Fülöp József grafikái a Kossuth utcai galériában – Lélekszellem

Fülöp József grafikus legújabb alkotásaiból nyílik kiállítás ma este 6 órakor Csíkszeredában, a Kossuth utcai Galériában. Vonalas rajzai ezúttal is az emberi testet ábrázolják, általa fejezi ki a szívben lakozó lélek és az elmében élő szellem kettősségét.

Fülöp József. A lélek és a szellem tükre Fotó: László F. Csaba

Hatodik egyéni tárlatára készült az elmúlt időszakban Fülöp József grafikus. Művészként és művészetszervezőként egyaránt ismert alkotó – ő vezeti az állandó jelleggel látogatható Megyeháza Galériát – tegnap rendezte el a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai Galériájában a kiállítás anyagát. Előtte beszélgettünk, művészetről, művészeti életről, munkájáról.
Kisgyermekként került a mű­vészetek vonzáskörébe Fülöp József. Elmesélte, hogy az elemit a Taploca utcában, a mai Pedagógusok Házában működő iskolaépületben kezdte.
– Másodikos koromban történhetett, hogy rajzolgattunk, s az osztályban eltűnt egy kétszínű ceruza. Hogy, hogy nem, rám fogták, hogy én tulajdonítottam el, holott nem én voltam a ludas, de nagytatám szerzett egy ugyanolyan ceruzát, amit odaadtam a tanító néninek – elevenítette fel egyik első „rajzos” élményét. – Harmadikos koromra elkészült a Nagy Imre iskola, oda költöztünk az osztállyal, én meg továbbra is rajzolgattam. Egyszer édesanyám pár rajzomat bevitte a Tanulók Házába Bara Barnabás szobrászművészhez, hogy kikérje róluk a véleményét. „Rögtön hozzák ide” – hangzott a válasz édesanyám kérdésére, s így már szakembertől tanultam rajzolni.
Az ötödik osztályt már a művészeti iskolában kezdte – az általános iskola felső tagozata akkor a Petőfi iskolában működött –, így természetes volt, hogy a középiskolát is ugyanabban az intézményben folytatja.
– Kilencedikben még minden képzőművészeti ággal próbáltunk megismerkedni, tizedik osztálytól szakosodtunk, én akkor választottam a grafikát, Koszti István Miklós volt a tanárom – számol be pályaválasztásának kiindulópontjáról. – Az a három év, amit a középiskola grafika szakán töltöttem, hagyta bennem a legmélyebb nyomot – fűzte hozzá.
2000-ben érettségizett, majd tanulmányait Kolozsváron folytatta művészetpedagógia szakon. A diploma megszerzése után, 2006-tól Gyimesfelsőlokon tanított az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban és még két általános iskolában. Négy év múlva azonban annyira csökkent a művészeti órák száma, hogy már nem volt elegendő óra egy tanár számára. Így lemondott a tanításról, s kapott az alkalmon, hogy megnyílt a Megyeháza Galéria, vezetésére pedig szakembert kerestek.
A tanítás mellett is mindvégig dolgozott, ugyanis azt vallja, hogy a művész állandó jelleggel formában kell tartsa magát, egyik alkotás adja az ötletet a másikhoz, egymáshoz kapcsolódnak a művek, egymást generálják. Szerencsés időszaknak tartja azt a pár évet, míg Vorzsák Gyula és Fazakas János László művésztársaival együtt bírt egy műtermet, ahol jó beosztással, hogy egymást ne zavarják a munkában, kedvére alkothatott. Ekkor a grafika mellett festészettel is foglalkozott.
– A lakás nem alkalmas arra, hogy műteremnek használja az ember a festékek, oldószerek szaga miatt, no meg amiatt, hogy munka után mindent el kell pakolni, eltakarítani, nincs meg az a lehetőség, hogy a palettán lévő, még meg nem száradt festékkel ott folytassad a munkát, ahol azelőtt egy nappal abbahagytad – ecseteli a műteremhiány okozta gondokat a művész.
Így inkább kisebb méretű grafikákat készít, a műfajt ugyanis az anyagi feltételek, körülmények határozzák meg.
Hogy miért visszatérő elem munkáin az emberi test?
– Festhetnék tájképet vagy rajzolhatnék csendéletet, de engem az emberi test érdekel – adja meg a választ. – Az arckifejezés, a kezek-lábak nagyon sokat elárulnak jellemről, lelkiállapotról, s ez az, ami leköt engem, ezt próbálom megfogni rajzaimon. A szellem és a lélek egyaránt érdekel.
Egyik tanárát idézte, aki azt mondta, hogy egy-egy alkotásnak nehezebb címet adni, mint magát a munkát elkészíteni. Így ő is sokat vajúdott idei munkái­ból készített kiállítása címén, míg megtalálta a legkifejezőbbet: Lélekszellem.
A kiállítás anyaga vonalakból építkezik, s főként az arcok dominálnak. Munkáiról nem szeret egyenként beszélni, ugyanis, mint vallja, a szemlélőt, nézőt vagy megérinti az alkotás, vagy nem.
A művészi alkotás számára több, mint mesterség.
– Mesterség az, amit az iskolában elsajátítunk: a rajzolás, a kompozíció, a színek használata. Mindez szükséges, de nem elég ahhoz, hogy művész legyél. Ahhoz valami több kell, saját magadat, egyéniségedet kell hozzáadjad – vallja –, s ez a többlet a művészet.
Fülöp József Lélekszellem című kiállítását ma este 6 órakor nyitja meg a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai Galériájában Túros Eszter művészettörténész.

Sarány István