Villanás

Véndiákként fiatalosan

Mély sóhajjal nyugtázták, hogy egyik osztálytársuk, aki a tavalyi találkozón még velük egy asztalnál viccelődött az osztályfőnöki óra utáni közös ebéden, már nincs közöttük. Mondták: „ilyen az élet, mindannyian sorra kerülünk…” Attól is elkomorultak a tekintetek, amikor kiderült, az egyik szervező azért nincs együtt velük, mert súlyos betegen otthon fekszik, és szomorúan vették tudomásul azt is, hogy párja, az alig ...

Bővebben »

Hiszem, ha akarom

Mindennap szembejön valami újdonság velem az interneten, hogy megint mit fedeztek fel a tudósok. Azért mondom, hogy szembejön, mert nem keresem szándékosan ezeket a dolgokat, mégis az újabb és újabb szenzációkat reklámozó címek a szemem elé kerülnek, s akaratlanul is elolvasom azokat. Szó van csodanövényekről, melyekről felfedezték, hogy fantasztikus gyógyerejük van, vagy éppen gyümölcshéj, ami eddig ismeretlen hatással bír. Teák, ...

Bővebben »

A zöld pénztárca siratása

Tíz napja búcsút intettem a pénztárcámnak. Nem kelt lába, de úgy tűnik, bottal üthetem a nyomát megtalálójának. Ahol felejtettem, ott nem találtam. Ráadásul tudom, hol és mikor maradt el. Szakadtan, de még használhatóan. Pénztelenül, de nem üresen. Iratokkal volt teletömve. Szakad az eső, nő a fű. A zöld pénztárca fölött azóta összesimulhattak a fűszálak. Az iratok műanyagból készültek, nem áznak ...

Bővebben »

Városi történet

– Néni, aggyon egy lejt! – szólalt meg uzsukáló hangon a hátam mögött a rokolyás fehérnép, karján egy kisgyermekkel, mikor megfordultam, hogy ellépjek a bankautomata mellől. Nem adtam, mert kéregetőknek elvből nem adok, el is oldalgott hamar, de egy idős asszony mellém lépett, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak. Merthogy ő már megjárta. Ugyanezzel az asszonnyal, illetve társaival, akik éppen a bank ...

Bővebben »

Ajtónyitás

Mindenki felfigyelt a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség csíkszeredai és csíkszentmártoni épületénél felgyülemlett sorokra. A mezőgazdasági támogatások igénylésének határideje tegnap zárult, az elmúlt napokban pedig már reggel 6 órakor elkezdtek gyülekezni az emberek a megyei APIA irodáinál. Az egyik reggel nem sokkal 7 óra után már ötven személy tolongott a csíkszentmártoni ügynökség előtt, voltak, akik kocsival, mások szekérrel, illetve szalonnával, ...

Bővebben »

Öröm helyett

A hétvége folyamán labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseket rendeztek szerte Európában. Többek közt pályára léptek a magyarok és a románok is, de inkább előbbiekről írnék most. Mint ismert, a magyar labdarúgó-válogatott Helsinkiben 1–0-ra nyert Stieber pazar góljával, és – köszönhetően a csoport további eredményeinek – közel került ahhoz, hogy elérje az egyenes ágon való kvalifikációt a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságra. Vannak ...

Bővebben »

Elhatárolódás

A héten megkezdődött a southamptoni bíróságon annak a hét román állampolgárnak a pere, akik január 16-án négy órán keresztül szexuális erőszaknak vetettek alá egy húszéves angol nőt – ez csak az egyik azon hírek közül, amelyek honfitársaink „nemes” cselekedeteiről szólnak. Hiszen bizonyára emlékszünk a hattyúevőkre, de szinte naponta hallunk rablásokról, csalásokról és más bűncselekményekről. Miközben a külföldön dolgozók feleségeit, gyermekeit ...

Bővebben »

„Melyik az újságíró?!”

Sokan mondták nekem, hogy igencsak veszélyes pályát választottam, azonban mindig elintéztem egy legyintéssel ezeket a megjegyzéseket. Hogy lehetne veszélyes az újságírás? A világ egyik legszebb hivatásáról beszélünk: nap mint nap tájékoztatunk, felfedünk, járunk-kelünk, folyamatosan új helyzetekbe csöppenünk, és sokszor olyan helyekre juthatunk el, ahová egyébként nem biztos, hogy utunk elvezetne. Eddig mindössze egyszer néztem szembe a félelemmel a munkám miatt, ...

Bővebben »

Szél vagy erőfitogtatás?

Egy közlekedési táblákat és egy szemetest tartó oszlopot, valamint egy fát helyezett át valaki (vagy valami) függőleges helyzetből vízszintes helyzetbe a napokban a megyeszékhelyen. A tettes egyelőre ismeretlen. A tegnap reggeli látvány a Zsidó utcában – avagy a Decemberi forradalom utcában, ahogy napjainkban hívják – elgondolkodtatott. Öt napot távol voltam városunkból, így nem tudom pontosan, hogy egy autós „amortizálta” az ...

Bővebben »

Kandúrtempó?

Jó két héttel ezelőtt arról írtam, hogy a Nád utcában macskavész dühöng, s válaszul többen felajánlották macskájuk éppen születő kölykeit. De mit ad Isten? Néhány nappal az írás megjelenése után hazajött a macskánk. No, nem az utolsó, Tücsök, hanem Micu, a decemberben elcsavargott kandúr. Egyszerűen csak megállt néhány méternyire a kapunktól. Nevén szólítottuk, erre bejött az udvarra, s félénken nézett ...

Bővebben »