„Itt a sör nem játszik”

Többször jártam a magyarországi rokonaimnál, gyermekkoromban majdnem minden nyáron megfordultam a Fejér megyei kis falucskában, Pusztavámon. A településsel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy aki nem volt, az látogasson el oda, aki pedig volt, az menjen el még egyszer. A szabadságom alatt eldöntöttem, hogy ismét elutazom a hozzávetőleg 2500 lélekszámú faluba, ez a látogatásom azonban most különlegesebb volt a korábbiaknál, mivel néhány kilométerrel odébb, Móron bornapokat tartottak, és hát ha már ott van az ember, ugye… Első alkalommal jártam ezen a fesztiválon, és mi tagadás, nagyon tetszett: népzene, néptánc, felvonulás, vigadás és bor. Utóbbi minden mennyiségben és ízben, csak legyen, aki igya. Valaki azt mondta, hogy ott aztán nem szabad visszautasítani, ha megkínálnak, azonban gyorsan rájöttem, hogy ez bizonyára nem lenne túl okos ötlet. Voltak, akik betartották az illemszabályt, és semmit nem utasítottak vissza, ők azonban késő estére vagy minimum három idegen nyelven beszéltek folyékonyan, vagy még a villanyoszlopnak is köszöntek. Nekem, szabályszegőnek egész mókás perceket okozott mindez. A legviccesebb az volt, amikor egy baráti társasággal sétálgattam a standok között, és megjegyeztem, mi lenne, ha én itt sört kérnék valakitől. Végül nem kértem, azonban meghallottam egy párbeszédet, amelyből azonnal megtudtam, hogy milyen választ kaptam volna. „Sört? Hülye vagy? Itt az nem játszik!” – válaszolt az illető, ez pedig nemcsak ott, hanem a mi társaságunkban is nevetést váltott ki. Összességében nagyon sok élménnyel gazdagodtam, számos új embert ismertem meg, és a borkultúráról is tanultam ezt-azt. Sőt – ezt lehet, hogy első olvasásra nehezebb lesz elhinni – találkoztam és beszélgettem is a Mikulással. Pontosan azzal a fehér szakállúval, aki decemberben majd ajándékokat visz a gyermekeknek. Nagy élmény volt a saját otthonában felkeresni, minderről azonban – a maga idejében – valószínűleg olvashatnak majd lapunkban.

Kertész László