Fűtés – Finn lecke (7. rész)

Még mit sem tudtunk a finn lakóházakról, amikor bekísértek bennünket a vendégszobába, amely a következő hetekre a mi szobánk lett. Este érkeztünk meg, hideg volt a szoba és be sem gyújtottak előre, hogy kifűtsék. Máris megjósoltuk magunknak a meghűlést, mert még nem tudtuk, hogyan lehet fél kosár fenyőfával három óra alatt két napra kimelegíteni a szobát, aminek deszkából van az alja, teteje, összes oldala.
Az erdőgazdálkodásról szóló részben jeleztem, hogy a finn erdőben háromféle fa fordul elő: a lucfenyő, az erdeifenyő és a nyírfa. A tölgy vagy a bükk csak a déli partvidéken bukkan fel, nagyon elszórtan. Azt viszont még nem említettem, hogy a finn falusi házakban többnyire fával fűtenek, mert ez a legkézenfekvőbb.
Engem már csak azért is kirázott a hideg a szobánkban, mert eszembe jutott, hogy a fenyőfát lehetőleg csak tűzgyújtásra, esetleg főzéshez használjuk, a nyírfára pedig úgy tekintünk, mint értékes termőföldeket gyorsan benövő, „kártékony” fára. Hát akkor hogy csináljuk, hogy meg ne fagyjunk éjjel? Elvégre hideg, hóharmatos október van…

Tűzifa a gyérítés anyagából. „Gyenge” fából, magas hatásfokon

Tűzifa a gyérítés anyagából. „Gyenge” fából, magas hatásfokon

A „robbanóanyag”
Gyermekkoromtól része volt a mindennapjaimnak, hogy segítsek édesapámnak fát behordani, begyújtani, táplálni a tüzet. Nem gondoltam, hogy még a fával való fűtést is lehet annyira másképpen művelni, mint nálunkfelé.
„Nagyapám, aki a kályhát építette, azt mondta: soha ne használj papírt” – idézte a vendéglátónk, majd mutatta, hogyan kell begyújtani. Két laposabb tűzifát fektetett legalul, a hamura, majd a nyírfa kérgét késsel lehámozta és a kérget a lefektetett fákra dobta. Erre jött néhány szál fenyőfa tűzgyújtó, és rá a hasított tűzifa – fenyő és nyír vegyesen. „A nyírfa kérge olyan, mint a dinamit” – mondta, és a gyufát rádobta. A száraz nyírfakéreg nagy lángot vetett, majd a papírral ellentétben nagyon lassan, de kitartó, nagy lánggal égett és pillanatok alatt begyújtotta a fát.

Súberben a megoldás
A „súbert” nálunk is alkalmazzák, de valamiért nem eléggé. A mi otthoni csempekályhánk kéményének is volt „súbere”, de sosem használtuk, és hiába kérdeztem otthoni ismerősöket, hogy mi az oka, ők sem tudták, miért nem használják. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók között is akad, aki nem ismeri a módszert, frissítsük fel ezért!
A finn lakóházakban – akárcsak nálunk is – a kályhákat úgy helyezik el a szobákban, hogy ugyanazon a kéményen vezethessék ki a füstöt. Így például a mi esetünkben a földszinti konyha és szomszédos nappali kályháját, valamint a mi tetőtéri szobánk kályháját egyetlen kémény szolgálta ki. Amit nálunk viszont kevesebben alkalmaznak: minden egyes kályhának külön nyílása van a kéményen belül. A finn kémények ezért általában szélesek, 3-4 nyílás vezet ki rajtuk. Ezeket a nyílásokat elzárhatják a súberrel, ami egy fémből készült, péklapát formájú eszköz. Miután a parázs kialudt és nincs, ami füstöljön, a súbert betolva elzárjuk a kéményen belül az adott kéménynyílást, ezzel pedig benn marad az a hő, amelyet a kéményen át elveszítenénk. A különböző nyílásokat egymástól függetlenül nyithatjuk, zárhatjuk, így akkor sem veszítünk jelentős mennyiségű hőt, ha a másik kéménynyílás nyitott.
A kályhákat nem csempéből, hanem téglából építik. Masszív fűtőtestek, a konyhában természetesen főzőlappal együtt. Érkezésünk napján már besötétedett, mire begyújtottunk, és mindössze háromszor raktunk a tűzre, amikor szólt a házigazdánk: ez már elég lesz. Még mindig elég hűvös volt. Aztán leégett a szén, a súbert benyomtuk, és egy-két óra múlva ontotta a kályha a forróságot.

Fél kosárral két napra
Fahordást illetően nem éppen hagyományőrzők a finnek: nem kosárban vagy ölben, hanem IKEA-s bevásárlótáskában hordják be a fát. Ez is praktikus, mert több fér bele, mint egy kosárba, és sokkal tisztább is. Nem raktuk tele, mert akkor nagyon nehéz lett volna, csak háromnegyedig. Felét eltüzeljük ma, és legközelebb csak holnapután gyújtunk be, mert a zárt súber miatt benn reked másnapra is a forró téglakályha melege. A maradék fél táska fa ugyanúgy két napra elég. Magyarán: egy jó kosár fenyő- és nyírfával négy napig olyan melegen tartottuk a szobánkat, hogy közben mindennap szellőztethettünk is! És ismétlem: a padló, a mennyezet és az oldalfalak is fából voltak.

Kovács Hont Imre