Beszélgetés dr. Hajducsi Örs idegsebésszel – Kihívás: egy élet a szakma berkeiben

A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház egyik erőssége az, hogy a környéken egyedülálló módon idegsebészeti ellátást biztosítnak. A három éve működő részlegen idéntől két orvos is dolgozik, így nagyon ritka esetben kell a főként porckorongsérvvel, agydaganattal vagy különböző gerincbántalmakkal más megyék kórházaiba utaznunk. A fiatal orvosokat bemutató interjúsorozatunkban dr. Hajducsi Örssel beszélgettünk, aki három nagyváros idegsebészeti osztályán szerzett tapasztalatait nálunk kamatoztatja.

Fotó: László F. Csaba

– Az év elején érkezett Csíkszeredába. Mit tudhatnak a páciensek Önről?

– Székelyudvarhelyen nőttem fel. 2009-ben végeztem az egyetemmel Marosvásárhelyen, majd 2010-ben kezdtem a rezidensképzést Kolozsváron, ahol fél évig dolgoztam az ottani idegsebészeten. Aztán visszakerültem Vásárhelyre, majd 2013-ban egy újabb fél évig a szegedi idegsebészeten dolgozhattam, ahonnan megint visszakerültem Vásárhelyre. Tavaly ismét egy rövid ideig Kolozsváron dolgoztam. Ezt követően kerültem 2017 elejétől ide.

– Miért éppen az idegsebészet iránti érdeklődés alakult ki Önben?

– Már középiskolában megfogott az idegtudományok. Nyilván akkor még nem tudtam semmit az idegsebészetről. Az egyetem vége felé kezdtem önkéntesként bejárni az idegsebészeti klinikára Marosvásárhelyen, ott kezdett fogalmam lenni a szakágról. Amikor 2010-ben rezidens lettem, úgy éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. De hát az első hét évet valahogy kibírtam, aztán még egy élet van hátra. Remélem, azt is kibírom az idegsebészet berkeiben.

– Mozgalmas volt az a hét év rezidensképzés. Milyen tapasztalatokat gyűjtött a három különböző város idegsebészetein?

– Mindenhol sokat tanultam, hiszen mindhárom helyen nagyon jól dolgoznak. Talán Szegeden jobban odafigyelnek az újoncokra, de igazából bárhol lehet tanulni. Kolozsváron találkoztam a legszélesebb patológiával, amelyből a leglényegesebb a gerincsebészet volt. A legnagyobb központ, ahol megfordultam, az Kolozsvár, de Szegeden lehetőségem volt olyan műtéteken részt venni, amit Romániában ritkábban végeznek.

– És ezekhez viszonyítva mivel foglalkoznak Csíkszeredában? Mire van lehetőség?

– Csíkszereda is érdekes hely, azért választottam a megyei kórházat, mert mindenképpen ide akartam jönni. Egyrészt a lehetőségek is ide tereltek, másrészt láttam fantáziát ebben a kórházban. Az alapvető dolgok, mint a CT, az MR-berendezés, mind megvannak. Továbbá úgy tűnik, hogy a kórház is támogatja az idegsebészeti szakágat. Tavalyelőtt optikai mikroszkópot vettek, ami nélkül nincs idegsebészet. Dr. Solti Norbert kollégám nagyon jól kezdte a munkát, jó eredménnyel dolgozik. Ezt a szintet szeretném én is tartani, és persze segítenék a fejlesztésben. Gerincsebészettel foglalkoznék, amiben benne van a gerinctörés kezelése, valamint a degeneratív elváltozásoké is, amikor a gerinc instabillá válik.

– A gerinctöréssel kapcsolatban az él a köztudatban, hogy teljes bénulással jár. Mégis van akkor remény?

– Ha valakinek eltörik a gerince, három eshetőség van a beteg szempontjából. Van, hogy a gerinctöréskor nem jelentkeznek neurológiai tünetek, vagyis nem bénul le a beteg, a másik véglet az, amikor teljesen lebénul. A kettő között van az, amikor csak gyengülnek a végtagok. Sajnos amikor teljesen lebénul a beteg, az általában végleges állapotot feltételez, tehát hiába operáljuk meg a gerinctörést, mert az ő esetében a gond az, hogy az ideg elszakadt. A másik két esetben – amikor egyáltalán nem vagy csak részlegesen bénul le, mert nem szakadt el az ideg – lemezekkel és csavarokkal rögzítjük a gerincet. Ezt követően kezdődik a beteg számára a rehabilitáció, amit már teljesen másik szakág végez. Ott újratanítják a beteget járni, mozogni, erősítik az izmait, hogy visszatérjen a normális életbe.

– Dr. Solti Norbert azt mondta nekünk, hogy sok új lehetőség nyílik meg azzal, hogy Ön ideérkezett. Milyen „kétemberes munkákat” végeznek a megyei kórházban?

– Főleg az agydaganatműtétekkor van szükség két emberre. Az egyikünk operál, a másikunk pedig segít. Akkor van a második embernek nagy szerepe, ha a műtét során hirtelen komplikációk lépnek fel. Hiába teljesen felkészült egy ember, sok esetben két kéz nem elég, ilyenkor nagyon fontos a másik ember segítsége. Már voltak is ilyen műtétek: vagy én segítettem őt, vagy ő engem. Egyébként majdnem minden típusú műtétet elvégzünk, kivéve az agyi ereket érintő patológiák kezelését.

– Mi az eddigi legnagyobb kihívás, akár Csíkban, akár rezidensként, amivel szembe kellett néznie?

– Jelenleg nagy kihívás az, hogy csak ketten vagyunk. Az ügyeleteket nehéz megoldani, mivel egyikünk állandóan itt van. Az érkezésem előtt a kollégám egyedül vállalta ezt. Csodálkozom, hogy bírta, mivel ketten is a határainkat feszegetjük. Egyelőre még erősek vagyunk és bírjuk, de hosszú távon tervezzük, hogy egy harmadik kolléga is idejöjjön.

– A székelyföldi betegek másak-e, mint a Szegeden vagy a Kolozsváron kezelt páciensek?

– Az ember mindenhol ember. Pontosan olyanok, mint itt. Viszont abban tapasztaltam eltérést, hogy a környéken több az agresszió. Gyakrabban támadnak egymásnak az emberek, és nem megfélemlítés céljával, hanem komoly fejsérüléseket okoznak, ami miatt könnyen meg is halhat az áldozat, a támadó pedig börtönbe kerülhet. Kicsit meggondolatlanok az emberek. Magyarországon például nem láttam ilyesmit. Kolozsváron is csak nagyon ritkán találkoztunk ilyen esettel.

– Milyen tervekkel tekint a jövőbe?

– Hosszú és középtávú tervként a neurológia klinikai támogatása nagy előrelépést jelentene. Közös érdekünk, hogy jó ideggyógyászati klinika működjön a városban. Nem működhet az ideggyógyászat és az idegsebészet egymástól függetlenül. Mi sem tudunk fejlődni jó neurológiai háttér nélkül, és fordítva sem. Jelenleg az intenzív terápiával, a radiológiával és az onkológiával a legszorosabb a kapcsolatunk, ezzel a csapattal napi rendszerességgel együtt dolgozunk. Szakmai szempontból személyes hosszú távú tervem a koponya- és gerincsebészetben való fejlődés. Olyan agyműtéteket végeznénk továbbá, amikor a beteg ébren van, fájdalmat nem érez. Ezeket a műtéteket bizonyos agydaganattípusok eltávolításakor végezzük.

Márk Boglárka