Villanás

Ki tesz végre rendet?

Autóroncsok szegélyezik a járdát az egyik székelyudvarhelyi forgalmas utcában. Nem újdonság, így van ez már jó ideje. Autószerelő műhely működik ott, és úgy tűnik, hogy kiterjedt tevékenységéhez kénytelen a közterületet is igénybe venni. Az összetört autók kiállítása határozottan nem tesz jót az egyébként kedves utca kinézetének. Vajon fizetnek azért, hogy ezeket a roncsokat az út szélén tarthassák? Eközben a lakótelepeken ...

Bővebben »

Lassan már Ilyésnek is annyi

Valamikor január közepén, amikor ismét hidegebbre fordult az idő, és úgy nézett ki, hogy bekövetkezhet a rendes tél – s ez aztán jórészt így is történt, bár nem igazán látszott, de sízőkről szó esett azért, panziósok mondták, hogy imitt-amott előfordultak, s a fiam szánkózás közben kificamította a lábát –, akkor a házunk előtti villanyoszlop mellett láttam egy közepes méretű fenyőt. ...

Bővebben »

Samu

Ilyenkor, disznóvágások idején mindig eszembe jut. Nem tudom, hol, melyik ól melegében született, de azt igen, hogy alig pár hetes korában tombola lett belőle. Szilveszteri mulatságban sorsolták ki, s azon a régi, óévet búcsúztató fergeteges éjszakán, a krepp-papírból font girlandokkal díszített vasgyári kantinban szüleimre rákacsintott Fortuna. Valószínű, hogy az istennő is becsiccsenthetett, azért feledkezett meg arról az apró tényről, hogy ...

Bővebben »

Hótalanítás és siránkozás

Falun nőttem fel, és akkoriban, amikor még gyerek voltam, mifelénk az volt a szokás, ha havazott, vettük a hólapátot vagy az ágseprűt és eltakarítottuk a havat. Előbb ösvényt készítettünk a vécéhez – akkoriban a kinti, pottyantós fabudi volt a „trendi”, pláne falun –, aztán a kúthoz – mert vezetékes víz sem volt –, majd a fásszínhez, végül a kapuhoz. Ám ...

Bővebben »

Egy nap, két világ

Mindig is vonzott a vidéki élet, a nyugodt, falusi környezet. Nos, mivel nem egy metropoliszban lakom, így vélhetően nem a zajos város – mert cseppet sem az – miatt tetszik annyira a vidék, hanem egyszerűen falun mindig olyan érzésem van, mintha egy másik világban lennék, ahol még az emberek is másképp viszonyulnak az élethez, más a világszemléletük, persze pozitív értelemben. ...

Bővebben »

Megkülönböztetett színházi ülőhelyek?

Nem is értem. Kezdjük akkor talán onnan, hogy a Csíki Játékszín épülete korábban kultúrháznak épült, az évek alatt több alkalommal kisebb-nagyobb belső átalakításokat végeztek rajta, megnövelték a színpadot, hogy a színházi előadásokra alkalmasabb legyen, kicserélték a nézőtéri székeket, és az új sorok kialakításában megpróbáltak a nézők számára a színpadra jobb rálátást biztosítani. Az épület adottságai még így sem felelnek meg ...

Bővebben »

Egy történet lezárult

Csütörtökön kellett volna kezdje a Székelyudvarhelyi KC férfi-kézilabdacsapata a román élvonalbeli bajnokság „tavaszi” fordulóit. Méghozzá a közvetlen rivális és egyben listavezető Bukaresti Steaua otthonában. Ezt a mérkőzést viszont nem rendezik meg, mint ahogyan az udvarhelyi csapat további találkozóit sem. Körülbelül egy hete lehetett hallani kósza híreket arról, hogy az udvarhelyi alakulat, amely Székelyföld egyik szimbólumává nőtte ki magát, megszűnik alapítója ...

Bővebben »

Slambetűnő

Onnan tudjuk, hogy az életünk során átélt traumákat és fájdalmakat sikerült feldolgoznunk, hogy képesek vagyunk felvállalni mindazt, ami velünk történt. Nem hiába tartja a mondás, hogyha valamiről nem akarunk beszélni, akkor minden bizonnyal másra sem bírunk gondolni. Ilyen szempontból van még hová fejlődnie a társadalomnak, hiszen a kommunikáció helyét gyakran átveszi az a fülsiketítő hallgatás, amely egyszerűen lebénítja a továbblépni ...

Bővebben »

Hahó, hol a hó?

Két hete kezdődött minden, de nem csodálkozom, mert januárban van az ideje, nem augusztus derekán. Szóval havazott. Nem kicsit, sokat, nem egyszer, hanem többször is. De nem ez a meglepő. A megyeszékhelyen – legalábbis az egyik magyar párt honlapja szerint – háromszázötven szociális segélyben részesülő személy van. A havazás láttán a polgármesteri hivatal illetékes osztályának személyzete gyors ütemben értesítette a ...

Bővebben »

A szórakozottság hasznáról és káráról

Lehetett volna az is a címe alább olvasható szösszenetemnek, hogy „a kolozsvári bevándorló válogatott bénázásai”. Végül elvetettem az ötletet, mert beláttam, hogy unalmas, hiszen csak önmagam ismételném. Válogatott bénázásaim forrása sajnos szórakozottságomban keresendő. Gyanítom, nem árulok el nagy kulisszatitkot, ha elmondom, hogy a Hargita Népénél minden reggel gyűléssel indul a nap. Ezzel önmagában semmi gond nem lett volna, de a ...

Bővebben »