Fontos a múlt ismerete és az értékek átadása

Zajlik az oklándi unitárius templom felújítása. Az egyházközség régi vágya teljesül, hiszen most európai uniós alapokra pályáztak, amelyek segítségével megújul a templom külseje és a belseje egyaránt. Kelemen Levente unitárius lelkész 1992 óta szolgál a településen, ami elég hosszú idő az ember életében.

Megújul a sok viszontagságot megért templom Fotók: Simó Márton

Az oklándi lelkész sokat látott és tapasztalt, tisztában van azzal, hol kell beavatkozni, s azzal is, hogy gyülekezete önerőből nem képes elvégeztetni a templom javításának munkálatait. Ahhoz azonban, hogy pályázhasson, komoly előtanulmányokat kellett készíttetni. A felkészüléshez, a tervek elkészítéséhez és a pályázat megírásához a magyar Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), Hargita Megye Tanácsa és a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériuma járult hozzá.
A most elnyert pályázatból megújulhat a torony, a templomhajó tetőszerkezete, a templomot körülvevő kőkerítés, a templombelső és a Szeretetotthon. Szeretetotthonnak nevezik azt a nyugati oldalon levő részt, amelyet utólagosan alakítottak ki a mai formájában az 1950-es évek elején, amikor az állam elvette a gyülekezet ingatlanjait. Itt egy viszonylag tágas hittantermet alakítottak ki, amelyben illő bútorzat és kis színpad is található.
Az eredeti első templom román stílusú volt, valamikor a 11–12. században épülhetett, amelyet a 15–16. század fordulóján a gótika jegyében fogalmaztak újra és bővítettek. A falakat borító freskók a XIV. században készülhettek. Abban a korban erősnek számított a több száz lelkes egyházközség, hiszen – bár népszámlálási adatok nem maradtak fenn – erre lehet következtetni a viszonylag tágas templomhajó méreteiből. A kazettás mennyezet 1771-ben, illetve 1786-ban készült, a karzat mellvédtáblája 1713-ban.


1937–38-ban nyerte el a templom mai arculatát, Debreczeni László tervei alapján. Ekkor az oldalfalak és a torony kivételével mindent lebontottak, a késő gótikus szentélyt is, s helyére egy tágasabb zárórész épült. A templom környezete is egyedivé lett ekkor, kis parkot képeztek ki, a kerítés és a bejáratok is népi elemeket ötvöző, továbbgondoló esztétikai jegyeket hordoznak magukon.
Az előtanulmányok elkészítése során megtörtént a falkutatás a Szent Péter- és Szent Pál-ábrázolások mellett, vélhetően a Szent László mondakörhöz tartozó freskók fognak a feltárás során előkerülni.
A torony második szintjén, a belső fal felületén most találtak egy latin nyelvű feliratot, amelynek a magyar fordítása: „Ó nagyságos Isten, kelj föl és igazgasd a földet, / Istenséged nélkül nem állhat meg az ország. / E művet emelte Kálmány András / ám a fáradságos munka Nagy Ferencé”. Ezt az 1654-ben lezajlott javításkor írhatta fel a kivitelező, vagy annak megbízottja. Természetesen az előkerült feliratot restaurálni kell.
A lelkésszel való beszélgetés során az is kiderült, hogy a toronygombban nem találtak használható kordokumentumokat. Az egyházközség vezetősége elhatározta, hogy most az új gombba elhelyezik az egyházközség történetét, a vezetőség nevét és fényképét, az egyházközség tagjainak névsorát, pár lapot a napisajtóból és az építő adatait nyomtatott formában és digitális adathordozón is.


A felújításra elnyert teljes összeget sajnos nem fogják tudni felhasználni, mert a közbeszerzési eljárás során a legolcsóbb ajánlatot kell elfogadni, így egy kis hányada az elnyert 478 000 eurónak elvész. Legnagyobb sajnálatukra, nem tudták a felújítási tervekbe foglalni a templom körüli kerítés és a park felújítását, mert ezek a területrészek más telekkönyvön szerepeltek, összevonásuk bonyolult folyamat lenne.
A megtalált felirat restaurálási költsége sem került bele a pályázatba, így jelenleg azon gondolkodnak, hogy az ehhez és a kerítés felújításához szükséges összeget más forrásokból fogják előteremteni
A székelyföldi embereknek azonban fontos, hogy feltárják, megőrizzék ezeket az értékeket, hogy restaurálják, hogy népszerűsítsék, hiszen a felmutatható értékek turizmust generálnak, olyan foglalatosságokat honosítanak meg újra, amelyek hosszabb távon a helyi termelést és a termékelőállítást segítik. Kelemen Levente tiszteletes bizakodó, mert szép eredményeket értek el az elmúlt 25 évben. Megújult az Ifjúsági Ház, új épületbe került a múzeum, 2016-ban pedig Virrasztóház épült.


Ez a Virrasztóház – amelyet a helyi tanács, az egyházközség és a közbirtokosság segítségével, helyi forrásokból valósítottak meg – mind formájában, mind rendeltetésében illeszkedik a környezethez és a hagyományokhoz. Olyan építészeti megoldásokat kerestek és találtak, amelyek esztétikailag megfelelnek, belesimulnak az épített környezetbe. Sok településen annyira megváltoztatta a temetkezési szokásokat a ravatalozók építése, hogy pár év alatt teljesen átalakult a falusi temetések rendje. Itt a hívek kifejezetten kérték, hogy a folytonosság jegyében gondolkozzanak a vezetők. Ez az épület alkalmas arra is, hogy a hozzátartozók – gyakorlatilag a 328 főből álló unitárius gyülekezet, tulajdonképpen a teljes faluközösség, amely a kisegítő iskolában tanuló 60 gyermekkel és a 8 fő reformátussal és a szintén mindössze 8-10 római katolikussal együtt is alig 400 lakosból áll – virrasztót tarthassanak. A temetés pedig a hagyományok jegyében, nem közvetlenül innen, hanem ahogyan megszokhatták az oklándiak az évszázadok alatt kialakult rendet – a közeli templomban tartott szertartással és az elhunyt temetőbe való közös elkísérése keretében történik ma is.

Simó Márton