Villanás

Azt a rézfánfütyülőjét!

Azt olvastam a napokban, hogy közzétették egy nemzetközi tudóscsoport kutatásának eredményét. Ebben az áll, hogy akik hajlamosak a káromkodásra, kevésbé valószínű, hogy hazudnának vagy félrevezetnének másokat. A kutatók szerint a káromkodás akár az őszinteség fokmérője is lehet, vagyis azok az emberek, akik gyakran és durván káromkodnak, megbízhatóbbak. Az általam olvasott cikkben erre Donald Trump „friss” amerikai elnök választási kampányát hozzák ...

Bővebben »

Kutyalogika

Néhány napja a fiaméknál lakom, mert vigyázok Marcira, a szőrös „unokámra”, amíg ők külföldön vannak. Marci két és fél éves vizsla, a fajtájára jellemző minden jó és rossz tulajdonsággal megáldva, és túlzás nélkül állítom, értelmi szintje vetekszik egy 6-7 éves gyermekével. A metakommunikációja nagyon fejlett, bármit megértet az emberrel, amit akar, sőt néha egész jól manipulál engem, a legapróbb következetlenséget ...

Bővebben »

Havas gondok

Sok év után újra hóba fulladt Udvarhely. A nagy téltől viszont – úgy tűnik – elszokott mindenki: a gyalogos, az autós, a hó eltakarításával megbízott személyek, a lakosok. És az alig-telek időszaka alatt beszippantott minket a virtuális világ is, átvette a hatalmat a közösségi média. Annyira, hogy sokan már-már azt hiszik, hogy a havas utak, jeges járdák posztolásával versenyre kelhetnek ...

Bővebben »

Túl vagyunk rajta

Lehet, észre sem vették, de tegnap átvészeltük az év legszomorúbb napját – mert már ilyen is van, mióta Cliff Arnall pszichológus leírta a Blue Monday-jelenséget. Szerinte hat tényezőt figyelembe véve lehet meghatározni az év legszomorúbb napját: az időjárás, a karácsony miatti adósságteher nyűge, a karácsony csillogása után a monotónia érzetének felerősödése, az újévi fogadalmak megszegése, kedvetlenség és a vágy az ...

Bővebben »

Mindennapi kenyerünk

Még emlékszem: nagymamám fehér fejkendőt kötött, könyékig feltűrte a blúza ujját, a konyhapadon fekvő fateknőhöz lépett, kezével óvatos kört írt le a lisztben, vizet, sót adott a masszához. Erőteljesen, ökölbe szorított kézzel gyúrta a tésztát, mintha birkózna vele. Kézfejével hosszan simított a teknő falán, jobbról is balról tűrte a tésztát, majd újra gyúrni kezdte. Nem dagasztottam kenyeret, minden, amit a ...

Bővebben »

Befolyásoló tényező

Korábban egy hasonló anyagomban méltatlankodtam, hogy a romániai jégkorongbírók sok esetben kritikán aluli teljesítményt nyújtanak a jégen, és mindezt nem rosszindulatból, vagy a csalás szándékával, hanem a felkészületlenségük miatt. Akkor egyik ismerősöm azt mondta, hogy ez így igaz, csak nagyon általánosságban beszéltem. Vegyek konkrét példákat. Most azt fogom tenni, és alapul veszem a legutóbbi Csíkszeredai Sportklub – Brassói Corona román ...

Bővebben »

Idegen sofőrök

A középiskolás és az egyetemi éveimet végigstoppoltam, és az ekkor szerzett tapasztalataim alapján bele sem merek gondolni, hány csíkszeredai stoppos küld el a fészkes fenébe, amikor a Maros megyei rendszámú autóból intem nekik, hogy „csak idáig megyek”. Mert valóban, gyakran tankolok Taplocán, és útközben felcsíki ingázók szitkozódásait röppenthetem magam után, és még gyakrabban járok Csiba felé, így pedig udvarhelyiek, szentegyháziak ...

Bővebben »

Csak az a hoki

Hazafelé tartottam. A lakónegyedbe érve már messziről kiszúrtam a tömbház sarkánál ücsörgő kisfiút, közelebb érve pedig láttam, hogy egy hokibot van a kezében. – Szia. Nincs kedved játszani? – kérdezte, miközben elhaladtam előtte. – Nekem? – torpantam meg és kérdeztem vissza, mivel nem mindennap találkozok ilyen ajánlattal. Az idegen kisfiú tényleg komolyan gondolta, mivel a kabátzsebéből már egy teniszlabda is ...

Bővebben »

Hoppon, télben, szélben

Hoppon maradtam. Hiába futottam két­szer körbe csomagjaimmal a csíkszeredai buszállomás területét már nyolc perccel a menetrend szerinti járat indulása előtt, hiába érdeklődtem az épületben a tájékoztatónál, hogy vajon hova áll be, vagy honnan indul a szépvízi busz (és kaptam is rá választ), hiába álldogáltam végső kétségbeesésemben a sarkon lévő sorompónál, mégis hoppon maradtam. Nemcsak azért, mert egyszerre sok busz indult ...

Bővebben »

Moha bá’ nem hibás

Albét szeretett halászni, tette is ezt annak idején, a 90-es évek elején, amikor sokan a zavarosban űzték e sportot. Ő is, mint sokan akkor, Csíkszereda és Bukarest között ingázott, a fővárosi piacokon vásárolt portékákat itthon, a gombamód elszaporodott kisüzletesekre próbálta rásózni kisebb-nagyobb sikerrel. A zavarosban való halászás annyi pénzt hozott a konyhára, hogy idővel „halastógazda” lett. A Csík–Bukarest ingázás heti ...

Bővebben »