Beszélgetés Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselővel – Ne legyünk közömbösek az EU jövőjéről szóló kérdéseket illetően

Az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból. Sógor Csaba szerint nekünk, romániai magyaroknak minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével az elkövetkezendő időszak egyik fontos európai napirendi pontjáról, a Brexit-tárgyalásokról, az EU jövőjével kapcsolatos kérdésekről és a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről beszélgettünk.

Fotó: sógorcsaba.eu

– Az Európai Unió jövőjét illetően súlyos kérdéseket vet fel az egyik nagy tagállam, az Egyesült Királyság távozása. Vannak, akik szerint a britek nélkül is volt és lesz EU, és vannak, akik úgy gondolják, hogy az Unió csak veszíthet a britek kilépésével. Önnek mi a véleménye?

– Mindkét állításban van igazság. Az első mellett szól az, hogy bár az Egyesült Királyság nagyon elkötelezett volt az egységes belső piac kialakításában, más területen többször is lassította az uniós integráció folyamatát. Sokan úgy látják, hogy a britek kilépése megkönnyítheti egy mélyebb szociális Európa vagy egy megerősített közös védelmi politika létrehozását. Másfelől pedig az is biztos, hogy minden válás nehéz, és ez mindkét fél számára fájdalmas lesz. Abban is sokan egyetértünk: csak akkor van szükség a „több” Európára, hogyha az egy „jobb” Európa is. Szélesebb családunk, az Európai Néppárt (EPP Képviselőcsoport) – amely frakciónak az Európai Parlamentben mi, RMDSZ-es képviselők is tagjai vagyunk – álláspontja szerint a történelem meg fogja mutatni majd, hogy a Brexit egy hatalmas hiba volt, amely mindkét fél számára sok kárt okoz majd. Ennek ellenére nekünk tiszteletben kell tartanunk a britek szándékát és azon kell dolgoznunk, hogy megerősítsük az EU27-et.
Ha kisebb családunk, a romániai magyarság érdekeire gondolunk, akkor ugyanazt tudjuk elmondani, hogy számunkra egy erősebb EU jelentheti a jövőt. Nekünk minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk.

– A Brexit tükrében mire számíthatnak azok a kelet-európai munkavállalók, akik az Egyesült Királyságban dolgoznak? Hogyan tudja védeni az Európai Unió az ők érdekeit?

– Egyértelmű, hogy a tavalyi Brexit-népszavazás egyik fő mozgatórugója volt az uniós munkavállalók migrációjának visszaszorítása. Azonban ahogyan elkezdődtek a kilépési tárgyalások, a vállalkozások arra figyelmeztettek, hogy munkaerőhiány léphet fel az országban, ha a brit állam nem engedi be a kelet-európai munkavállalókat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egyik napról a másikra azt mondani, hogy mától nem fogadunk benneteket, hiszen a brit gazdaságnak szüksége van a kelet-európai munkavállalókra. Nagy kérdés, hogy képesek lesznek-e boldogulni e nélkül a munkaerő nélkül, de erre a helyzetre már nekik kell megoldásokat találniuk. A mi feladatunk mindeközben az, hogy megvédjük az uniós állampolgárok jogait. Az EPP Képviselőcsoport határozottan kiáll amellett, hogy nem szabad megosztani az állampolgárokat: nincs olyan, hogy első vagy másodosztálybeli állampolgár, csak uniós állampolgár létezik! Amennyiben az Egyesült Királyság a kilépési tárgyalások alatt kiutasítással fenyegeti a területén dolgozó uniós állampolgárokat, akkor nem fogjuk támogatni az EU27-tel való új kereskedelmi együttműködés kialakítását. Az uniós állampolgárok jogainak védelme a tárgyalások során egyértelműen az egyik legfontosabb szempont lesz az Európai Néppárt számára.
Ezt a szempontot szeretnénk megerősíteni a jelenleg kidolgozás alatt álló, az EU-állampolgárságról szóló jelentésben is, mely témának felelőse vagyok az Európai Parlament LIBE szakbizottságában. Célom az, hogy a jelentés kimondja: a kilépési tárgyalások során a szabad munkavállalás jogával élő uniós állampolgárok érdekei – minden más érdekkel szemben – előnyt kell élvezzenek, ezt az uniós alapjogot tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor azt is próbáljuk rögzíteni ebben a szabályozásban, hogy ne legyen semmiféle különbségtétel az uniós állampolgárok között, minden EU-s állampolgár ugyanolyan feltételek teljesítésével szerezhessen az Egyesült Királyság területére szóló tartózkodási jogot.

– Korábban azt nyilatkozta, hogy a jogos panaszok és kritikák ellenére az Európai Unióhoz való csatlakozás volt a legjobb dolog, ami Romániával és benne velünk, magyarokkal történhetett.

