Az útszéli kereszt üzenete…

Ha van időm, biciklire pattanok néha, mint a régi szép időkben, s bekarikázom a környéket.
Egyik nap már messziről egy útmenti kereszt tűnt fel nekem, annál is inkább, mert itteni szűkebb – zömében protestáns – pátriámban ez igen ritka látvány. Mellette egy pad. Ültek rajta. Valami úgy vonzotta oda a járókelőket, mint a mágnes.
Kissé távolabb magam is leültem, s azt kellett látnom, hogy rövid idő alatt többen is megálltak a kereszt előtt. Egyesek rövidebb, mások hosszabb ideig. Mintha még imádkoztak volna is…
Vajon miért van a keresztnek olyan vonzereje? – gondolkoztam el a titkon.
Mivel nem akartam a magam okoskodására hagyatkozni, amikor nem volt senki, odamentem magam is hozzá, és megkérdeztem őt: „Miért jönnek hozzád az emberek? Mire emlékezteted őket?”
Nem válaszolt azonnal.
Már-már azt hittem, hogy nem is fog megszólalni, de aztán egyszer csak kenetteljesen azt mondta: „Arra emlékeztetem őket, hogy szeretet nem létezik fájdalom nélkül. Aki szeretni akar, annak késznek kell lennie a szenvedésre is. És az szeret a legjobban, aki a legtöbbet szenvedi.”
Majd még csendesen hozzáfűzte: „Isten is a szeretetnek ezt az útját választotta…”
Ritkán éreztem olyan belső békét, mint ebben a pillanatban.
A kérdések, amelyeket néha magam is Istennek szegezek, hirtelen másodrangúvá töpörödtek.
A szeretet – szenvedés!
A szenvedés – szeretet!
Milyen áldásos volt az útszéli kereszttel való találkozásom.
Felfedte előttem az élet legmélyebb titkát.
Istenről és a szeretetről beszélt nekem…

Ft. Dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános