Egyfajta Isten- és közösségszolgálat

Többek, talán nem túlzás, ha így írom, sokak által ismert, hogy Csíksomlyón a kegytemplom mentén működik egy önkéntes rendezőcsoport. Tagjai férfiak, számuk 85-100 körüli. A legkülönbözőbb foglalkozású egyének, akik két dologban analógok: amikor időszerű keresztvetéssel is megvallják hitüket, illetve amiért vállalják és tehetségük szerint segédkeznek is abban, amiben igénylik aktivitásukat. Önkéntes (székely) emberek alkotta csoport tehát. Nem párt, nem gazdasági vagy más érdektömörülés. Ennek ellenére egyfajta közösség, akiket a kegytemplom, a környékén és benne folyó liturgikus tevékenység segítése kapcsol össze, vagyis a Szűzanya-tisztelet képességeik szerinti segítése szólít a helyszínre. Isten dolga törekvéseik értékének megítélése. Ők azonban közösségnek vélik magukat: együtt is megünneplik névnapjaikat (védőszentjeikre is emlékezve), időszakonként közös imaórákon fohászkodva népünkért, mieinkért és elődeinkért. Azt is el kell árulnom a teljesség kedvéért – bár erre sem kaptam felhatalmazást –, hogy himnuszt is választottak maguknak, amelyet elég gyakran énekelnek is. Bizonyára sokak számára ismert (és kedvelt is) a magasztaló ének: Nagyasszonyunk hazánk reménye… Ez tulajdonképpen egy nagyon szép és régi Mária-ének – írom ez utóbbit azért, hogy az esetleges „Községháza-szakértők, címer- és zászlófirtatók” gyanakvásai megelőzéséhez magam és társaim egyaránt hozzásegítsük a nemzetféltőket. Már csak azért is, amiért mi is féltjük nemzetiségi kincseinket, közöttük nem utolsósorban azokat a szakrális eseményeket, amelyek Csíksomlyón, a Szűzanya lábainál és az Isten-Anyával engesztelik az Urat: jövőnkért, népünkért.

Önkéntesek segítik a pünkösdszombati búcsú lebonyolítását minden évben. Jóakarat Fotó: László Róbert / archív

A fentiekben szerény, segítőkész, egyszerű emberekről, jóakaratú alkalmi, nemes ügy szolgálatáról írtam. Remélni merem, más helyen, helyeken is léteznek vagy példájuk nyomán támadnak követőik. Ez is egyfajta Isten- és közösségszolgálat, a dolgaink mellé való tevékeny odaállás!

id. Borsodi László, nyug. tanár, Csíksomlyó

 

Itt az új év
Itt az új év s mit hoz nekünk?
Hoz sírást vagy derűt,
Sok tablettát, oly keserűt,
Örömet vagy gyászt,
Sok fogcsikorgatást,
Ellentétet, villongást,
Sok vitát, torzsalkodást.

Ne így legyen! Ne ez legyen
Köztünk, emberek!
Ha így élünk, ez fáj nekünk,
Legyen köztünk türelem,
Győzzön mindig az értelem!
Legyünk hajlékonyak,
Mint szirten a fenyő!
S így szebb lesz az új esztendő!

Dénes Géza, Maroshévíz

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.