Jó szolgálatot tett-e?

19

Hétfői lapszámunkban arról a patthelyzetről írtunk, amelybe akarva, nem akarva belevitte magát egy kiváló sakkozóként számon tartott személy, nevezetesen az akkor még tisztségben levő kormányfő, Mihai Tudose. Emlékeztetnénk, hogy a közte és Carmen Dan belügyminiszter között patthelyzettel végződött sakkcsata kapcsán arra utaltunk, hogy az esetleg csúfos vereséget is jelenthet Tudose számára. Az (ha nem is csúfos, de) be is következett, amit egy több mint ötórás „iszapbirkózás” előzött meg, amelyre a kormánypárt bukaresti székházában került sor, s amelynek 67 szereplője volt. (Azt viszont nem tudni, hogy közülük ki is bizonyult aktívnak vagy kevésbé aktívnak és kinek az érdekei érvényesültek, érvényesülhettek, csupán feltételezni lehet.) A pártvezér, Liviu Dragnea a maratoni ülést követő rövid sajtónyilatkozatában már megismételte azt, amit elmondott egy hasonló esetben, nevezetesen akkor, amikor útilaput kötöttek – majdhogynem ugyanebben a felállásban – a megelőző kormányfő, Sorin Grindeanu talpára. Elismerve viszont azt, hogy a kormányfő és a kormánypárt közti, valamint a kormányon belüli konfliktus újragenerálódott. Arról viszont igen diszkréten hallgatott, hogy kik is voltak, kik is lehettek az abban szerepet játszók, s erre talán azért nem tért ki, mert akkor nem maradhatott volna el az önkritika. (Egyébként ez a „műfaj” Európa-szerte kiveszőfélben van a hatalmat gyakorlók körében, akárcsak a politikai pártok berkeiben.) De nem is erről akarnánk szólni, hanem inkább az elbúcsúzott kormányfő viszonyulásáról. Azt már többször is hangoztatta hol okkal, hol ok nélkül, hogy számára nem létkérdés a kormányfői tisztség betöltése, és amennyiben pártja választás elé állítaná, akkor nem ellenkezne, hanem önszántából benyújtaná lemondását. Amint az ismeretes, erre sor is került, s amit Klaus Johannis államelnök a Hivatalos Közlöny tegnapi számában megjelent 2018/49-es dekrétumával „tudomásul vett” és megállapította ennek a funkciónak a betöltetlen voltát. (Az más ügy, hogy a 2018/50-es dekrétumával kijelölte Mihai Viorel Fifort a kormányfői hatáskörök ideiglenes ellátásával az új kormány megalakulásáig.) Ugyanazon „felállást” emlegettük, mert jobbára ugyanazok a személyek döntöttek (igaz, közvetett értelemben) Mihai Tudose sorsáról, akik az Sorin Grindeanuéról is, „a másabb felállást” viszont arra vonatkoztatnánk, hogy míg Tudose elődje „nem kelt fel az asztaltól”, s ilyenképpen belesodorta pártját egy kellemetlen és kínos helyzetbe, lévén, hogy eltávolítása érdekében párttársai rákényszerültek a bizalmatlansági indítvány benyújtására. Tudose esetében nem így történt, s ennek okán arra a kérdésre, hogy a lemondásra vonatkozó gesztusával jót tett-e valakinek, a válasz az „igen” lehet. Mindenekelőtt pártjának tett jót, és nem először. Ilyen összefüggésben emlékeztetnénk arra, amit már állítottunk, nevezetesen arra, hogy az Alkotmány értelmében lehetősége lett volna megválni Carmen Dan belügyminisztertől, kezdeményezve leváltását. Ám egy ilyen eljárás azt is jelentette, jelenthette volna, hogy szembemegy pártjával, amiből mindenképp bonyodalom származott volna, olyan, amelynek tágabb és közvetett értelemben akár az ország is kárát láthatta volna. (Lásd a japán miniszterelnök látogatásával kapcsolatos történést.) És jót tett akkor is, amikor kilátásba helyezte, hogy a bizalom esetleges megvonása esetén nem habozik lemondása benyújtásával és nem követné elődje példáját, továbbra is ragaszkodva a kormányfői bársonyszékhez. Igen, mert ha azt tette volna, akkor lehet, hogy még tegnap reggel is azon rágódtak volna pártjának csúcsvezetői, hogy mit is tegyenek, mit is tehetnének. Merjük ezt állítani annak okán, mert egy újabb bizalmatlansági indítvány benyújtásának még a gondolata is sokuk számára több mint hidegrázást jelentett (jelenthetett). Úgyszintén a dolgok jelenlegi állása szerint lemondása révén időt takaríthat meg a kormánypárt, de a parlament is, s talán az államelnök is. Igen, mert egy esetleges bizalmatlansági indítvány kimenetele akár meglepetéseket is okozhatott volna. A politikai instabilitás ugyan mindenképp bekövetkezett, de annak időtartamát le lehet rövidíteni, s e tekintetben is talán jót tett lemondásával pártjának Tudose. Az államelnök tegnapi szűkszavú sajtónyilatkozatában többek között egy minél gyorsabb eljárást emlegetett. A kormányválság bekövetkeztében megvolt a maga szerepe Mihai Tudosénak, de lehet abban is, hogy valóban bekövetkezzen a Klaus Johannis államelnök által kívánatosnak tartott „lehető leggyorsabb eljárás”…

Hecser Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.