Isten orcája minden vándornak utat mutat – Unitárius találkozó Szejkefürdőn

„A szeretet a világ éltető lelke”– az egyházalapító Dávid Ferenc örök érvényű gondolata volt a jelszava, az egy örök Istenbe vetett hit közös megvallása és megerősítése a szándéka az augusztus 12-i, a reformáció 500., a vallásszabadság kihirdetésének 449. évében megszervezett Szejkefürdői Unitárius Találkozónak.

Lovasok felvonulása a hagyományos szejkei találkozón. Hitet tettek a vallásszabadság mellett Fotó: Lázár Emese

Kisasszony havának második szombatján, augusztus 12-én több százan zarándokoltak el a legnagyobb székely, Orbán Balázs egykori birtokára, a Szejkefürdőre, ahová 19. alkalommal hívta össze a közös múltra emlékezni, az egy igaz Istennek hálát adni és a hitbéli megerősödésért fohászkodni Dávid Ferenc népét a Magyar Unitárius Egyház. A vallásos találkozó hagyományos nyitányaként a homoródalmási lovas huszárok körbehordozták a domboldalon, majd átadták a nemzeti színű lobogót.

Örömteli találkozás emberrel, Istennel
Az ünnepi beszédek sorát a rendezvény házigazdája, a Szé­kelyudvarhelyi 1. számú Unitárius Egyházközség beszolgáló lelkésze, Kelemen Szabolcs nyitotta. Köszöntötte az egyházi és világi képviselőket és megköszönte a jelenlétet mindazoknak az unitárius és nem unitárius híveknek, akik a boldogság érzésével, a találkozás reménységével érkeztek.
– Itt Erdélyben magyarnak és unitáriusnak megmaradni különös isteni ajándék – mondta Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, aki beszédében az ember és ember, Isten és ember közötti valódi találkozásként, az együvé tartozás tiszta érzésének megerősítéseként, örömteli ünnepként fogalmazta meg az esemény lényegét.
– Ma egymás értékeit és őszinte hitét kell felismerni és megtanulni egymástól. Ez folyamatos kötelessége valamennyi kereszténynek és keresztyénnek – hangzott a püspöki üzenet. Az egyházfő arra is figyelmeztette az egybegyűlteket: a reformáció nem fejeződött be, a világosságot, a vallásszabadságot hirdető szellemiségét a ma emberének hitében élővé, cselekedeteiben nyilvánvalóvá kell tegye.

Megtartani a templomot és az iskolát
A hitből élés ünnepeként határozta meg a 19. találkozó lényegét Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese. Emlékeztetett: Luther egyházában mindenki megtalálta a helyét, az anyanyelven hirdetett igét megértette, ezért nyert teret a reformáció egész Európában, így Erdélyben is. Méltatta az egykori erdélyi prédikátorokat, akik felismerték, hogy törvényekkel nem kényszeríthető senkire a vallás, és a világon először, az 1568-as tordai országgyűlésen kihirdették annak szabad gyakorláshoz való jogát. Ennek máig szóló hatása és üzenete, hogy „a hit és a vallás nem maradt meg a templomban, hanem a hétköznapok része lett”, meghatározta, irányt és célt adott az erdélyi emberek életének. Szólt a cselekvésre ösztönző örökségről: az anyanyelvi oktatás és az úttörők által alapított tanintézmények megtartásáról, valamint a reformátorok által meghirdetett missziói népegyházak által képviselt eszmék ma is felette szükséges voltáról.
– Erdélyi felekezeteink együttesen vallották: ahol nincs tudomány, ott elvész a nép. Ezért ma legfontosabb feladatunk, hogy a reformációnak ezt az üzenetét továbbvigyük. Nem mondhatunk le egyetlen magyar középiskoláról, sem épületről, sem tanintézetről vagy tanításról. Sőt mindannyiunk kötelessége az, hogy több száz éves hagyományainknak megfelelően erdélyi protestánsként felelősségre neveljük ifjainkat és magunkat is. (…)Egyetlen reformátusról, unitáriusról, evangélikusról, katolikusról sem mondhatunk le. Össze kell tartanunk és mindenkire szükségünk van! Isten szava erős, ha megtartjuk, biztos lesz jövőnk – üzente a jelenlevőknek, akiket arra biztatott, fogadják el mások hitét, de sajátjukról soha ne mondjanak le.
– De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk – zárta a szót a Zsidókhoz írt levél 10:39-et idézve.

