Villanás

Viccnek is rossz

Nemcsak én, hanem még országunk miniszterelnöke is viccnek nevezte a tanügyminiszter azon bejelentését, hogy tankönyv készül testnevelésből. Nem tudtam előre, hogy sírjak vagy nevessek, amikor egy hete Liviu Pop a nagy bejelentést tette. Azóta sem tudtam dönteni. Tény, hogy ősztől az ötödik osztályt kezdő diákok tornaórára a rövid- vagy hosszú nadrág, a tornacipő és a fehér póló mellett egy tankkönyvvel ...

Bővebben »

Búcsú a legjobb legrosszabbtól

Három évvel ezelőtt, amikor először megfordult a fejemben, hogy kiskutyát szeretnék, nem volt prioritásom. Úgy voltam vele, hogy nekem édes mindegy, csak ne legyen túl hiperaktív, cipőelhordozós, ugrálós állatka, aki a cicáim életét megkeseríti. Idilli kisállat-birodalmat képzeltem el az udvaron, ahol boldogan megfér minden fajú és nemű négylábú. Nyilván nem így történt. Dobby, akit hosszas vitázgatás után kereszteltünk el a ...

Bővebben »

„A tekintet még keresi”

Ezt Kányádi Sándor írta 1974-ben a Rekviem egy erdőért című versében. E sor s a vers is klasszikussá ért bennem azóta. Másokban is bizonyára. Most nem erdőről van szó, hanem fákról. Pontosabban két fáról, amely a tömbházunk előtt állt, egészen addig, míg két héttel ezelőtt a vihar meg nem tépázta. Egyiknek a koronája törött ketté, a másikat csak megcsavarta a ...

Bővebben »

Maradi

Egy frászbúkos csevejben dobta a címkét egy fiatalabb hölgyismerős. Nézegettem, mert új volt, eddig még senki nem akarta rám ragasztani. El is gondolkodtam: vajon miért is lát engem ósdi gondolkodású nyanyának? Azért, mert nem használtam a tetszik gomb helyett a szivárványosat? Igaz, tehettem volna, mert így mindenkinek nyilvánvaló lenne, hogy nem megyek majd „tüntizni”, ha majd egy szép napon Ádám ...

Bővebben »

Az tyúkok bolond természetéről

Megbolondultak a tyúkok. Az igazi tyúkok. A napos csibeként vásárolt tojók. Vették észre? Például vérre menően összecsapnak. Olyan esetről is tudok, hogy a csíkadorjániak meggyilkolták a székely­szentbálintiakat, amikor néhány napra, a gazdák szabadságának idejére egy tyúkudvarba kerültek össze. Máskor úgy csinálnak, mintha kannibálok lennének, csipkedik, eszik egymást. Mondom én, hogy megbolondultak. Eszik a tojásaikat. Levágtuk ollóval a csőrüket, majd még ...

Bővebben »

Ha ilyen az alap…

Ahol pénzért adnak orvosi diplomát, ott lejjebb már nem lehet. Mélységes felháborodással olvastam tegnap, hogy Aradon az Aurel Vlaicu és a Vasile Goldiş Nyugati Egyetem egyes diákjai a tanárokból, az egyetem alkalmazottaiból, valamint véndiákokból álló bűnszövetkezetének fizettek komoly összegeket, hogy átmenjenek a vizsgáikon. Sőt mi több, államvizsga-dolgozatokat is vásároltak. A csapatban valutaváltó irodák tulajdonosai is benne voltak, akiknél a jó ...

Bővebben »

Kettős mérce

Ugye tudjuk, a kettős mérce röviden azt jelenti, hogy az egyiknek lehet valamit, míg a másiknak nem. De nem erről akarok írni, ezt csak a szövegértési nehézségekkel küszködők kedvéért írtam le mindjárt az elején. Két olyan esetről írnék, amitől napok óta hangos a sajtó – határokon innen és túl –, és közösségi oldalakon viták sorozata olvasható a témák kapcsán. Pontosabban ...

Bővebben »

Szabályzatunk van, rendünk nincs

Nyár, kánikula, felüdülést, pihenést, lazulást kereső emberek egy kisváros lepukkant strandján. Csend van és nyugalom. Aztán megérkezik egy roma csapat, férfiak, gyerekek, nők. Hangoskodni kezdenek, majd utcai ruhában, illetve alsóneműben belevetik magukat a medencébe. A strand jól-rosszul megfogalmazott belső rendszabályzatában ezek a cselekedetek tilosnak minősülnek. Az egyetlen „hatósági közeg”, aki a szabályok betartására figyelmeztethetné a nyugalmat megzavarókat, az úszómester. Meg ...

Bővebben »

Tízéves találkozó

A kocsmát átalakították, de még megvan, sőt a másik is működik, ahová az egyetemi évek második felében jártunk. Tíz év telt el azóta, hogy összecsomagoltam a ruháimat, apukám lecipelte a negyedikről az ágyat, amit a színművészeti egyetem második évében vettek nekem a szüleim, a hűtőszekrényt a lakásban hagytuk, mert az egyik barátnőm Marosvásárhelyen maradt, és pár szekrénydarabot is, aminek ő ...

Bővebben »

Közügy!?

Lejárt Klaus Johannis államelnök székelyföldi látogatása, amely mondhatni egy nesze semmi, fogd meg jól találkozás volt. Egy protokolláris jellegű látogatás, ahol Johannis egy személyben volt turisztikai ügynök és román tanár. Egyrészt ugye felhívta a figyelmet arra, hogy a régió remek turisztikai adottságokkal rendelkezik, ám az nincs kihasználva, másrészt a helyiek romántudása hagy kívánnivalót maga után. És mindkettőben igaza volt. Elég, ...

Bővebben »