– Valóban így gondolom, és ezt továbbra is fenntartom. Még akkor is, ha egyesek szerint túl lassú a haladás, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indult ez az ország és hol tartunk most. Ha a szomszédságunkban lévő nem uniós államok helyzetére gondolunk, akkor is láthatjuk, hogy a Romániában történt előrelépés letagadhatatlan. Nyilván a hosszú távú cél az, hogy beérjük az EU éllovasait a jogállamiság kereteinek biztosítása, a gazdasági fejlettség, a társadalmi kohézió vagy éppen a politikai kultúra kialakítása terén. Ezért is fontos, hogy ne legyünk közömbösek az EU jövőjéről szóló kérdéseket illetően, hiszen akkor a saját jövőnkkel kapcsolatban válunk érdektelenné. Az EU olyan fejlesztések támogatására nyújt forrásokat, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségünk. Az Unión belüli egyenlőtlenségek felszámolása most sürgetőbb kérdés, mint valaha, a felzárkózást pedig nagyban elősegítheti az uniós támogatások hatékonyabb felhasználása.

– Unión belüli egyenlőtlenségeket említ. Mit gondol, hogyan lehet ezeket a különbségeket kiegyensúlyozni?

– A gazdasági változások nem egyik évről a másikra mennek végbe, viszont egyértelműen látszik, hogy az újonnan csatlakozott tagállamok bérszínvonala csak lassan zárkózik fel a régi tagállamokéhoz. Mindnyájan tudjuk, hogy nincs rendben az, hogy ugyanannyiba kerül a tej itthon is, mint Nyugaton, de a fizetéseket idehaza teljesen másképp mérik. Ilyen körülmények között törvényszerű, hogy a munkaerő Nyugatra vándorol, ez pedig további versenyhátrányt okoz a munkaerő nélkül maradt tagállamok számára. Nem kérdés, hogy a gazdasági fejlődés egyik biztosítéka a szakképzett munkaerő. Ezért foglalkozunk a munkaügyi bizottságban kiemelten a készségfejlesztés és az átképzések témájával is. Romániának minden eszközt ki kellene használnia azért, hogy a munkaképes fiatalok ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra, illetve, hogy a nyugati államokban értékes munkatapasztalatot szerzett dolgozókat megpróbálja hazahívni, tudásukat itthon kamatoztatni.
Mi azt képviseljük Brüsszelben, hogy az EU27 megerősítése érdekében tovább folytatódjon a felzárkóztatási politika, hogy ne szűnjenek meg az uniós források, amelyek a régióba érkeznek. Az erős kohéziós politika fenntartása számunkra létfontosságú. A felzárkóztatási politikának az is célja, hogy a tagállamok közötti különbségek a bérszínvonal tekintetében is számottevően csökkenjenek. Meggyőződésem, hogy Európa jövője azon is múlik, hogy a tagállamok közötti és az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek csökkenni fognak-e. Egy biztos, hogy a hazai életszínvonal növelése kizárólag az Európai Unión belül valósulhat meg.

– Kisebbségi érdekérvényesítés terén Ön szerint mit hozott számunkra az Unió és milyen lehetőségek állnak még előttünk?

– Tíz éve dolgozom az Európai Parlamentben, munkám legfontosabb részének a kisebbségi jogok védelmét, a kisebbségi érdekérvényesítést tartom. Elértük azt, hogy számos uniós dokumentum foglalkozik az őshonos kisebbségek kérdésével, amelyeket kisebbségvédelmi munkánk során idehaza is hivatkozási alapként használhatunk. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy ne szülessenek olyan uniós döntések, amelyek figyelmen kívül hagynák a mi szempontjainkat. Ez egy nagyon aprólékos, sokszor idehaza kevésbé látható törvényhozási munka része, de fontos a közösségünk számára. Célunk természetesen az, hogy hosszú távon szülessen egy jogi kötőerővel bíró kisebbségvédelmi keretszabályozás. Ugyanakkor folyamatosan arra biztatjuk és emlékeztetjük az Unió tagállamait – köztük Romániát is –, hogy tanulják el a jó példákat, alkalmazzák és ültessék gyakorlatba őket.
Az Európai Unió lehetővé tette számunkra azt, hogy nemzetközi szinten is rámutathassunk a közösségünket ért jogsérelmekre és akár más nemzeti kisebbségekkel közösen is kiállhassunk az érdekeinkért. Ezt tesszük most a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés keretében is, ezért fontos, hogy minél többen aláírjuk és támogassuk ezt a beadványt. De a munka ezzel párhuzamosan az Európai Parlamenten belül is zajlik. Hogy csak néhányat említsek: megszerveztük az első közmeghallgatást az Európai Parlamentben az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről, ilyen találkozóra korábban sosem került sor, az EPP Képviselőcsoport elsőként felvállalta a kérdést. Másfelől megszavaztuk azt a jelentéstervezetet, amely egy európai ellenőrzési mechanizmus bevezetésére tesz javaslatot. Ez a rendszer nyomon követné a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését. Több módosító javaslatot is benyújtottunk, elégtétel számunkra, hogy az egyik módosításom révén a törvénykezés betartására való felhívás a nemzeti kisebbségek jogainak betartására is vonatkozik.
Bízom benne, hogy sikerül bevinni a fentiekben említett EU-s állampolgárságról szóló jelentésbe is azt a fontos gondolatot, hogy az európai állampolgárság csak akkor nyerhet teljes értéket, ha minden tagországban nyomon követik a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülését is. Ez az a legfontosabb gondolat, amely az európai parlamenti munkámat évek óta végigkíséri.

(x)