Begyűjtötték

Az egyik hírügynökség szerint a rendőrség az elmúlt egy hónapban háromszázkilencven, tanórákról lógó diákot ért tetten. Egyébként éppen ezért hétszáznyolc akciót szerveztek a rendőrök országszerte. Pedig ma nem is olyan túl nehéz lógni.
Úgy huszonnyolc évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt. Az ok egyszerű: 1989 előtt kötelező volt az egyenruha és a karszám minden diáknak, így csak ránézésből meg lehetett állapítani, hogy a nebuló melyik iskolába jár. Onnantól már csak egy kérdés kellett: mi járatban így tanórák alatt a város között, miközben osztálytársaid a padokat koptatják?
Emlékszem, mennyire utáltuk mi is az egyenruhát. De most, huszonhét évvel később látom annak előnyeit. Az egyenruha egyrészt tartást adott, egyformák voltunk a tanár előtt, és nem látszott rajtunk a társadalmi különbség, csak a tudásbeli. Ma már a márkás, drága cuccban és a turkálóból öltöztetett diák között hamar különbséget tesznek a pedagógusok is. Sőt már vannak olyan osztályok is, ahol turkálós ruhában már nem is illik járni, hiszen az az elit osztály. Szünetben az udvaron is látszik a szülők anyagi helyzete, márkás cuccban nem illik olyannal játszani, aki turkálóból öltözik.
Ma ha kilépsz az utcára, olykor fogalmad sincs róla, hogy diák jön szembe veled. Sejted, hogy iskolás, mert cipeli zsákját a hátán, de ha netán a suliban hagyja, fel sem tűnik, hogy nebuló. A gimnazista, ha iskolástáskáját elrejti vagy éppen az osztályban felejti, simán lóghat feltűnés nélkül, pláne, hogy nem kötelező kilencediktől az iskola.
Mondhatja az őt igazoltató rendőrnek akár azt is, hogy munkanélküli, vagy éppen munkába igyekszik. Az alsósoknál ez nehezebb, de ott a tanórákról a lógás is sokkal kevesebb, mint a gimnazistáknál.
Lógnak a diákok, de ez nem újdonság. Lógtunk mi is, voltunk délelőtt moziban, a fogásznál, a könyvesüzletben, no meg kocsmában is. És nem is egyszer. Volt, hogy elkaptak, de legtöbbször nem, igaz, magyarázkodni azért kellett néhányszor.

Kopacz Gyula