Villanás

Kaláka

Még emlékszem arra, hogy gyermekkoromban városon is szokás volt, hogy egy-egy tömbház közössége együtt végezte el – kicsiktől a nagyokig – a különböző tavaszi vagy épp őszi munkákat. Együtt ültettek fákat, takarították a tömbház előtt levő teret, de ha nagyobb gond volt, azt is közösen oldották meg. Gondolok itt akár cserépcserékre, vagy ha csőtörés volt, akkor közösen ásták fel a ...

Bővebben »

„Itt a sör nem játszik”

Többször jártam a magyarországi rokonaimnál, gyermekkoromban majdnem minden nyáron megfordultam a Fejér megyei kis falucskában, Pusztavámon. A településsel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy aki nem volt, az látogasson el oda, aki pedig volt, az menjen el még egyszer. A szabadságom alatt eldöntöttem, hogy ismét elutazom a hozzávetőleg 2500 lélekszámú faluba, ez a látogatásom azonban most különlegesebb volt a korábbiaknál, ...

Bővebben »

Lezárták, rongáltak

Több alkalommal is szóba került, de ténylegesen hétfőn este zárták le a csíkszeredai Erőss Zsolt Aréna udvarát. Igaz, tegnap reggel hat órakor a létesítményt működtető VSK Csíkszereda egyik alkalmazottja tárva-nyitva kapta a kaput. Rongáltak. Több, a környéken lakó autós is éjszakai parkolóhelynek használta a sportcsarnok udvarát. Ha figyelmesen körülnézünk, állnak ott olyan gépkocsik, amelyek évek óta mozdulatlanok, a gaz csak ...

Bővebben »

Kis reggeli színes

Piros-sárga-zöld. Színek, amelyek meghatározzák mindennapjainkat, és velünk együtt mindazokét, akik Felcsík vagy a Gyimesek irányából szeretnének bevergődni Csíkszeredába, a városközpontba a 8 órás becsengetésig. Kitalálták? Bizony nem Bolívia, Ghána vagy Etiópia zászlójáról van szó, hanem a gimnáziumi útkereszteződés – és egyben a megyeszékhely egyetlen – jelzőlámpájáról. 15 másodperc zöld, 75 másodperc piros – Taploca irányából ennyi jut az autósoknak, ha ...

Bővebben »

Orbán és Orban

Mindenki tudja a Székelyföldön, hogy ezt a családnevet kétféleképpen írják. Ékezettel. És ékezet nélkül. Ha ékezet van az „a” betűn, akkor az „á”, s óhatatlanul felvillan bennünk a Legnagyobb Székely alakja, meg az Orbán Viktoré. Korábban, ha azt mondtuk, hogy Orbán, akkor egyértelmű volt, hogy Lengyelfalva nagy szülöttére gondolunk. Manapság azonban inkább az Orbán Viktor neve ugrik be, a magyar ...

Bővebben »

Elégedetlenkedünk

Lapunkban több ízben is írtunk arról, hogy miként zajlik az aszfaltozás a felcsíki falvakban. Ezekben a beszámolókban rendszerint a polgármesterek nyilatkoznak, elmondják, hogy PNDL és PNDR, uniós pénzek így, kormánypénzek úgy, Gyulafehérvárról érkező ellenőrök amúgy. Röpködnek sok millió lejek és sok százezer eurók a pályázatokból, építik Székelyföldet: fektetik a csöveket, kábeleket és terítik az aszfaltot. Félévente beüt egy-egy kormányválság, előtte ...

Bővebben »

Péntek 13.

Ötkor ébredtem, mint általában a dolgos hétköznapokon, de mivel hűvös volt a hajnal, nem volt kedvem kibújni a takaró alól. Így hát egyik oldalamról átfordultam a másikra, s amúgy csukott szemmel kezdtem tervezni a napomat. Ez olyannyira „jól sikerült”, hogy negyed nyolckor riadtan ugrottam ki az ágyból: „Csíkban mindjárt dél van”, nekem meg itt Gyergyóban hasamra süt a nap. Gyorsan ...

Bővebben »

Szereplők vagy csak statiszták?

Elutasították a képviselőházban a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítését célzó törvénytervezetet. A magyar kártya mindig jó játék a többség számára, amelynek jelentős hányada véli úgy, hogy a kisebbségek nem is jogokat, hanem egyenesen kiváltságokat akarnak. Megy a médiacirkusz, nagy szólamokat mondanak a politikusok a pálya mindkét oldalán, tárgyalnak, egyezkednek, küzdenek, ahol és ahogy lehet. Eközben mi van a hátországban? Talán meredek a ...

Bővebben »

Bivalycsorda Homoródmentén

Borongós, esős napon érkeztünk meg Homoródkarácsonyfalvára, a falu határában egy bivalycsorda legelt, most láttam először ilyen közelről ezt a gyönyörű fekete haszonállatot. Közel menni nem mertem, de mint utóbb kiderült, jól is tettem, hiszen azt tartják a bivalyról, hogy félénk állat, csak a gazdájával barátkozik meg igazán, az idegeneket nem kedveli. Ritkán lehet Székelyföldön bivalycsordát látni, nagyon örültem hát ennek ...

Bővebben »

Borravaló

A nyári szabadság alatt több ízben is megfordultunk kávézókban, éttermekben, s kevés kivétellel, mindenhol adtunk borravalót a pincérnek. Volt helyiség, ahol úgy értékeltük, többet érdemel a kedvesség a számlán feltüntetett végösszeg tíz százalékánál, de volt, hogy úgy döntöttünk, egy vassal sem adunk többet a morcos és ólomlábon közlekedő pincérnek. A borravalók kapcsán került elő egy, még az ántivilágból való sztori, ...

Bővebben »