Bélyeg helyett címke vagy matrica

A 102 különböző illeték megszüntetésének a szándéka megfogalmazásakor már sejteni lehetett, hogy esetenként nem lesz szó „gyökeres kiirtásról”. A vonatkozó törvény megjelenésekor is egyesek megelőlegezték, hogy a kivezetett illetékek helyébe csak vissza fognak vezetni valamit, s ezt a feltételezést mindenekelőtt a hosszú évek során sok vitát kiváltó környezetvédelmi gépkocsibejegyzési illeték kapcsán hangoztatták. A kormány illetékesei az év elején ezt még tételesen nem ismerték el, de utólag ilyen-olyan vélemények megjelentek, sőt Daniel Constantin kormányfőhelyettes, környezetvédelmi miniszter a múlt hónap derekán azt hangoztatta, hogy tanulmányozni fogják a járművek által kibocsátott környezetszennyezés „tompításának” a lehetőségeit, és ki fogják kérni a gépkocsigyártók véleményét is.

Daniel Constantin környezetvédelmi miniszter. Kivezetés után visszavezetés…

Egyre többet lehetett hallani az elmúlt hetek során a környezetvédelmi bélyeget helyettesítő illeték bevezetéséről. A tárcavezető Daniel Constantin az elmúlt hét végén a Mediafax hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy megalakult egy munkacsoport, amely ebben az időszakban tanulmányozza és elemzi a kérdéskört. Hozzáfűzte azt is, hogy jelenleg európai viszonylatban három rendszer létezik, egyes országokban a jármű bejegyeztetésekor egy adott illetéket kell fizetni különböző formában, egy másik módszer egy adó, amely évente fizetendő az adott jármű hengerűrtartalma és szén-dioxid-kibocsátása függvényében, a harmadik forma pedig az üzemanyagok árába beépített pótlólagos illeték, amely utólag átutalásra kerül a környezetvédelmi alapba. Az első forma kapcsán újólag utalt arra is, hogy azt Romániában évek óta alkalmazzák, de annak megállapítása okán sérültek az uniós jogok, a román állam pedig futószalagon vesztette el az ellene indított kártérítési pereket, illetve rákényszerült a befizetett illeték (vagy annak bizonyos hányada) visszafizetésére. Hozzáfűzte azt is, hogy a jogszabály módosítása révén sem sikerült érdemben rendezni ezt a kérdést.
Az nem vitás, hogy a világ számos országában a járművek forgalomba beíratásánál vagy azt követően a környezetszennyezés címén az üzemeltető (a tulajdonos) bizonyos illeték vagy adó befizetésére kötelezett. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, csak a megállapított értékszintnek, azaz a befizetendő összegnek nem lehet megkülönböztető, diszkriminatív jellege, és a megállapítás módja sem sértheti az uniós jogot. Országunkban éppen ez utóbbival volt a gond az elmúlt esztendők során. Ha a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea által kezdeményezett illetékeltörlést, illetve az arra vonatkozó törvény révén nem zárták ki a szóban forgó környezetvédelmi illeték visszavezetésének a lehetőségét, akkor joggal vetődik fel a kérdés: miért nem került be a jogszabályba vagy az azzal egyidejűleg meghozott egy másik jogszabályba az új rendszer. Miért volt szükség és mi indokolta meg, hogy utólag napirendre tűzzék a környezetvédelmi illetéket. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy populista intézkedés volt a bélyeg eltörlése, s eleve tudták, hogy annak helyébe fognak valamit később tenni.

