Fényűzés a csórók között

A múlt hét utolsó munkanapjain APIA-alkalmazottak nettó bérük januártól várható drasztikus csökkenése miatt tiltakoztak, sztrájkoltak, ma pedig Bukarestben folytatódik az országos dínom-dánom. A felső vezetők közül egyeseknek a fizetése akár 2800 lejjel is csökkenhet jövőtől. Annyira képtelennek tűnt, hogy csak sokadik olvasás után tudatosult bennem: kétezer-nyolcszáz lejjel csökken valakinek a fizetése. Ha nem láttam volna maffiózós filmeket, talán el sem tudnám képzelni, mekkora fizetése lehet annak az embernek, akitől csak úgy levonhatnak 2800 lejt. Ráadásul Romániában.
És ezek a bácsik, nénik tiltakoznak. Értem én, hogy mindenkinek magánügye a fizetése, és természetes dolog, hogy felháborodik az ember, ha ez látványosan kurtább lesz. De nem túl nagy luxus Romániában utcára vonulni ekkora fizetésekkel? Nyilván, ez a 2800 lej szélsőséges összeg, gyanítom, legtöbben azok vannak, akiknek „csak” 600 lejjel csökken a fizetésük.
Az zavar, hogy elvileg ők kapcsolatban állnak nagy rakás minimálbéressel, akik mezőgazdasági tevékenységekkel érik el, hogy fenntartsák magukat, és akiknek valóban hatalmas segítséget jelent az ügynökségtől kapott támogatás. Azokról a gazdákról beszélek, akik a fizetésükből és az idejükből jó szívvel meg sem engednék maguknak, hogy akár csak három órára letegyék a kaszát, kapát, tehéntőgyet, és bejöjjenek a városba tiltakozni a pityóka alacsony áráért vagy a napi nyolc óráért kapott nevetséges fizetésükért.
A bérezéseknél az egyensúlyt nem a magas fizetések levonásával ildomos elérni, hanem az alacsony bérek feltornázásával. Viszont az APIA kitartó tiltakozásában van valami embertelen: amíg az ország nagyon is jelentős része kis túlzással a fél veséjét felajánlaná olyan fizetésért, amelyből bár 600 lejt le lehet vonni, addig a több ezer lejes fizetésekkel megáldott polgároknak talán nem kellene „vitézkedniük”. Ha az „arányos fizetések” alatt azt értik, hogy a bukaresti APIA-s béreket csinosítsák a vidékiekhez, akkor drukkolok nekik. De ha ők is a bukarestivel azonos fizetést követelik, akkor elszaladt velük a ló.
Határozottan úgy érzem, hogy nem a csórók irigysége szól belőlem, hanem a mohók együttérzést nélkülöző kapzsisága váltotta ki ezeket a sorokat. Nem örülök nekik.

Kovács Hont Imre