Baljósnak tűnő előjelek

A nagypolitikában bekövetkezett eseményekre mindig is (és mindenütt) reagál a pénz világa, az üzleti környezet, s nem utolsósorban a befektetői szféra (mindenekelőtt a potenciális befektetői szféra). Még inkább így van ez, amikor gazdaságpolitikai jellegű új jogszabályok elfogadására, illetve életbe léptetésére kerül sor. Országunk esetében a mostani mindenekelőtt fiskális intézkedési csomagot részben megtestesítő két sürgősségi kormányrendeletnek ilyen vonatkozásban is meg lehetnek a maguk kihatásai.

Isărescu: aki azt hiszi, hogy tapsol(na), az téved…

Talán túlzás lenne azt állítani, hogy az inflációs ráta már-már ugrásszerű megemelkedése (amelyről egyébként az Országos Statisztikai Intézet pénteki közleményéből értesülhettünk), valamint a lej félig-meddig váratlanul bekövetkezett mélyrepülése az szóban forgó intézkedési csomag számlájára írható. Ugyanakkor azt is helytelen lenne állítani, hogy ne léteznének kölcsönhatások, pontosabban a hetekkel ezelőtt kilátásba helyezett intézkedéseknek ne lett volna valamelyes szerepük (akár közvetett módon is) az infláció izmosodásában és a lej „izomsorvadásában”. Talán induljunk ki abból, hogy a gazdasági növekedés elsődleges serkentője továbbra is a fogyasztás bővülése. Ez utóbbi viszont hovatovább az import malmára hajtja a vizet, aminek okán az utóbbi időben elmélyült a kereskedelmi mérleghiány. Annak pedig semmiképp sem lehetett kívánatos ráhatása az árfolyam alakulására. Íme, mit hangoztatott csütörtökön az egyik legilletékesebb, Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója: „az importnak az exporthoz képest iramosabb növekedésének az alapján szembesülnünk kell a lej elértéktelenedését kiváltó nyomással… Ehhez a tendenciához társul a fizetési mérleg helyzete.” Ez az egyik oka a lej gyengülésének, de az is közrejátszott, hogy a pénzpiacon bizonytalanságokat váltott ki a fiskális jellegű intézkedési csomag (a tőzsdét például némileg megrázta a II-es nyugdíjpillért megillető hozzájárulási hányad küszöbön álló csökkentése), a potenciális külföldi befektetők kivárnak, de ugyanakkor az euró iránti kereslet fokozódott. Nos, mindez okán egyrészt bekövetkezett az árfolyam kedvezőtlen alakulása (pénteken a lej/euró árfolyam 4,6279 volt, a mai napon viszont már 4,6390, a lej/svájci frank árfolyam pedig 3,9870-ről 4,0078-ra emelkedett). Ennek meg lesz az „ára” a kiskereskedelmi árak alakulása szempontjából is, mindenekelőtt az üzemanyagok esetében. Egyébként a kereskedelmi bankok szakelemzői már az elmúlt hónap végén megkondították a vészharangot: a Román Kereskedelmi Bank illetékesei szerint a lej/euró árfolyam valahol 4,62 körül fog megállapodni az év vége felé; az Unicredit szakértői szerint 4,63 körül; az ING közgazdászai 4,55-4,60-at jósoltak; a Raiffeisen bankárai borúlátóbbnak bizonyultak, 4,65 körüli árfolyamot jósoltak. Most viszont úgy tűnik, hogy ez utóbbi kereskedelmi bank kivételével a többiek túlontúl optimistának bizonyultak. Igaz, akkor még nem volt elfogadva az a két sürgősségi kormányrendelet… Egyébként az esztendő elején az árfolyam 4,48-4,51 lej/euró sávjában mozgott, az utóbbi évek során pedig a legmagasabb szinten (4,64 lej/euró) 2012-ben jegyezték.

