Villanás

A rutintalanság mellékhatásai

Ha jobban belegondolunk, életünk meghatározó részét állandó tanulással töltjük, és ennek a folyamatnak a legtöbb szakaszát nem is mi választjuk. Hiszen belecsöppenünk az írás-olvasás rejtelmeibe anélkül, hogy bármi jelét adtuk volna annak, hogy mi erre vágyunk. Aztán továbbhaladunk az általános iskola vizein evezve, majd, hipp-hopp, máris érettségizünk. Annyira beszippant az intézményesített oktatás, hogy eljön az a pillanat, amikor úgy érezzük, ...

Bővebben »

Még hogy nem olvasol újságot…

Közhelyes arról beszélni, hogy a mai fiatalság nem olvas nyomtatott sajtót, mégis engedtessék meg, hogy megosszam ezzel kapcsolatban legutóbbi tapasztalatomat. Több buszozós élményemről olvashattak, legutóbb egy újabbal gazdagodtam. Egyik vidéki rendezvényre készültem, Gyergyó­szent­miklóson egy diáksereg társaságában ültem fel a buszra, amely szinte zsúfolásig telt fiatalokkal. Ilyenkor megpróbálok kiszúrni valakit, akivel szóba elegyedhetek. Egyik telefonról mulatós mix, másikról a Deszpászító hasított ...

Bővebben »

Holtszezon

Egy sportújságíró számára talán a legnehezebb időszak a holtszezon, magunk között szólva az uborkaszezon. Amikor nincs semmi és nem is történik semmi. Mindenki vakációzik, mindenki a szabadságát tölti. És gyakorlatilag események nélkül vagyunk. Ez abból is adódik, hogy a sportolók készülnek a következő idényre, és a felkészülések menetéről nagyon nincs amit írni, hiszen annak „gyümölcse” majd az aktív szezonban jelenik ...

Bővebben »

Előnytelen pillanatkép

Örömmel készültünk a július elsejére vég­re megnyitott szejkefürdői strandra. Kölyökkori szép emlékek miatt lerobbantságában is kitartott a fürdő mellett egy maroknyi törzsközönség, hiszen a feltételeket felülírta a családias hangulat, a csend, a szép környezet, illetve az, hogy túlzsúfoltságtól sem kellett tartani, na meg a belépő ára is barátságos maradt. Az első „szejkés” fürdés viszont keserű szájízt hagyott maga után. Az ...

Bővebben »

Környezettudatos-e a székely?

Ki merem jelenteni, hogy nem túlságosan. Vagy tíz évvel ezelőtt mondta egyik ismerősöm, amikor szóba került, hogy vajon mi történik az eldobható pillepalackokkal, majdhogynem büszkén újságolta, hogy kiviszik valamelyik patak martjára, s oda bévetik. A legnagyobb nyugalommal állította, hogy ott jól elfér. „Már nálunk is van ilyen!” – tette hozzá, mintha ez a tény is a fejlődés egyik kötelező velejárója ...

Bővebben »

Így is ülünk mi

Mottó: Tragédiának nézed? nézd legott. Komédiának, s múlattatni fog. (Madách: Az ember tragédiája) *** A lépések meg vannak fogalmazva az elképzelések mentén. Konstruktívan viszonyuljunk. Megoldását tekintetében. A munka mellé kell állni. A munka felelősséggel jár, a felelősség munkával. Ügyrendben kell felszólalni, a sérelmek nem visznek előre. Nem adok szót, képviselőtársam. Úgy látszik, ez az én napom. Megértem, ha feljelent. Történések ...

Bővebben »

Parkolási káosz

Nincs rend Csíkszeredában – legalábbis a parkolás terén. Amíg a megyeszékhelyen egy magáncég látta el a parkolók felügyele tét és működtette azokat, az volt a baj. Most, hogy ez a szolgáltatás „kényszerszabadságon” van, nos, igazából most szembesülünk azzal, mi volt az előnye annak, hogy egy cég bilincselgetett városszerte. A megyeszékhely központjában ritkán lehet üres parkolóhelyet látni napközben. Egy magáncég közel ...

Bővebben »

Nématragédia hat percben

Egy átmulatott éjszaka után tart hazafelé két fiatal nő és két férfi. Amikor képbe kerülnek, nem látszik jól, hogy az egyik férfi öleli a nők egyikét, vagy csak azért csimpaszkodik belé, hogy állni bírjon a lábán. Mert minden arra vall, hogy nagyon kapatos, vitatkozhatnékja van, vinné magával a csajt (a barátnőjét?), de valamiben nem értenek egyet, s a többiek is bele-beletátognak (valószínűleg ...

Bővebben »

Variációk analfabetizmusra

Az elmúlt napokban úgy adódott, hogy nekem is meg kellett ismerkednem a csíkszeredai városi buszmenetrendekkel – lassan kezdem kitapasztalni, hogy melyik buszra mikor és hol érdemes felülni, hogy a leglogikusabban és a lehető leggyorsabban tudjam le az utat. Egy alkalommal egy tizenéves cigány lány szólított meg (cseppet sem kedves hangnemben), hogy mondjam már meg neki, mikor jön a zsögödi busz. ...

Bővebben »

Sok múlik apróságokon…

Azt mindig is tudtam, hogy a sofőrök úgy általában nem lánynevelő intézetben tanulják a jó modort, ennek ellenére ismerek néhány nagyon kedves, udvarias, profi járművezetőt. Azt viszont nem tudtam, hogy azokra is, akik az ügyfelek telefonhívásait fogadják a szállítási vállalkozásoknál, ugyanaz a modortalanság és „pokróc-stílus” jellemző, mint egyik-másik buszsofőrre. Kolozsvári utazásomat terveztem éppen – mivel nemrégiben hivatalos voltam a kincses ...

Bővebben »