Disszonancia…

A kormány, mint az ismeretes, továbbra is kitart azon álláspontja mellett, miszerint sem az idén, sem pedig a jövő esztendőben nem lesz gond a GDP-arányos 3%-os költségvetési hiány tekintetében, azaz a hiánycélt nem veszélyezteti semmi. Mindez annak ellenére, hogy a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek komoly fenntartásokat fogalmaztak meg a fiskalitási intézkedési csomag várható hatásmechanizmusát illetően, s ugyanakkor nemzetközi pénzintézetek is arra figyelmeztetnek, hogy nehezen lesz tartható a hiánycél.

Mindenkinek lehetnek érvei és ellenérvei, s mostanság a szembenálló felek azokat szinte napi rendszerességgel sulykolják. A kormány mindenekelőtt a gazdasági növekedést tartja mérvadónak, s rendszerint azzal is hozakodik elő, legyen szó adópolitikai kérdésekről vagy társadalombiztosítási hozzájárulásokról. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az Országos Prognosztikai Bizottság (CNP) az elmúlt hét végén felülvizsgálta a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseit. A minap nyilvánosságra hozott közlemény szerint az az eddig várt 5,6%-kal az idei esztendőben el fogja érni a 6,1%-ot.

Beruházások lefaragva…
A közpénzügyi minisztérium a múlt hónap végén hozta nyilvánosságra a kilenc hónapra vonatkozó helyzetjelentését. Abból az derül ki, hogy az év elején beprogramálthoz képest kilenc hónap viszonylatában a személyzeti kiadások 9 milliárd lejjel növekedtek, míg a költségvetésben előirányzott beruházások 4,3 milliárd lejjel csökkentek. Ez utóbbi kapcsán utalni kell arra is, hogy az idei első költségvetés-kiigazítás során 10 milliárd lejt vágott le a kormány a beruházásokból, s ilyenképpen sikerült azt a látszatot kelteni, hogy a GDP-arányos költségvetési hiány a 3%-os szinten fog maradni. Amúgy az esztendő első nyolc hónapja során a konszolidált költségvetés hiánya kisebb volt, mint az év elején betervezett, de ez senkit sem jogosíthat fel túlzott optimizmusra. Kilenc hónap viszonylatában a névleges költségvetési hiány 19,7 milliárd lejes kellett volna legyen, ezzel szemben annak értéke csak 6,8 milliárd lejre rúgott. Ez a csökkentett hiány viszont nem a többletbevételek javára írható, hanem a költségek csökkentése vagy egyes kifizetések elnapolása javára. Nézzük meg a konszolidált költségvetés bevételeit: azok két hónap viszonylatában 8,8%-kal voltak nagyobbak, mint 2016 azonos időszakában, de a programhoz képest 4%-kal jelentettek kevesebbet, ami 8 milliárd lejnek felel meg. Tehát nem mindegy, hogy milyen szempontok alapján közelítjük meg a költségvetési bevételek alakulását. Ugyanez vonatkoztatható egyébként a kiadások alakulására is: a programáltakhoz képest hét hónap viszonylatában a költségek 21 milliárd lejjel voltak kisebbek. Igen ám, de azon belül a személyzeti kiadások 20%-os növekedést mutattak, a beruházásiak viszont 36%-os csökkenést. Tehát, ha a múlt évhez hasonlítunk, minden rendjén van. De ha az idénre beütemezett kiadásokkal számolunk, akkor kevésbé. Például a személyzeti költségek esetében az a 20%-os plusz 9 milliárd lejnek felel meg. Az a 36%-os „zsugorodás” a beruházások esetében 4,3 milliárd lejt jelent.
A fentebb vázolt számadatok tükrében van, amit megfontolni, van, amin elmélkedni, s a dolgok nem olyan egyértelműek, mint ahogy azt megpróbálja beállítani a kormánypárt, illetve a kormány.

Valami nincs rendjén
A társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a munkavállalókra való átruházását azzal is megpróbálta indokolni a kormány, hogy az előbbiek az elmúlt időszakok során az általuk visszatartott összegeket nem utalták át a társadalombiztosítási költségvetésnek, valamint az egészségbiztosítási költségvetésnek. Pontosabban arról van szó, hogy ezekre az átutalásokra rendszerint nem kerül(t) sor határidőre, s ha igen, akkor arra nem mindig a teljes érték szintjén. Lehet, hogy van valami igazság ebben az állításban, de a pénzügyminisztériumnak tudnia kellene, hogy mekkora az ilyen jellegű adósságállomány. Ennek ellenére arra vonatkozó számadatokat nem hoztak nyilvánosságra. A szaktárca helyzetjelentése szerint kilenc hónap viszonylatában a jövedelmi adóból származó költségvetési bevételek 9,1%-kal voltak nagyobbak, mint a megelőző esztendő azonos időszakában, a társadalombiztosítási hozzájárulások pedig 16,1%-kal gyarapodtak. A két arányszám közötti eltérés mindenképp meggondolkoztató, de ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az utóbbi kedvezőbb alakulása arra enged következtetni, hogy a munkáltatók nemigen „ülnek rá” az átutalandó társadalombiztosítási hozzájárulásokra, azaz a kormány érvei sántikálni látszanak. Szeptember hónap folyamán viszont egy meglepő fordulat következett be: a jövedelmi adóból származó bevételek 0,8%-kal voltak kisebbek, mint 2016 azonos hónapjában. Mindez olyan körülmények között, amikor a közszférai személyzeti kiadások esetében 23,8%-os bővülés jelentkezett. Továbbá a társadalombiztosítási hozzájárulások esetében 12%-os gyarapodásról tanúskodik a pénzügyminisztérium helyzetjelentése. Nos, az ilyen jellegű arányeltolódásokra kellene választ találjanak a kormányzati illetékesek, s akkor talán a „nagyérdeművel” is könnyebb lenne megértetni a dolgok valós alakulását.

Hecser Zoltán