Dél-erdélyi túrán a CsEKE-vel

Szeptember 22–24. között cso­dálatos Dél-Erdély honismereti túrán vettünk részt a Csíkszéki EKE szervezésében, bejárva a valamikori Hunyad és Alsó-Fehér vármegyék nevezetességeit.
Bölöni Sándor túratársunk ez alkalommal is apró részleteiben kidolgozott, minőségi és tartalmas, változatos, történelmi és földrajzi ismeretekkel fűszerezett túrára kalauzolt bennünket.
Ez a tájegység is sok rejtegetnivalót mutatott meg nekünk. A monumentális épületek és városok közül meglátogattuk a Hunyadiak ősi fészkét Vajdahunyadon, magas Déva várát, a Magna Curiát, Gyulafehérvárt, betekintést nyerhettünk Enyed nagymúltú kollégiumába.
Felkerestük az algyógyi Árpád-kori Rotondát (vagyis körtemplomot), Feredőgyógy/Ger­mi­sara római kori fürdőjét és a helyi termál vízesést, Sarmizegetu­sa Regia dák várát, az erdélyi törpedinoszauruszokat bemutató alsófarkadini házat, valamint a Nopcsa-család itteni és szacsali kastélyait, a (Nopcsa) Fe­renczék által megtalált első di­no­szaurusz­csontokat rejtő lelőhelyet, a dinoszauruszvölgyet, a Kendeffyek Kolc várát és kolostorát, az őraljaboldogfalvi kastélyukat, a gróf Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén, és folyathatnánk a sort…
A Hátszegi-medence apróbb gyöngyszemeit felkutatva csodaszép emlékei lettek számunkra is a göröngyeges jelennek és a fényűző múltnak, amihez rendszerek, sorsok járultak hozzá, alakították ki a mai képét. Itt külön kiemelnénk azt a hatalmas élményt, hogy személyesen is megismerkedhettünk Bernád Elekkel és Mara Ernővel, a szombati nap két helyi, nagyszerű házigazdájával, a Bernád- és Mara-udvarházak, régi magyar nemesek örököseivel, akik fáradtságot nem ismereve konokul kitartanak családjaik ősi fészkében, igyekeznek azokat újra felvirágoztatni.
Felemelő és egyben megható érzés volt hallgatni őket, családtörténeteiket, az embersorsokat, a megannyi meghurcoltatást, amely­ben Hunyad vármegye valamennyi magyar ősi gyökerekkel rendelkező családjának is része volt az elmúlt rendszerekben. A sok emberöltőnyi munkával kialakított kúriákat, parkokat, kastélyokat évtizednyi pereskedések után is nehéz visszakapni, sok esetben nem is sikerült (lásd az Ocskay-család dédácsi arborétumát).
A túra változatossága abban is állt, hogy nemcsak buszos kirándulás volt, hanem gyalogtúrák is voltak egy-egy régészeti lelőhely, régi kastély vagy templom megtekintéséért, valamint a régi történelmi épületeken kívül városnézések, sörözés-fagyizás, borkóstoló vadpörköltes vacsorával, bónusznak pedig a dévai városnapokon még Piramis-koncert is belefért.
A túra során szembesültünk a régmúlt fényes időkkel, a múlással, a mulandósággal, a halandósággal, és a valóságos jelennel, magával a tehetetlenséggel.
Sok helyen az istenháza omladozik, pompás kastélyok és kúriák pusztulnak el, mert már egy odatartozó lélek sem él a településen… A magyar történelem az utolsó reformátusokkal és katolikusokkal együtt nyomtalanul tűnik el.
Sok-sok mesélnivalónk lenne még e túrával kapcsolatosan, de túl hosszas lenne részleteiben elmondani… Két szóban összegzek mindent: gyönyörű volt!

Gáll Ibolya és Bölöni Emőke

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.