Beszélgetés Ráduly Róbert Kálmánnal – „Felrázó jellegű változásra van szükség”

Augusztus 5-én tette le hivatali esküjét Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármesteri tisztségére. A tavaly áprilisban hatósági felügyelet alá került, majd lemondott polgármester távollétében több olyan fontos kérdésben kellett döntsön a városvezetés, mint a városfejlesztési stratégia vagy az önkormányzat által már korábban elindított mozi újraindítása. Vannak ügyek, amelyben volt előrelépés, mások feladatok maradtak továbbra is. A következő időszak fontos lépéseiről kérdeztük Ráduly Róbert Kálmánt.

Raduly_Robert1_HNP_8053_LR

– Beszéljünk a következő időszakban megoldandó feladatokról, problémákról. Tudomásom szerint a hivatalban jelentős a munkaerőhiány: több jogász és mérnök állás betöltetlen, de funkciójában stabil jegyzője és gazdasági igazgatója sincs az intézménynek. Helytállók az információk?

– A munkaerő tekintetében valóban régóta gondokkal küzd a hivatal, ez főként a felső- és középvezetők esetében hatványozottan igaz. Első mandátumunk kezdetén, 2004 júniusában a városi jegyzői munkakörben inaséveit töltő, számunkra idegen munkafelfogással és munkamorállal rendelkező jegyzőt örököltünk. Tíz kemény, a bukaresti politikai szakzsargonban „kohabitációs”-ként emlegetett év után, mondhatni „dolga végeztével” emelték ki a hivatalból.
A középvezetők szintjén helyenként sokkal nagyobb munkabírású, problémamegoldó készséggel és csoportvezetői adottsággal rendelkező munkatársakra lenne szükség. Olyan személyekre, akik önálló módon állítják össze a feladatokat, osztják le és kérik számon napi vagy heti rendszerességgel a teljesítményt. Olyan személyekre, akik alapvetően a hivatal által nyújtott szolgáltatások szintjének javításán fáradoznak. Sajnos a mostani rendszer középvezetői egyrészt túlvállalják magukat, egyrészt pedig belefásulnak a napi rutin taposómalmába. Ez az állapot részben a mi hibánk is, hiszen amikor 2004 nyár elején belecsöppentünk a Csipkerózsika álmát alvó közigazgatásba, az ébresztőcsók-adás helyett példamutató jelleggel átvállaltuk a teendőket. Alkalmilag, a munkatársak okítása végett. Aztán ők, köszönték szépen, áthárítottnak vélték az ügyet.
Hadd idézzem fel az egyik ilyen korai esetet: 2004 júniusában két nap alatt már kiderült, hogy gondot jelentett a román és a magyar nyelvű hivatalos levél megfogalmazása is. Segítségképpen, főként a román nyelvű szövegeket személyesen néztem át, javítottam ki. Néhány hét múlva azt tapasztaltam, hogy a levelező munkatárs már bejáratottként állt elém az éppen aktuális, minőségében csöppet sem jobb levélvázlatával. Hasonlóan járt el Szőke Domokos is, aki számos területen úgy javította a hivatal működését, hogy a szakiroda és különösen annak vezetője helyett dolgozott. Ezek közül az urbanisztika és városrendezés a legközismertebb, de korántsem az egyetlen.
Összegezve, bizonyos fokig mi is hibásak vagyunk abban, hogy milyen munkaközösség dolgozik jelenleg a hivatalban. Tudtuk és tudjuk, hogy felrázó jellegű változásra van szükség, mégis maradt minden a régiben. Nem magyarázkodó szándékkal, de hozzáteszem: a jelenlegi közigazgatási berendezkedés és hangulat mellett nem is könnyen kapnánk új munkatársakat.

– Így volt eddig. Milyen lépéseket tervez a következő négyéves ciklusban?

– Be kell látnunk, hogy ennyi közösen, jóban és rosszban együtt töltött év után, nem egyszerű személyi kérdésekben mérlegelni. Az intézményi változások pedig rendszerint személyi változásokkal járnak.
Ezzel együtt elengedhetetlen az elektronikus ügyintézés elindítása. Ezzel régi hiányosságunkat pótolnánk. A digitalizálás egyelőre nem tartozik a csíkszeredai városháza erősségei közé. Kevés munkatársnak van például ECDL-vizsgája, a korábbi évek résztvevői közül sem mindenki teljesítette a vizsgát. Érdekes módon ezek a készségek, képességek a bérezésnél teljesen mellékesek. A jelenlegi bérrendszer semmilyen módon sem teljesítmény- vagy önképzés-orientált. A közigazgatási dolgozó iránt támasztott elvárás kissé sarkítva a puszta jelenlétben merül ki. Az éves teljesítményértékelés sem több egyszerű formaságnál.
De tekintsünk előre. A digitális ügyintézés elindítása lehetőséget teremt majd arra is, hogy pontosan követni tudjuk a munkatársak egyedi teljesítményét, azaz ki, mikor, mennyit tesz hozzá a hivatal szolgáltatásaihoz. Ezzel például az urbanisztikai osztály működése jobban hasonlítana egy bankfióké­ra, mint egy megszokott bürokratikus rendszerre. Az ügyintézés felgyorsulna, szó szerint átláthatóvá és teljes mértékben személyessé válna.

– Szintén fontos, ugyanakkor függőben lévő kérdés az Integrált Városfejlesztési Stratégia, illetve fenntartható mobilitási terv elfogadása, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a megyeszékhely érdemben kihasználja a 2014–2020-as pályázati ciklus kiírásait. Az önkormányzat eddig nem hozott döntést a stratégia ügyében, arról pedig semmit nem tudunk, hogy Önnek mi a véleménye az elkészült dokumentumról?

