti, meglehet, hogy tényleg nagynak tűnhetnek az összegek, amelyeket másra is lehetne költeni, de számításba kell venni, hogy ezek az akadémiák teljes mértékben a magyar sportot szolgálják. És mint tudjuk, a sport és a vele járó siker lehet a legjobb országimázs-hordozó. Továbbá, ha a jégkorongot vesszük, akkor igencsak sovány gyógyír mindamellett, hogy az elmúlt években bizonyos magyarországi kluboknak köszönhetően az összeomlás szélére került a csíki jégkorong. A kitartó nevelés, illetve képzés helyett kész játékosokat vittek el innen, pusztán a TAO által biztosított millióforintok miatt, olyan játékosokat, akiket az ifi kort kinőve „útszélre löktek”, hiszen már nem szolgálták a célt, és így elkallódtak. Ennek köszönhetően ma ott tartunk, hogy a Csíkszeredai Sportklub felnőttcsapatából generációk hiányoznak.
Helyi szinten az akadémiáknak csak pozitív hozadéka lehet a jövőben. Egyrészt elősegíthetik a helyben maradást vagy épp a nagyobb körű testmozgást. Nem beszélve a helyben maradó létesítményekről, amelyeknek haszonélvezői a régió felnövekvő generációja lesz.

Darvas Attila