Fejlesztő korlátok

Gyerekként nem szerettem az iskolát, amelynek szervezőelvét a fegyelem, szigor, szabályok, korlátok, határidők, pontosan elkezdett és precízen befejezett tanórák jelentették. Néha börtönben éreztem magam, olyanban, ahol pontosan reggel 8-kor „ébresztő tanórát”, majd 12-kor ebédszünetet tartanak, és ahol csak akkor történik valami, amikor azt a jó konzervatív metodika megkívánja. Ha diktáltak, írni kellett. Ha a tanár beszélt, nem kérdezhettél. Ha félreérthetően mesélt, nem mosolyoghattál. Ha ő azt mondta, annak úgy kellett lennie! Még akkor is, ha az a valóságban teljesen másképp volt. A tekintélytisztelet elvét sem szerettem, ha annak valamilyen jól meghatározható háttere nem volt. Aztán lassan felcseperedtem, és hozzászoktam, hogy társadalmunk működőképességéhez alapvető követelmény a szabályok, a közösségi normák és a néhai irracionális tanári módszerek követése. Itthon is szigor volt, a társadalomban is, az iskolában is, így nekem is ehhez kellett igazítanom magam az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében. Sikerült is, mintagyerekké formáltak! Olyanná, aki bűntudatot érez, amikor nincs házi feladata, amikor betegség esetén egy napot hiányzik az iskolából, és még akkor sem érzi ügyesnek magát, ha tízessel zárta a legnehezebb tantárgyat, mert tudja, hogy a teljesítményének domináns része nem mindig olyan faktorokból tevődik össze, amelyek a teljesítőképesség mérésére szolgálnak. Éppen ezért időnként felhagytam a rám erőltetett mintagyerek viselkedésével, a nagy betűs élet közeledtével szemléletváltás következett be, ahogy általában ez lenni szokott. Átértelmeztem, más kontextusba helyeztem a dolgokat: hasznot kovácsoltam a fegyelemből és szigorból, a szabályok közötti feszült teret felváltotta a lehetőségek tárháza, míg a korlátok akadályozás helyett irányítani kezdtek és a határidők motivációval töltöttek el. Az egyetem sokat segít ebben, lerombolja azokat a káros sztereotípiákat és tanítási modelleket, amellyel elavult oktatási rendszerünk nem tud mit kezdeni. A reggel 8 órás „ébresztő tanórát” felváltják a délutáni előadások, a 12 órás ebédet számodra kedvező körülmények között fogyaszthatod, és az egyetemen még a módszertan ellenében is mindig történik valami!

Darvas Boróka