Ferencz Imre: Szászok

Veres Istvánnak, aki magyarra fordította
Erwin Wittstock: Végítélet Ónyírban című regényét

 

Éltek hajdanán itt szászok
s helyükbe költöztek mások

nem bírtak ki még száz évet
itthagyták a szülőföldet

nem bírtak ki száz esztendőt
másra hagyták a temetőt

alig maradtak itt páran
itt-ott tízen másutt százan

hagytak ők csapot s papot
és nyitva hagyták a kaput

itt hagytak otthont és hazát
itt hagyták nekünk Drakulát

ahol nyolcszáz évig jó volt
lehúzták végül a rolót

nyolcszáz esztendőt feladtak
integettek a falaknak

minden váruk már védtelen
mert az enyészet féktelen

nem hív a harang gyere be
minden templomuk fekete

búcsút mondtak a teleknek
nyolcszáz esztendőt feledtek

nem viselték el az önkényt
feladták magukat önként

nem maradt a talpuk alatt
elveszítették a talajt

s mert látták hogy feladják
ezért hát őket eladták

nem maradtak itt a szászok
mert megszűnt a kiváltságuk

hajdanán nem ezt a jövőt
látták ők a szemük előtt

mikor még övék volt Prázsmár
és mellettük állt a császár

jól tudjuk mi hogy a szászok
nem voltak nekünk barátok

gondolták jobb lesz azokkal
kik nem tartottak Kossuthtal

mi az aranynál többet ért
elveszítették a reményt

nem gondolták hogy véget ér a
dicső kommunista éra

azt hogy a berlini falat
elsodorja majd a Trabant

a szomorú sorsuk meghat
ha nézem a falvaikat

nélkülük az ország sivár
mi érezzük ezt igazán

 

(Tekintsétek kopjafának
ezt a verset semmi másnak)

2017. augusztus 26.