Villanás

Mindennapos frusztrációk

„Igyekezz olyan szakmát választani, amelyet szeretsz” – mondták nekünk folyamatosan iskoláskorunkban, és gondolom, mondják megállás nélkül a mai nebulóknak is. Emlékszem, régen ezt csupán egy közhelyes kijelentésnek gondoltam, amit már csak megszokásból is elsütnek néha, mert dicséretes felhívni egy gyermek figyelmét arra, hogy tudatosan próbálja alakítani a jövőjét, hisz abból csak haszna származhat. Lehet, hogy néha tényleg közhelyesen hangzik, de ...

Bővebben »

Plein air

Vannak Szeredában elszórva – meg nyilván más posztszocialista kisvárosokban is – lakótelepi toronyházak közé ékelődött magánházak. Vagy régről maradtak ott – a tulajdonos megúszta a kilakoltatást, épp a kapusasnál torpant meg a tömbházépítés lendülete –, vagy a paplanhuzatnyi telek volt adott, amire újabban húztak egy lakóházat, mert hát mégis más kertes házban élni, mint a kilencediken. Ami biztosan igaz is, ...

Bővebben »

Gyűjtöd a rezet?

Hivatalosan Romániában egyetlen fizetőeszköz létezik, a lej. Sok helyen még mindig találkozni a RON-nal, ami igazából új lej, de az is már tizenkét éves. Nem hivatalosan viszont van egy másik fizetőeszköz is: aki lakás, autó, mobiltelefon vagy annak bérleti szerződése árát akarja kiperkálni, annak euróban adják meg az árat. Értetlenül állok az euróban megadott árak láttán, hiszen nem inog annyira ...

Bővebben »

A piktorok és a protekció

Előkerült egy régi fotó, vele együtt egy régi, üzenetét tekintve időtálló történet. Játszódott valamikor a múlt század 50-es éveinek végén, Székelyudvarhelyen. A helyszín: Rösler Károly akvarellista otthona. Főszereplők: a házigazda és neves vendégei, a szókimondásáról is híres zsögödi Nagy Imre festőművész, a kolozsvári képzőművészeti egyetem híres tanára, Miklóssy Gábor festő, és az akkor még pályakezdőnek számító tanítványa, Maszelka János. Borozgatás ...

Bővebben »

Összevissza vegyülés

Amikor Csíkszeredába költöztem, szerkesztőm felhívta a figyelmemet, hogy földrajzilag Csíkország nem több, mint két részre osztható: a Zsögödi-szorostól délre található Alcsík, attól északra pedig Felcsík. Az Oldalcsík és a Középcsík megnevezés csak a köznyelvben létezik, a sajtóban való használata helytelen. Tudtom szerint eddig a pillanatig nem is írtam le egyszer sem, de a Középcsík Kistérségi Fejlesztési Egyesület létrehozásával változik a ...

Bővebben »

Három lej hetvenegy bani

Nem az a két fillér, de az embert bántja – tartja a mondás, amikor az ember olyan valamin lelkizik, ami nem jelentett számára jelentős anyagi veszteséget, mégis foglalkoztatja, bosszantja, és nehezen tudja magát túltenni rajta. Sokszor az igazságérzetünk támad fel, a korrektséghez ragaszkodnánk, máskor nehezünkre esik elengedni még oly apró, jelentéktelen dolgokat is. Ezt jelzi a mondásnak számos változata, hiszen ...

Bővebben »

A dák félelem

Nemrégiben értékes nyakéket – tor­ques – talált egy hivatásos kincsvadász Madéfalva közelében, amelyet a szakértői vizsgálatok szerint dákok hagytak hátra. A hírre rengetegen reflektáltak, sokan pedig egyenesen rossz szemmel nézik a lelet előkerülését, és rosszindulatúságukban, illetve tudatlanságukban mindenfélét írogatnak, áltudományos magyarázatokkal jönnek. Pedig ideje volna már felnőni és elfogadni végre, hogy igenis Erdélyben, Székelyföldön éltek dákok, itt temetkeztek, itt voltak ...

Bővebben »

Megviccelt az okostelefon

Korábban írtam már arról, hogy szomszédasszonyommal hetente legalább egy alkalommal együtt kávézunk. Ilyenkor megadjuk a módját, rendszerint telefonon szoktam jelezni, hogy jönnék egy kávéra, ugyanis nem szívesen toppanok be még a legjobb szomszédomhoz sem bejelentkezés nélkül. Most sem volt másként, felhívtam telefonon, hosszasan kicsengett, de nem válaszolt a szomszédasszony. Gondoltam, valahová kilépett, otthon hagyta biztos a telefonját, s majd jelez, ...

Bővebben »

Komfortérzés vs. műélvezet

Kiállításmegnyitó kulturált helyen, azaz a kultúra otthonában, Székelyudvarhelyen. A résztvevők az utóbbi időszak bolondosnál sokkal súlyosabb, egyenesen bolond időjárása miatt vastag kabátban állnak, és hallgatják a – mifelénk valami miatt mindig túl hosszúra nyúló – megnyitóbeszédeket, miközben bent jó meleg van. Van, aki megadóan izzad, és aki már nem bírja, kezében, ölében fogja a pufidzsekit, miközben – ha nő az ...

Bővebben »

Kincs, ami nincs

Bizonyára mindenkinek ismerős az érzés, amikor az árutól roskadozó polcokon épp az az egy termék nincs, amire a legnagyobb szükségünk lenne. Lehet az a kisboltban az élesztő, a barkácsáruházban a megfelelő méretű csőkulcs, vagy épp az úszósapka az uszoda bejáratánál az otthonfelejtett helyett – a jó öreg Murphy sosem alszik. Viszont vannak olyan „hiánycikkek”, amelyek nemlétére nehezen találunk magyarázatot. Ilyen ...

Bővebben »