Csíkszentlélek: kihívásokkal újjáéledő közösség

Csíkszentlélek temploma pünkösdkor tartja búcsúját. Az ünnep majdnem egybeesik a csíksomlyói búcsúval, így az egyházközség kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy a szentléleki búcsú a pünkösdszombati somlyóinak az árnyékában történik. De milyen is az a közösség, ahol a magyarok
legnagyobb zarándoklata vet árnyékot a helyi búcsúra, miközben az újonnan beköltöző városi közösség is árnyékot hoz az „őslakos” szentlélekiek fölé? Biztos, hogy árnyékot hoznak a „jövevények”? Meg tudják találni a közös hangot velük a helyiek, miközben megtartják saját értékeiket? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Ft. Ilyés Zsolt plébánossal, aki a megoldásra kihívásként tekint. Márk Boglárka riportja.

Csíkszentlélek temploma. Közösségkovácsoló Fotók: László F. Csaba

A csíksomlyói búcsú árnyékában eléggé halovány a csíkszentléleki búcsú, főleg azért, mert a legtöbb családnál vendégek, zarándokok szállnak meg – mondja a plébános. A helyi közösség búcsúja, amelyet pünkösd napján kellene megtartani, megszenvedi ezt, mert ilyenkor kirándulni is elmennek az emberek, miközben a helyi búcsújukra nem tudnak eléggé odafigyelni.
– Az a megoldás született, hogy pünkösd napjáról pünkösdhétfőre toltuk a búcsú időpontját, mert így legalább a vendégek és a zarándokok egy része már távozik. De még így sem olyan nagy ünnep ez a mi közösségünk számára. Úgy tudom, régen, amikor nem jött ennyi zarándok, akkor nagyobb hangsúlyt kapott a helyi búcsú is. Akkorjában a szomszéd településekről is jöttek zászlókkal, és ugyanúgy innen is elmentek a szomszéd falvak templomának a búcsújára, de ennek a szokásnak most már vége – ismertette a jelenlegi helyzetet a lelkipásztor.

A többség kötődik a helyi egyházhoz
Csíkszentlélek falunak nagyon vegyes a lakossága: vannak az úgynevezett őslakosok, és ott vannak a főként Csíkszeredából oda költözött lakók, akik most már legalább annyian vannak, mint a csíkszentléleki származásúak.
– Az új lakosok fiatalabbak, ezért a gyerek is több, egy részük gazdagabb, és főleg a városban dolgoznak, szemben a szentlélekiekkel, akik gazdálkodásból, helyben megtermelt javaikból élnek, tehát tipikusan falusias életmódot folytatnak, de azért közülük is sokan járnak be Csíkszeredába dolgozni. Ennek a kettősségnek köszönhetően gazdaságilag, képzettségileg és kulturálisan is nagyon összetett és sokszínű közösség, amelyet talán még nehéz is annak nevezni, ahol – a vallásosságukat is tekintve, de – minden szempontból nagy a szórás. A beköltözöttek egy része nyitott arra, hogy részt vegyen a falu életében, bekapcsolódjon akár az egyházi programokba is. De vannak olyanok is, akik nem azért költöztek ide, hogy a falu közösségében vegyenek részt – fejtette ki a lelkipásztor.
A beköltözők egynegyede egyébként teljesen bekapcsolódik a falu életébe, másik negyede időnként kiveszi a részét a közösségi eseményekből. Amikor azonban támogatásra van szükség, egyházi hozzájárulásra, vagy gyűjtést, valamilyen akciót szerveznek, akkor a beköltözők többsége, mintegy 80 százaléka nyitottságot mutat.
A Csíkszentlélekre költözők többsége a helyi egyházközség szolgáltatásait veszi igénybe, tehát itt keresztelnek, lesznek elsőáldozók, bérmálkoznak vagy házasodnak. Történt olyan is, hogy egy házaspár itt keresztelte a gyermekét, pedig még házuk sem volt, de itt akartak építkezni.

