Jó, de mennyire?

58

Immár egy hete, hogy benne járunk az új esztendőben, túl vagyunk az első munkanapokon is. Ez esetben az új évnek megvan, pontosabban megvannak a maga újdonságai, s amikor ezt mondjuk, mindenekelőtt azokra a különböző rangú és rendű jogszabályokra, törvényes előírásokra gondolunk, amelyek január 1-jétől váltak hatályossá, s amelyek a fiskalitás (de nem csak) szempontjából jó néhány mélyenszántó változást hoztak magukkal. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a közpénzügy és a fiskalitás egyes szegmenseiben gyökeres fordulatra kell számítani. Olyanokra, amelyek hatásmechanizmusát illetően jobbára csak szólamok fogalmazódtak meg, s amelyek tényleges kihatásairól majd csak a későbbiek során győződhetünk meg. A dolgok ilyenszerű alakulása a lakosság egy részét elbizonytalanította, s újévi jókívánság ide vagy oda, nemigen tudni, hogy valóban jó lesz-e a 2018-as esztendő, s ha netalántán igen, akkor mennyivel lesz jobb, mint a múlt esztendő. És van egy másik kérdés is: mindenkinek jó lehet-e vagy csak némelyeknek? Részleges választ gondolkozás nélkül adhatunk: igen, lesznek olyanok, akiknek jobb lesz, azaz már jobb is lett, legalábbis az anyagi helyzetük, mint eddig. Gondoljunk csak arra, hogy a tisztségviselők illetményei és másabb anyagi jogosultságai nemrégiben ugyancsak megemelkedtek, s nekik bizonyára nem lesznek anyagi gondjaik. De például mi lesz azokkal, akik egyelőre még kedvezményezettjei a szubvencionált távhőszolgáltatásnak, akkor, amikor a szubvencionálást majd kénytelen-kelletlen meg kell szüntetni. (A dolgok jelenlegi állása szerint ez április végétől lenne esedékes, de arról hallani, hogy kormányzati szinten megpróbálnák elnapolni ezt az uniós irányelvek által megszabott határidőt.) Amúgy az elmúlt esztendő utolsó napján hozták nyilvánosságra az IRES (Román Stratégiai és Felértékelési Intézet) kérdőívekre adott válaszok alapján összeállított tanulmányát. E tanulmány szerint a megkérdezettek háromnegyede úgy vélekedett, hogy országunk rossz irányba halad, s a szóban forgó arány meghaladja a 81 százalékot a 36 és 55 életév közti személyek esetében. A megkérdezettek körében mindenekelőtt a politikai krízis és az árak növekedési tendenciája váltja ki a legnagyobb aggodalmat, azt követi a betegségektől vagy a munkanélkülivé válástól való félelem. (Ez utóbbi vonatkozásában furcsállandó az aggodalom, legalábbis ha szem előtt tartjuk, hogy az ország jó néhány régiójában egyre akuttabbá válik a munkaerőhiány.) Hogy a politikai válság aggodalomra adhat okot, kikövetkeztethető abból is, hogy a megkérdezettek 10 százaléka sem elégedett a hazai politikával. De a törvényhozással sem, mert a parlamentbe vetett bizalom csak a megkérdezettek 15 százaléka esetében nyilvánult meg, a politikai pártok iránti pedig alig 10 százalékuknál. Tudose kormányfő az utóbbi időben rendszeresen hangot ad megelégedésének, optimizmusának, mármint a kormány tevékenységét és eredményeit illetően, és nemegyszer amolyan öntömjénezésnek lehetünk tanúi. Nem nevezhető véteknek az, hogy valaki elégedett önmagával, de még örvendetesebb lenne, ha a kormánypalota kapuján kívül állók is optimizmusuknak adnának hangot. A közvélemény-kutatás azonban másról tanúskodik: a megkérdezettek 47 százaléka úgy értékeli, hogy a 2017-es esztendei nemkívánatos eseményekért, történésekért a kormány volt a felelős, 23 százalékuk pedig úgy, hogy a parlament, további 22 százalékuk pedig úgy, hogy az államelnök. Melyek azok az intézmények, amelyek bizalomnak örvendenek? Az első helyre 51 százalékkal az Európai Unió került, második helyre a polgármesterek 49 százalékkal, a harmadikra a sajtó 43 százalékkal, negyedikre 39 százalékkal az államelnök. Más: a kormányfő által sokszor ostorozott Román Nemzeti Bank a bizalomstatisztikán a maga 30 százalékos bizalmi indexével előkelő helyet foglal el, de nem így az azt bíráló kormányfő, aki majdhogynem a sor végén kullog, lévén, hogy a megkérdezetteknek csak alig 20 százaléka vetette bele bizalmát. Érdemes utalni arra is, hogy milyen prioritási sorrend állítható fel a kormányzattal szembeni elvárások tekintetében. Nos, a megkérdezettek 19 százaléka szerint az elkövetkező 10 esztendő során a leglényegesebb foglalatosságot a munkahelyteremtés kellene jelentse, 14 százalékuk szerint az életszínvonal emelése és a kormányzati ígéretek betartása, 9 százalékuk szerint pedig a gazdaság fejlesztése. A kormánynak az idei esztendőre vonatkozó ígéretei (többek között az idei költségvetési előirányzatok révén) lényegében ráfelelnek a lakossági elvárásokra. Igen ám, de az utóbbi negyed évszázad során ez mindig is így volt. A problémát az jelentette, hogy utólag kiderült: az ígéreteket csak részben sikerült megvalósítani. Nos, az idei esztendő igazi és valós újdonsága az lenne, ha az ígéretek nemcsak papíron felelnének rá a társadalom, lakosság elvárásaira, hanem a valós életben is, ahogy mondani szokták a „terepen”…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.