Matrica vagy címke
A környezetvédelmi miniszter a már említett sajtónyilatkozatában ecsetelte azt is, hogy több variáns is szóba került, azok között van a címke (vigneta) és a matrica (sticker) bevezetése. Az előbbit minden gépkocsi-tulajdonos köteles lenne fizetni, de annak értéke differenciált lesz a szennyezőanyag-kibocsátás és a gépjármű motorjának hengerűrtartalma függvényében. A matrica már egy bonyolultabb eljárást, illetve rendszert feltételezne: különböző színű matricák kerülnének fel a járgányra annak szennyezőanyag-kibocsátási foka függvényében és azok színe, mármint a matricáké határozná meg, hogy egy adott nagyváros melyik zónájában közlekedhetne az a személygépkocsi és melyikben nem. A miniszter azt hangoztatta, hogy ezt a rendszert sikeresen alkalmazták Franciaországban, Londonban, Németországban, sőt az utóbbi időben Budapesten is. Ami Budapestet illeti, sajnálattal kell nyugtáznunk, hogy Daniel Constantin tévedett, ugyanis az anyaország fővárosában bár többször napirendre tűzték ezt a rendszert, de bevezetésére nem került sor, és a jelek szerint a közeljövőben nem is fog. De ha már itt tartunk, akkor azt is nyomatékolnunk kell, hogy Budapesten, de nem csak ott, tulajdonképpen egy másabb illetékről lenne, lett volna szó, nevezetesen az úgynevezett „dugódíjról”. Ennek viszont másabb a rendeltetése, és tulajdonképpen arra hivatott, hogy csökkentse a közlekedési dugók számát, illetve megelőzze azok bekövetkeztét, ilyenképpen pedig hozzájáruljon a gépkocsiforgalom fluidizálásához. Való igaz, van egy másodlagos szerepköre is, nevezetesen a szmog (füstköd) csökkentése, illetve megelőzése. Egyébként a szmog kialakulását világszerte úgy próbálják tompítani vagy elhárítani, hogy különböző óvintézkedéseket tesznek, például kötelező szűrőberendezések alkalmazása, vagy a gépkocsik forgalmának ideiglenes korlátozása a rendszám alapján (páros vagy páratlan). Egyébként Raul Pop szakértő, egykori környezetvédelmi minisztériumi államtitkár is azt hangoztatta, hogy egy ilyen típusú illetéknek nem lehet kimondottan környezetvédelmi szerepe, a dugódíj vagy az úgynevezett tranzitdíj eleve arra hivatott, hogy enyhítsen a nagyvárosi csúcsforgalmi gondokon. Nagyvonalakban hasonlóképpen nyilatkozott egy másik neves hazai szakértő, Augustin Hagiu, a Romániai Szállítmányozási Cégek Föderációjának (FORT) tiszteletbeli elnöke is, aki szerint, ha mégis szükséges lenne egy ilyen jellegű illeték visszavezetése, akkor azt a járműadóba kellene beépíteni. Egyébként Raul Pop igen találóan jegyezte meg: nehezen értelmezhető, hogy az a környezetet szennyező jármű után miért kell csak Bukarestben vagy egy-két nagyvárosban illetéket fizetni és máshol nem. Valóban indokolt ez a kérdésfelvetés, mert a szennyezés szennyezés, a fővárosban is és egy vidéki kisvárosban is.

Nagyvárosok „szempontja”?
A jelek szerint egyrészt fogalomzavar következett be, legalábbis a tárcavezető szintjén, másrészt pedig eltolódott a járművek okozta környezetszennyezés a nagyváro-
sok irányába. Ez kiolvasható Daniel Constantin kormányfőhelyettesnek a szavaiból is, aki azt hangoztatta, hogy a környezetszennyezés kérdésében megbeszélést folytatott Bukarest főpolgármesterével, Gabriel Fireával is, s annak keretében szóba került a városoknak a zónákra való osztása is. Szerinte a forgalomkorlátozás, illetve a zónák megállapítása révén csökkenteni lehetne a környezetszennyezést, de megoldódnának bizonyos gépkocsiforgalmi gondok is. Továbbá megemlítette azt is, hogy Bukarest mellett néhány nagyvárosba is ajánlatos lenne ennek a rendszernek az esetleges bevezetése, például Brassóba vagy Iași-ba. Ez mind szép és jó, de végül is el kellene dönteni, méghozzá érdemben, hogy dugódíjat kívánnak-e bevezetni, ami egy dolog, vagy valamelyes környezetvédelmi illetéket, ami teljesen más dolog. Arról nem is beszélve, hogy az egyik vagy a másik rendszernek megvan a maga vonzata egy adott infrastruktúra megteremtése tekintetében is.

Hecser Zoltán