Beszélgetés Lőrincz Zsuzsával, az Artera Alapítvány ügyvezetőjével – Hímző alkotóműhely Klézsén

A székelyudvarhelyi Artera Alapítványt komoly népművészeti seregszemlék szervezőjeként és lebonyolítójaként ismerjük, illetve arról a következetességről, amellyel kicsiket és nagyokat igyekszik oktatni a népi foglalatosságokra a különböző táborokban és a Székelytámadt-vár tövében elhelyezkedő székhelyen. Olykor azonban új elképzeléseik is szárba szökkennek. Lőrincz Zsuzsával, az Alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk a múlt héten lezajlott Hímzőtovábbképző alkotóműhelyről.

Fotó: Archív

– Mi adta az ötletet? Voltak korábban is hasonló próbálkozásaik, kutatásaik?

– A jól működő Hímző-Kaláka kör tevékenysége volt az alapja ezeknek a kutatásoknak. Hímzést oktató mestereink, Molnár Ibolya és Takács Gizella megtanulták a Kárpát-medence nagyon sok térségének hímzését, amit itthon a Kaláka Körök alkalmával adnak tovább a résztvevőknek. Természetesen a fő hangsúly és az első, amit megtanítanak mindenkinek, az az udvarhelyszéki hímzés. Érdekes technikája, színes hímzése van a magyar csángóknak, amit csak képeken nézegettünk. Aztán megszületett az ötlet, hogy azt is meg kellene tanulni. Az alapítvány feladata már „csak” az volt, hogy kitalálja, hol is legyen, s hogy megkeresse, kiktől lehet tanulni. A múlt évben a Gyimesekben, Hideségben voltunk tanulni, idős asszonyok adták át tudásukat a Muhos Panzióban szervezett továbbképzésen. Ezt a szándékunkat a Magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ), a Székelyudvarhelyi Color Metal Kft. és az IKOS-CONF Rt. támogatta. Az ötlet folytatása már az első tábor végén megszületett: magyar csángó viselet és keptár (mellény) varrása, hímzése a moldvai csángóknál. Ennek az igénynek eleget téve a múlt héten Klézsén voltunk egy csapat tehetséges népművésszel. Ez alatt az idő alatt megismerték és bejuthattak a virágok világába, s a jelképek és szimbólumok sorozatának megismerésével jutottak el a régi motívumok alkalmazásához, gyakorlatba viteléhez, népművészeti tehetségük magasabb szintre emeléséhez.

– Kik jelentkeztek? Milyen életkorúak és milyen hátterű érdeklődők?

– Népművészek, Erdélyből kisebb számmal, Magyarországról többen, s köztük fiatalok szép számban, akik egy-egy hímzőkör tagjai és szakköröket vezető népművészet mesterei. Az oktatóink 70-80 éves hímezni tudó asszonyok, akiket Duma András segítségével kutattunk fel, s akik bevallásuk szerint már vagy 30 éve nem hímeztek keptárt vagy inget.

– Mely településeken fordultak meg?

– Klézsén szerveztük az alkotóműhelyt, ahol fiatalok tanultak idősektől. Több településen látogattunk meg tájházat, gyűjteményeket. Így Szabófalván, ahol Perka Mihálytól könnyes szemekkel búcsúztunk. Agapián a múzeumban is jártunk.

– Túl a tanuláson milyen élményeik voltak?

– Egész Észak-Moldvát bejártuk, találkoztunk két moldvai egyesület vezetőjével Costi Lun­guval, Mirel Remescuval, s nagyon fontos stratégiai beszélgetéseink voltak, összefogás a kézművesség jövőjéről, egy országos törvény kezdeményezéséről, ami a kismesterségeket folytató népművészek érdekeit szolgálná, hogy ne ellenük lépjenek fel bizonyos ellenőrző­szervek. A földrajzi és a természeti szépség megkapó, meglepően jók az utak, sokkal jobbak, mint nálunk, mindenütt látni, hogy a vezetők odafigyeltek és jelentősebb pénzkereteket irányítottak arra az utóbbi években. Az emberek – nemzetiségre való tekintet nélkül – mindannyian készségesek és barátságosak, pedig mindig kihangsúlyoztam, hogy mi, a szervezők Székelyudvarhelyről valók vagyunk. A papírforma vagy az uszító elektronikus médiumok figyelmeztetése alapján az egyetértés és az összhang létre sem jöhetett volna. De itt mindenkivel talált a szó!

– Hogyan hasznosítják a tanultakat?

– Három nagyon fontos hozadéka van az ez évi alkotóműhelynek, amelyet Hargita Megye Tanácsa is támogatott. A programunk kiértékelését, az élménybeszámolót ezután fogjuk megtartani, szeptember 18-án délután 5 órától a Forrásközpont előadótermében. A fiatalok érdeklődése a legfontosabb, látom, hogy helyiek is érdeklődnek. Tulajdonképpen mi győztünk meg egy 80 éves nénit, hogy harminc év kihagyás után készítsen keptárt az unokájának. Duma Andrásnak is varr egy új keptárt a zetelaki Biró Ferenc és majd a 80 éves Rózsa néni hímezi ki. Egyébként Moldvában már nem lehet kiérlelt báránybőrt kapni! Nálunk, Székelyudvarhelyen Hauszlinger Kristóf (Fiúka) még készít ki bőröket. Az már csak ráadás, hogy nekem is van bundamellényem és én hímezem ki magamnak. Tehát a forrásvidékre is vissza tudunk hatni a gyűjtőmunka során. Olyan jelrendszert tanultunk meg Duma Andrástól, amiből történelmet lehet olvasni, de ha nem adjuk tovább, akkor elvész. Nem elég könyvekbe leírni, a gyakorlati kivitelezés is nagyon fontos, aminek csak az elején vagyunk mi most. Ennek a munkának a folytatása következik!

Simó Márton