A gyermekek és az ifjúság kihívásai
Csíkszentléleken nem működik iskola vagy óvoda. Ft. Ilyés Zsolt elmondása szerint, ezek hiánya miatt nagyon nehéz összegyűjteni a gyermekeket, mert ahány iskola, annyi program. Hétvégén is sokféle eseményen vesznek részt, ezért a gyermekeknek nehéz megismerkedniük egymással is. De ez igaz a szülőkre is.
– Most elsőáldozásra készülünk, minden hónapban tartunk egy találkozót a szülőknek is, hogy ismerkedjenek, és ismerjék egymás gyermekét is. Hála Istennek, ezekre el is jönnek szívesen. Elsőáldozás után általában tábort vagy (idén) egynapos programot szervezünk, hogy a szülők barátkozzanak össze, legyenek együtt kötetlenebbül is. De közmunkát is hirdettünk meg, azokon is szívesen részt vesznek – mesélt a közösségi életről a plébános.
A csíkszentléleki születésűek nagy része már idős. Sokan bekapcsolódnának a közösségi eseményekbe, de a nagy távolságok és a betegség sokszor akadályt jelentenek. A rózsafüzér-társulatba is csak négyen-öten járnak, ráadásul az Alszeg és Boroszló részeken élő időseknek nehéz kimászni a tetőn található templomba. A plébános szerint Fitód ebből a szempontból jobban őrzi a közösséget. Több a helybéli család, több a gyerek is, mint Szentléleken. Bármilyen tevékenység van, megszólíthatók, tevékenyek, aminek az is oka, hogy nagyobb és fiatalabb a helyi közösség.
A szentléleki és a fitódi ifjúság közösen szervezi az eseményeit, két csoportba tömörülnek. Van egy 22 fős nagyobb csoport, valamint egy 10 fős kisebb. Minden szombaton tartanak ifjúsági órákat mind a két csoportnak, és közösen járnak focizni, úszni, biciklizni, kirándulni, filmet nézni, de van gitárcsoport és furulyacsoport is. Az idén a bérmálási felkészítő alatt most mind együtt voltak.
– Mindamellett nehéz helyzet az, amikor a falusi közösségben megjelenik egy egészen új világ, mert a helyiek hagyományos falusi életvitele nem azonos a modern, városias életvitellel. De megvan az életképes mag az őslakos közösségben is, amely a helyi értékeket, a falusi élet tisztaságát, a harmóniát őrzi. Ehhez jön hozzá a városi, modern, nyitott világ. Remélem, hogy a két csoport megtalálja a közös hangot és mindenkinek a javára válik az együttélés. Nem is az a fontos, hogy a városi falusivá váljon, hanem hogy gazdagítani tudják egymás életét. Ez az én vágyam, álmom, reményem – mondta a lelkipásztor.

Valami már elindult
A plébános korábban Csíkszeredában, Gyergyószent­miklóson és Marosvásárhelyen végzett szolgálatot. Mint mondja, mindenhol úgy adta a Jóisten, hogy meglássa a jót és a szépet. Ez itt is így van, és ennek örül.
– Szeretem a kihívásokat. Itt pedig az a kihívás, hogy hogyan lehet ebből a sokféle emberből közösséget formálni. Nagyon izgalmas ez. Vannak jó példák erre: megérkeztek a városi bátrabb emberek, akik a helyi hagyományokat nem ismervén elfoglalták mások helyét a templom padjaiban. Ami persze nem tetszett a helyieknek, de az újonnan érkezettek vállalkozó szelleműek voltak, mertek felolvasni, énekelni, szolgálatot vállalni. Ez bátorította a helyieket is, most már ők is imádkoznak szabadon, felolvasnak a szentmisén, szolgálatokat vállalnak. Sok jó régi csíkszentléleki ember van itt, akik segítenek egymáson, a kalákaszellem is jól működik. A városiak megtanulhatják tőlük a segítőkészséget, a jó szomszédság ápolását – zárta mondandóját a lelkipásztor.