Villanás

Szereplők vagy csak statiszták?

Elutasították a képviselőházban a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítését célzó törvénytervezetet. A magyar kártya mindig jó játék a többség számára, amelynek jelentős hányada véli úgy, hogy a kisebbségek nem is jogokat, hanem egyenesen kiváltságokat akarnak. Megy a médiacirkusz, nagy szólamokat mondanak a politikusok a pálya mindkét oldalán, tárgyalnak, egyezkednek, küzdenek, ahol és ahogy lehet. Eközben mi van a hátországban? Talán meredek a ...

Bővebben »

Bivalycsorda Homoródmentén

Borongós, esős napon érkeztünk meg Homoródkarácsonyfalvára, a falu határában egy bivalycsorda legelt, most láttam először ilyen közelről ezt a gyönyörű fekete haszonállatot. Közel menni nem mertem, de mint utóbb kiderült, jól is tettem, hiszen azt tartják a bivalyról, hogy félénk állat, csak a gazdájával barátkozik meg igazán, az idegeneket nem kedveli. Ritkán lehet Székelyföldön bivalycsordát látni, nagyon örültem hát ennek ...

Bővebben »

Borravaló

A nyári szabadság alatt több ízben is megfordultunk kávézókban, éttermekben, s kevés kivétellel, mindenhol adtunk borravalót a pincérnek. Volt helyiség, ahol úgy értékeltük, többet érdemel a kedvesség a számlán feltüntetett végösszeg tíz százalékánál, de volt, hogy úgy döntöttünk, egy vassal sem adunk többet a morcos és ólomlábon közlekedő pincérnek. A borravalók kapcsán került elő egy, még az ántivilágból való sztori, ...

Bővebben »

Nagytakarítás

Ismerjük azt az érzést, amikor valamit már egy jó ideje halogatunk, nincs kedvünk foglalkozni vele, aztán eljön az a pont, amikor nincs tovább. Meg kell csinálni. Ilyen a nagytakarítással járó meszelés is, amikor a bútorokat összevissza tologatva, családi fotókat elejtve igyekszünk újrafesteni a falakat. Gyerekkorom óta utálom azt a felfordulást, ami ezzel a tevékenységgel jár, különösen azért, mert ilyenkor mindenki ...

Bővebben »

Tévedések vígjátéka

A cím bár shakespeare-i, ne színházi élménybeszámolóra számítson az olvasó. Olyan bakikról zengek mostan, amelyek, hála a mindennapi cikkeinket átbogarászó szerkesztőnek, nem látnak nyomdafestéket. Nem ismerem a statisztikát, hogy naponta hány nyakatekert, a magyar nyelv szabályainak fittyet hányó kifejezést javít ki, hány alanyt igazít az állítmányhoz, megóvva bennünket attól, hogy tévedéseink vígjátékán jól szórakozzék ország-világ. Bakizásaink drámai csúcspontját jelzi, hogy ...

Bővebben »

Változóban

Baráti körünkből egyre több olyan véleményt hallunk, hogy a székelyföldi – és nem csak – egyetemisták legfőbb célvárosa, Kolozsvár hónapról hónapra nehezebben elviselhető. Az ország legdrágább albérletei és rettentő túlzsúfoltság várja az oda látogatókat és költözőket, na meg persze a dinamikus fejlődés: ahányszor visszatérünk, annyiszor látunk újabb óriásberuházásokat kinőni a földből. Már a metró foglalkoztatja őket, és tényleg jogosan. Az ...

Bővebben »

A nap, amikor „nincs tütü”

Azt hiszem, nemcsak számomra, hanem mindenki számára élmény volt a Gyer­gyószentmiklóson szervezett autómentes nap – eleinte kicsit furcsának hatott, de gyorsan hozzá lehetett szokni, hogy nem kell folyamatosan autókat kerülgetni a város főterén. Felszabadultan lehetett biciklizni, görkorizni és rollerezni, a gyermekek pedig ki is használták ezeket a lehetőségeket: gyermekzsivajtól volt hangos a városközpont, ez azonban olyan zaj, amelyet szívesen hallgat ...

Bővebben »

Űrlényeg

Sok jó tanácsot kaptam már életemben, az egyik leghasznosabbat régen megboldogult nagyanyámtól: „fiam, bárhová mész, mindig legyen nálad zsebkendő!” Drága nagymama nem is sejtette, hogy minél több eseményen veszek részt, annál jobban értékelem és érzem át szavainak igazát. Jó, ha kézügyben van a zsebkendő és diszkréten belezokoghatom jó kedvemet, ha olyankor tör rám a kacagás, amikor egyáltalán nem kéne. Uram ...

Bővebben »

Piros-fekete villanás

Újságolja a fiam, némi csodálattal a hangjában, hogy egyik osztálytársa a hét végén pityókát szedett. Kuriózumnak számíthatott ez a dolog a városi osztályban, hogy így megjegyezte, gondoljuk, s felváltva meséljük a férjemmel, hogy micsoda csapatépítő tréningek zajlottak ilyentájt a mi gyerekkorunkban, hogy két hétig minden ötödikesnél nagyobb iskolást pityókaszedni vittek. Én úgy emlékszem, hogy nem esett nehezünkre, sőt szerettük ezt ...

Bővebben »

Úton-útfélen korrumpál(ód)unk

Hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára Kolozsvárra utaztam vonattal. Megboldogult egyetemista koromban néhány hetente vagy havonta és természetesen az ünnepek alkalmával tömegesen álltunk sorba a peronon Csíkszeredában vagy Kolozsváron, attól függően, hogy hazajöttünk vagy arra mentünk. Menet nem szerettük a gyergyóiakat, mert ők utánunk szálltak fel a vonatra, miattuk pedig még zsúfoltabbak lettek a fülkék és folyosók. Jövet viszont ...

Bővebben »