Villanás

Mibe kerülne?

Életemben először jártam Svédországban. Abban a skandináv országban, amelyről általában legeket olvasunk: legbefogadóbb, legtisztább, legdrágább, leginkább készpénzt nélkülöző stb. Tény, hogy készpénzt nem vittem, és néhány napos ott-tartózkodásom alatt svéd koronát közelről nem láttam, csupán egyszer, egy járókelő kezében. Azt sem tagadom, hogy bizony jólesett az itthonról vitt sajt, szalámi, miegymás, mert a gatyám ráment volna, ha napi háromszor saját ...

Bővebben »

Az őszi fáradtság Margójára

Már egy jó ideje szenvedek az ággyal való szakítás fájdalmas pillanatától, és az a legrosszabb, hogy minden egyes nap újra át kell éljem ezt a szívszorító momentumot. Mindig imádtam aludni, és általában a legrosszabb hangulatú napjaim a korán kelés megrázó tapasztalatával kezdődtek. No de mostanában hatványozottan érzem ezt a levertséggel társuló, állandóan fáradt vagyok csodálatos állapotot, és úgy gondolom, nem ...

Bővebben »

Begyűjtötték

Az egyik hírügynökség szerint a rendőrség az elmúlt egy hónapban háromszázkilencven, tanórákról lógó diákot ért tetten. Egyébként éppen ezért hétszáznyolc akciót szerveztek a rendőrök országszerte. Pedig ma nem is olyan túl nehéz lógni. Úgy huszonnyolc évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt. Az ok egyszerű: 1989 előtt kötelező volt az egyenruha és a karszám minden diáknak, így csak ránézésből meg lehetett állapítani, ...

Bővebben »

Kaláka

Még emlékszem arra, hogy gyermekkoromban városon is szokás volt, hogy egy-egy tömbház közössége együtt végezte el – kicsiktől a nagyokig – a különböző tavaszi vagy épp őszi munkákat. Együtt ültettek fákat, takarították a tömbház előtt levő teret, de ha nagyobb gond volt, azt is közösen oldották meg. Gondolok itt akár cserépcserékre, vagy ha csőtörés volt, akkor közösen ásták fel a ...

Bővebben »

„Itt a sör nem játszik”

Többször jártam a magyarországi rokonaimnál, gyermekkoromban majdnem minden nyáron megfordultam a Fejér megyei kis falucskában, Pusztavámon. A településsel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy aki nem volt, az látogasson el oda, aki pedig volt, az menjen el még egyszer. A szabadságom alatt eldöntöttem, hogy ismét elutazom a hozzávetőleg 2500 lélekszámú faluba, ez a látogatásom azonban most különlegesebb volt a korábbiaknál, ...

Bővebben »

Lezárták, rongáltak

Több alkalommal is szóba került, de ténylegesen hétfőn este zárták le a csíkszeredai Erőss Zsolt Aréna udvarát. Igaz, tegnap reggel hat órakor a létesítményt működtető VSK Csíkszereda egyik alkalmazottja tárva-nyitva kapta a kaput. Rongáltak. Több, a környéken lakó autós is éjszakai parkolóhelynek használta a sportcsarnok udvarát. Ha figyelmesen körülnézünk, állnak ott olyan gépkocsik, amelyek évek óta mozdulatlanok, a gaz csak ...

Bővebben »

Kis reggeli színes

Piros-sárga-zöld. Színek, amelyek meghatározzák mindennapjainkat, és velünk együtt mindazokét, akik Felcsík vagy a Gyimesek irányából szeretnének bevergődni Csíkszeredába, a városközpontba a 8 órás becsengetésig. Kitalálták? Bizony nem Bolívia, Ghána vagy Etiópia zászlójáról van szó, hanem a gimnáziumi útkereszteződés – és egyben a megyeszékhely egyetlen – jelzőlámpájáról. 15 másodperc zöld, 75 másodperc piros – Taploca irányából ennyi jut az autósoknak, ha ...

Bővebben »

Orbán és Orban

Mindenki tudja a Székelyföldön, hogy ezt a családnevet kétféleképpen írják. Ékezettel. És ékezet nélkül. Ha ékezet van az „a” betűn, akkor az „á”, s óhatatlanul felvillan bennünk a Legnagyobb Székely alakja, meg az Orbán Viktoré. Korábban, ha azt mondtuk, hogy Orbán, akkor egyértelmű volt, hogy Lengyelfalva nagy szülöttére gondolunk. Manapság azonban inkább az Orbán Viktor neve ugrik be, a magyar ...

Bővebben »

Elégedetlenkedünk

Lapunkban több ízben is írtunk arról, hogy miként zajlik az aszfaltozás a felcsíki falvakban. Ezekben a beszámolókban rendszerint a polgármesterek nyilatkoznak, elmondják, hogy PNDL és PNDR, uniós pénzek így, kormánypénzek úgy, Gyulafehérvárról érkező ellenőrök amúgy. Röpködnek sok millió lejek és sok százezer eurók a pályázatokból, építik Székelyföldet: fektetik a csöveket, kábeleket és terítik az aszfaltot. Félévente beüt egy-egy kormányválság, előtte ...

Bővebben »

Péntek 13.

Ötkor ébredtem, mint általában a dolgos hétköznapokon, de mivel hűvös volt a hajnal, nem volt kedvem kibújni a takaró alól. Így hát egyik oldalamról átfordultam a másikra, s amúgy csukott szemmel kezdtem tervezni a napomat. Ez olyannyira „jól sikerült”, hogy negyed nyolckor riadtan ugrottam ki az ágyból: „Csíkban mindjárt dél van”, nekem meg itt Gyergyóban hasamra süt a nap. Gyorsan ...

Bővebben »