Fekete péntekek

Fogalmam sincs, hogy hány fekete péntek van Romániában, de hogy sok, az biztos. Hogy melyik a legfeketébb, a legigazibb? Nem tudom.
Amikor a múlt század hatvanas éveiben létrejött az Egyesült Államokban ez a mozgalom, akkor november 23. és 29. között tartották. A hálaadás november negyedik csütörtökén van náluk, akkor idén ez a péntek november 24-én lenne, ha betartanák. Odakint – gondolom – inkább ragaszkodnak hozzá, ha már onnan indult a hagyomány, bár kissé zavaros a „mitológiája”, akárcsak a hálaadásnak. Megoszlanak a vélemények, hogy az ünnep köszönet a gazdag termésért, vagy pedig azért ülik a tort, hogy megemlékezzenek az őslakosok ellen aratott győzelemről. Mert addig migráltak a keresztények az Újvilágba, mígnem övék lett a hely. Vittek magukkal evangéliumot, acélt, üveggyöngyöt, mindenféle tudományt, huncutságot, konfliktust és olyan vírusokat, amely odakint nem volt a természeti népeknek.
Szóval mi itt tartunk sok elő- és utópénteket, mindenféle akciót, kiárusítást, nehogy pénz maradjon a zsebben. Hogy milyen bugyrai vannak a konzumidiotizmusnak, azt roppant nehéz felmérni. Úton-útfélen hallani, hogy most ezt vesznek az emberek, meg azt, mert szemérmetlenül olcsó és jó, igazi márka, a legújabb széria, s ez már olyan, hogy mindent tud. Én ósdi típusú ember vagyok. Úgy alakítottam ki a fogyasztói szokásaimat, hogy szeretem a jót, de ahhoz ragaszkodom is. Igyekszem olyan eszközökkel körülvenni magam, amelyek sokáig szolgálnak. Tudom, hogy ez nem divat manapság, de képes vagyok egy-egy készüléket megjavíttatni, még akkor is, ha „bagóért” hajítanák utánam az újat. Három éve vásároltam egy fűnyírót, valami jobbat – legalábbis olyat, amelyről azt gondoltam, hogy „márkás” –, de amikor összeraktam és használni kezdtem, csalódtam, rájöttem, hogy a hozzá járó kések, azok a csavarral felfüggeszthető kis műanyag lapocskák, amelyek viszonylag gyorsan elkopnak, széttöredeznek – szóval megtudtam, hogy bóvlit vettem. Megkérdeztem egy ilyen gépek forgalmazásával és javításával foglalkozó ismerősömet, aki megnyugtatott, hogy nem kell foglalkozni a fogyóeszköznek minősülő kések beszerzésével – egyébként ahhoz a típushoz nem is lehet kapni a kereskedelemben –, mert mire elfogy a csomagban mellékelt készlet – ha jól emlékszem, tíz darabot adtak hozzá –, biztos, hogy megadja magát a gép, vagy a váza törik össze, vagy pedig a motor mondja fel a szolgálatot. És így lőn: most raktam bele augusztusban az utolsó pár fűnyírókést, s az utolsó métereken kattant egyet a motor, kicsit füstölt, s azzal neki annyi. Bekövetkezett a mérnök által megjósolt állapot, semmi értelme nem volt szerelőhöz hurcolni, mert márka ide vagy oda, eldobható, amolyan egyszer használatos eszköz volt. Egyébként volt szezon végi kiárusítás – fekete péntekektől függetlenül is –, hiszen logisztikai megfontolásból jobb, ha én tárolom a következő tavaszig a következő fűnyírót, s nem a forgalmazó, akinek így már nincs annyi gondja véle, s nem döglik benne a pénze.
Egyébként a november kereskedelmi szempontból holtidő lenne. Az emberek zöme karácsonyra készül – azaz a téli ünnepkörre, mondjuk, s nem a Megváltó születésére, hogy ne sértsük a hívatlan vendégeket a spájzban –, s arra, hogy a december elején esedékes fizetését majd hasznos és haszontalan dolgokra fordítsa. A fekete péntekek hatására azonban az a pénz már most elkölthető, s ha mégsem elég a sok bóvli, akkor jönnek a „kedvezményes” karácsonyi vásárlási hitelek. Csak úgy hajigálják utánunk a bankok is a hazudott kedvezményeket.
Ha megfigyeljük, ilyenkor még a szokásos politikai botrányok is elcsitulnak az országban. Talán még a soron következő bizalmatlansági indítványt is elhalasztják, az elcsapandó hivatalnokokat, minisztereket, apparatcsikokat, portásokat, léhűtőket is hagyják még pár napig, hiszen a társadalmi élet ilyenkor a nagy- és a webáruházak pénztárainál zajlik. Arról most senki nem beszél a csillogásban és az üzleti forgolódásban, hogy a beszerzett portékából mennyi szemét lesz, s milyen céltudatos az a vállalkozó, aki januárban indít új zálogházat, mert ünnepek után is élni kell majd a február elején esedékes fizetésig.

Simó Márton