Drágul ez is, drágul az is…
Maradjunk a jegybanknál: annak az inflációra vonatkozó szokásos évnegyedi jelentését ismertetve, Mugur Isarescu kormányzó bejelentette, hogy felülvizsgálták az év végi szintre vonatkozó előrejelzésüket, s az várhatóan 2,7%-os lesz az előzetes 1,9%-os prognózissal szemben. Pénteken szembesülhettünk a kiskereskedelmi árak alakulására vonatkozó hivatalos közleménnyel is. Abból az derül ki, hogy az októberi kiskereskedelmi árak 2,6%-kal voltak nagyobbak, mint a megelőző esztendő azonos hónapjában. A megelőző hónaphoz viszonyítva az árindex 1,28%-os növekedésről „tudósított”, 2016 decemberéhez viszonyítva pedig 2,31%-osról. Van jó néhány olyan termékféleség, amelyek esetében akár jelentősnek nevezhető drágulás is bekövetkezett, mármint szeptemberhez képest. A burgonya 5,41, a friss gyümölcs 6,19, a tojás 6,63, a vaj 4,80, a tehéntej 1,01 százalékkal drágult meg. A tojás esetében ugyan lehet hivatkozni annak szezonalitására, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a múlt esztendő decemberéhez képest is 3,84%-os drágulás következett be. A vaj esetében pedig 11,86%-os. Amúgy mindkét termékféleség esetében a szóban forgó nagyarányú árnövekedésnek meg vannak a maga sajátos okai túl a valutaárfolyam kedvezőtlen alakulásán. A villamos energia a megelőző hónaphoz viszonyítva 6,94%-kal drágult, a múlt esztendő decemberéhez viszonyítva pedig 12,18%-kal. Az üzemanyagok árai ugyancsak „lázasnak” bizonyultak: szeptemberhez képest 3,47%-os „hőemelkedés” következett be. A hőenergia sem „maradt nyugton”: augusztushoz képest 1,96, a múlt esztendő decemberéhez képest pedig 2,86%-os áremelkedés következett be. A gáz ára egyelőre nemigen változott (sőt 0,12%-kal zsugorodott), de az elmúlt napokban pesszimista előrejelzések láttak napvilágot: a tőzsdén megugrott annak ára, s ennek okán előbb-utóbb bekövetkezhet a lakossági gázfogyasztás árának a megemelkedése is. Ez annak ellenére, hogy a múlt hónap végén a képviselőház illetékes szakbizottságának elnöke, Iulian Iancu azt hangoztatta, hogy a tél folyamán már nem kerülhet sor drágulásra. Egyébként felröppent egy olyan hír(esztelés) is miszerint a tározókban nincs annyi földgáz, amely elégséges lenne az elkövetkező hónapok fogyasztási szükségleteinek a fedezésére. Ezt cáfolta az energetikai minisztérium, amely múlt csütörtöki közleménye szerint a 2017–2018-as téli idényre biztosított gázkészlet 2,2 milliárd köbméter, s ezzel szemben a megelőző téli idényben a tényleges fogyasztás csak 1,8 milliárd köbméter volt. A közleményben utalás van arra is, hogy a folyamatos gázszolgáltatást nem veszélyezteti semmi, az import sem jelenthet gondot, annál is inkább nem, mert a szükségleteknek kevesebb, mint 10%-át fedezik abból.
A magunk részéről nem tartjuk szükségesnek a fenti számadatok bővebb kommentálását. Ugyanakkor azonban azok szemrevételezése során óhatatlanul eszünkbe jutott az, ami többek között szerepel az Adótörvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet megindokolásában, nevezetesen a lakosság vásárlóerejére való utalás. A vásárlóerő olyan, amilyen, s az akár egyik percről a másikra is változhat. Lehet, hogy a kormány olvasatában az elmúlt időszakokban „megerősödött” a vásárlóerő, de ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkező időszakokban az esetleg tovább fog erősödni, s még kevésbé azt, hogy azt „tovább fogja erősíteni” a fiskális intézkedési csomagként elkeresztelt két sürgősségi kormányrendelet, s az azt kiegészítő majdani, az országos minimálbér megállapítására vonatkozó kormányhatározat.

Hecser Zoltán