Globalizált Mikulás

Kíváncsi lennék, mit szólna a szentéletű Miklós püspök – ha netán feltámadna – ahhoz a Mikuláshoz, ami ma van. A fáma szerint ugyanis az ő jócselekedete indította ajándékozásra az embereket december elején, bár azóta sokat módosult a jótékonykodásként indult szokás. Emlékszem, gyermekkoromban többnyire titokban, az éj leple alatt érkezett a Mikulás, előtte természetesen minden kiscipőt fényesre suvikszoltunk, hogy aztán másnap reggel örülhessünk a belecsempészett ajándékoknak. Olyan ritkán fordult elő, hogy a Mikulás teljes valójában érkezzen, de ha mégis így jött, akkor kifordított bundáskabátban toppant be, és igencsak vigyáznia kellett arra, nehogy a szemfüles gyerekek felismerjék a szomszéd bácsi csizmáját a bunda alatt, netán ráismerjenek a hangjára. A csizmába rejtett vagy puttonyból előkerülő ajándék pedig valami hasznavehető dolog volt, például meleg házicipő, sál, sapka stb. egy kis édesség kíséretében. És jókat nevettünk azon, ha valamelyik felnőttnek hagymát vagy krumplit csempészett a mókás kedvű Mikulás a cipőjébe, mert ez is előfordulhatott. Mindez meghitt, bensőséges és rendkívül misztikus volt, és meg sem fordult a fejünkben, hogy toporzékoljunk amiatt, hogy nem azt az ajándékot hozta, amire vágytunk.
Azóta eltelt néhány évtized, kifordított bundakabát helyett piros palástot visel a Mikulás, és drága ajándékokkal halmozza el a gyerekeket, sőt, olyan gyerek is akad, akihez ugyanazon az estén több Mikulás is érkezik. Mindezzel nem is lenne gond, hiszen változik a világ, és a Mikulásnak is illik igazodni öltözködésben a divathoz, ajándékozásban pedig az épp érvényben lévő trendekhez. Másrészt, kiket is halmozna el drága ajándékokkal, ha nem a gyerekeket! A gond viszont azzal van, hogy kiveszett a misztikusság, a meghittség és a bensőségesség a mikulásozásból. Mintha a Mikulás is globalizálódott volna…

Jánossy Alíz