– A stratégiának, mint minden vaskos dokumentumnak, vannak hiányosságai. A megbízott személy szakmai ténykedéséről korábbról nincs jó tapasztalatom, de mindenki fejlődik alapon próbálom túltenni magam ezen. Ettől még súlyos etikai hibának tartom, hogy a mobilitási terv úgy került a sajtó címoldalára, hogy ehhez a megbízó nem járult hozzá.
Ez az etikai ügy azonban eltörpül a szakmai és közpolitikai gondok mellett. A közlekedésre vonatkozó álláspont nem veszi figyelembe, hogy a városközpont autós átszelését már 2007-ben széles körű szakmai és testületi konszenzussal elvetettük és nyolc évig ennek megfelelően építkeztünk.
A legsúlyosabb azonban, hogy a szakmainak hirdetett tanulmány alapjaiban elhibázott. A városnak évszázadok óta van egy hosszanti tengelye Zsögödtől Taploca irányába és egy erre merőleges tengelye a jelenlegi Gál Sándor utca felől a Tolvajos-tető irányába. Csíkszereda mint vásáros hely itt jött létre. A vásáros helyből ugyan előbb vármegyeközpont, majd megyeszékhely lett, de a közlekedésének továbbra is az említett másfél tengely a lényege. Éppen ezért a legfontosabb teendő a Brassói út vasúttal párhuzamos meghosszabbítása Csíkcsicsó irányába. Ezzel lehetőséget teremtünk az átutazóknak, hogy gyorsan áthaladjanak Csíkszeredán és kikerüljék a városközpontot. A következő pályázati ciklust ennek a megvalósítására kellene felhasználjuk. Ezt azonban a Planificatio Kft. tanulmánya nem tartalmazza. Téves alapokra pedig nem lehet építkezni.
Amit az elmúlt években képviseltünk mi, az egybecseng a nagyok törekvésével. A napokban olvastam Koppenhága főépítészének Budapesten megtartott előadásának kivonatát. Ebből kiderült, hogy a dán fővárosban is már évek óta azon fáradoznak, hogy a városban a gyalogosokat és kerékpárosokat, illetve a tömegközlekedést hozzák helyzetbe. Nem maga a törekvés, hanem annak indoklása volt az, ami megfogott. A főépítész asszony szerint a közlekedés kulcsa a szemkontaktus. A gyalogosok, kerékpárosok, illetve a tömegközlekedési eszközökön utazók lerendezhetik, megbeszélhetik, megoldhatják konfliktusaikat, a gépkocsivezetők azonban a feszültségüket magukban tartják és másokon vezetik le.

– A hivatalos eskütétele előtti beszédében nehezményezte, hogy továbbra is lakatlan és kihasználatlan a Csíki Mozi épülete…

– Rendet teremteni, rendszert építeni vezetőt próbáló feladat. A vezető személye, habitusa pedig óhatatlanul, akarva-akaratlanul átragad a vezetettekre is. Az épület rég elkészült, gyakorlatilag a kétéves jótállási idő is lejárt, anélkül, hogy egy napig is fő rendeltetése szerint működött volna. Merthogy az épületromot a városra átruházó kormányrendelet szerint a filmvetítés a fő tevékenység. Miért van bennem ezzel kapcsolatosan tüske? Mert látva a témáért felelős alpolgármesternek és az ügyben érintett kollégáknak a tehetetlenségét, három hétig dolgoztam azon, hogy a mozi belsőépítészeti tanulmányát átírjam és a nehézkes közbeszerzési eljárás lebonyolítása helyett az önkormányzat karbantartó csoportjának a műhelyében az összes olyan bútort, ami bútorlapból elkészíthető, alapanyag áron elkészíttessem. Alig készültünk el a ruhatárral, állami gondozásba, majd házi őrizetbe kerültem. 2015 tavaszán még az volt a feladat, hogy 2015 őszén induljon a mozi. 2016 nyarán se mozi, se bútor. Vetítőgép már van, de a mozi rendeltetésszerű működéséhez az épületen még néhány apróbb átalakítást kell megejteni. Az általam kidolgozott változat ezekre a gondokra is megoldást nyújtott volna.
A filmvetítés mellett az épületnek már 2015 őszétől a művészeti köznevelés terévé kellett volna válnia, az alapötlet szerint az 5–8. osztályosoknak havi egy alkalommal művészeti alapjártasságot nyújtó programot kellett volna itt indítani. A 2013-ban indított korcsolya- és úszásprogram mintájára. A program első vázlatának elkészítésére a Nagy István Művészeti Szakközépiskola igazgatóját, Kirmájer Enikőt kértem fel. Összegezve: valószínű, hogy 2016 őszén sem indul el a mozi, hiszen egyelőre csak a demo-előadáson vagyunk túl.
A Csíki Mozinál maradva, az épületben külön helyiség van kialakítva a Csík-Info turisztikai iroda számára, ők sem költöztek még be. A városban gyakorlatilag ma sincs egyetlen kulturált idegenforgalmi pont.
Sajnos a város az elmúlt bő egy év alatt rengeteget veszített, elsősorban a rendszeres, következetes és határidős munkák terén. Az az igazság, hogy már 2008–2012 között veszített a városvezetés a lendületéből. A multinacionális vállalatok a közép- és felsővezetőik váltogatásával próbálnak folyamatosan megújulni. A közigazgatásban sajnos ez a módszer törvénybe ütköző.

– Mikor lesz előrelépés a mozi ügyében?

– Az augusztusi szabadságokat követően szeretnék egy asztalhoz ülni az érintettekkel és megbeszélni velük, hogyan tovább. Arra már nem látok sok esélyt, hogy az általános műveltségi program az idei tanévtől elinduljon.

Pál Bíborka