Azért vannak a jó barátok

Bevallom, hajlamos vagyok a Kívánságkosár és társaihoz hasonló műsorokat fenntartásokkal kezelni. Tudom, hogy egy bizonyos kor után különleges nosztalgia fogja el az embert a műsorokban elhangzó, mindenki által betéve ismert dalok hallatán. Az zavar benne, hogy mintha nem akarnánk továbblépni egy bizonyos állapotból, amelyet a vasárnap délutáni húsleves illata és a nótacsokorból hozzá szálló dallamok különös egyvelege, esetleg a régi magyar filmek hangjai jellemeznek a leginkább. Utóbbiról akkor is tudjuk, hogy az megy a tévében, ha nem látjuk a képernyőt, mert már jól ismerjük Jávor Pál, Páger Antal és Karády Katalin hangját és hanghordozását.
Emlékszem, az egyetemen mesélte a rádiós újságírás kurzust előadó tanárnőnk, hogy ők maguk, akik Erdély egyik leghallgatottabb közszolgálati rádiójánál dolgoznak, ugyanúgy torkig vannak a kívánságműsor dalaival, és egy kicsit le is nézik a műsort, de megtartják, mert az egyik legnépszerűbb, hiszen az emberek töretlenül szeretnek „minden elképzelhető jót kívánni a legdrágább édesanyának, nagymamának és dédinek névnapja alkalmából”. Aztán az egyik ilyen „lenézős” rádiós kollégájuknak születésnapja alkalmából küldtek egy dalt, aki alig tudta visszatartani a könnyeit, mert van abban valami szép, ha a nyilvánosság előtt felköszöntenek azzal a Virágeső hulljon reáddal.
Most én is megtapasztaltam valami hasonló helyzetet. Múlt héten 10 éves érettségi találkozóm volt, az iskola kórusa pedig az alkalomhoz illő dalokat adott elő. Nem nagyon ismertük az énekek többségét, de a vége felé felcsendült az Azért vannak a jó barátok. Egy dal, amit mindenki ismer, nincs benne semmi újdonság, és mégis mindannyiunknak megtelt a szeme könnyekkel. Mert akkor, ott, az csak nekünk szólt. Abban a helyzetben volt értelme, akkor nem volt elcsépelt, mert valódi barátokkal találkoztunk, mert olyan emlékeket hozott felszínre, amelyeket ez az elcsépelt dal teljesen hitelesen illusztrált. Hát kérem szépen, ezentúl én sem kérdőjelezem meg az ilyen műsoroknak a létjogosultságát. És számomra teljesen jól elférnek egymás mellett a vasárnap délutáni húsleves illatával.

Márk Boglárka