Homo Peregrinus
„Bolyongó arámi volt az ősöm.” „Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Mózes próféta ötödik és második könyvéből vett verseket választott alapgondolatként egyházi beszédéhez az ünnepi istentisztelet szónoka, Kászoni Kövendi József, a Magyar Unitárius Egyház püspöki helynöke. Irodalmi példákkal indította az út, utazás, megérkezés ősi tapasztalásának gondolata köré épített mondanivalóját.
– Az ember Homo Peregrinus, vagyis vándorélettel megáldott és megterhelt teremtmény, akinek életét folyamatos térbeli és időbeli dinamika hatja át. Az ember időben és térben, fizikai valójában és képletesen is (…) szüntelenül és folyamatosan, megállíthatatlanul vándorol. Születésünk pillanatától mindannyian nomád életet élünk. (…) És ha egyszer útra kelünk, magával ragad minket a mozgás, az élet lüktetése, (…) miközben bennünk bolyong a vágy, a remény, hogy egyszer valahová, valamikor megérkezünk, még akkor is, ha láthatóan egy helyben állunk. Az ember lábon járva hordja ki és teljesíti be az életét – fogalmazott. Hozzátette: az utazás közbeni állomások is csupán időszakos pihenőhelyek, stációk, amelyek erőt adnak a vándorlás folytatásához. Kézikönyv, kalauz lehet számunkra a tematikát boncolgató irodalmi olvasmány, de útikönyv az Ó- és Újszövetség, hiszen – fejtette ki – mindkettőben számos példát találunk az úton lévő vándorokra, valamint arra a bizonyosságra is, hogy a jutalomként elnyert mennyek országa nem valahol az égen, hanem itt a földön van, a kitartásunkkal, hűségünkkel kiérdemelt ajándékokat is itt kapjuk meg. Így annak felismerését is, hogy az úton sosem megyünk egyedül, mindvégig velünk, előttünk jár, utat mutat a Gondviselő, az Isten arca.
– Útközben a vezetés és a gondviselés, a próbatétel és az oltalmazás, a kiszolgáltatottság és a szabadulás tapasztalatai, a bizalom és hit erős dinamikájává olvadnak és érnek össze bennünk. Ha mindez megvalósul, akkor egy-egy pillanat tiszta tükrében megláthatjuk, megtapasztalhatjuk zarándok életünk értelmét s megállapíthatjuk, hogy minden jó úgy, ahogy van, jókor vagyunk jó helyen gondviselő istenünkkel, mert ő is velünk van. Isten orcája velünk vándorol és mutatja az utat – összegezte a beszédéhez választott bibliai versek találkozási pontját Kászoni Kövendi József.
Zárszavában Isten áldását kérte mindazokra, akik „bolyongó Küküllő, Homoród, Fehér-Nyikó, Aranyos, Maros, Olt vagy Duna-menti zarándokokként gyűltek egybe a legnagyobb székely és istenéhez hű utazó, Orbán Balázs egykori birtokán, hogy együtt megpihenjenek, majd hitükben megerősödve folytassák útjukat.

Megtartó egyház
A találkozón jelen volt Borboly Csaba megyeelnök, aki röviden szólt a jelenlévőkhöz, méltatva a történelmi egyházaknak a közösségek megtartásában betöltött szerepét, további támogatásáról biztosítva őket. Kifejezte abbéli örömét, hogy újra jelen lehet az eseményen, amelytől négy évvel ezelőtt is munkáját ösztönző biztatást és szeretetet kapott. Az unitáriusok találkozójának megszervezését minden évben felkaroló, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala nevében Gálfi Árpád polgármester szólt. Úgy vélekedett: a hagyományaink, a hitünk megőrzése, az ifjaknak az itthon maradásra való biztatása, a szülőföldért való munka olyan kötelesség, aminek üzenetét minden évben újra megfogalmazzák és magukkal viszik mindazok, akik a szejkefürdői szabad templomban évről évre összegyűlnek.
A reformáció 500. évében, a vallásszabadság kihirdetésének 449. esztendejében lezajlott 19. Szejkefürdői Unitárius Találkozó úrvacsoraosztással, Orbán Balázs sírjának megkoszorúzásával és az alkalom ünnepélyességéhez méltó kulturális műsorral volt teljes.

Lázár Emese