Az ezerarcú karma

Létezik egy nagyon egyszerű törvény a világban, amelynek működési elve előbb-utóbb mindenkit utolér valamilyen formában. Hogy miért? Mert emberek vagyunk, és törekvéseink ellenére folyton hibázunk. A szándékosan vagy hirtelen felindulásból elkövetett baklövéseinknek azonban ára van, amelyhez a számlát néha azonnal kézbesítik számunkra.
Történt ugyanis, hogy nem túl empatikusan reagáltam egy számomra fontos emberrel történt balszerencsére, és már aznap este megkaptam a viselkedésemért járó jutalmat.
Általában a hétvégéimet igyekszem pihenéssel és regenerálódással tölteni, mert pár nap alatt annyira képes vagyok lemerülni, mint egy fél éve folyamatosan használatban lévő elem. Természetesen ez a terv nem mindig jön össze, és amikor maguk alá temetnek a feladatok, nem én vagyok a legkörültekintőbb ember a világon.
Nem tudom már pontosan, milyen nap volt, amikor felhívott a barátom és közölte, hogy eláztatta a kolozsvári lakását, de arra emlékszem, hogy hatalmas nevetésben törtem ki. Amikor tovább részletezte a történteket, még inkább felvidultam a szerencsétlen helyzet miatt, és folyamatosan az lebegett lelki szemeim előtt, ahogyan próbálja az első emelten kialakult medence vízszintjét csökkenteni. Vicces volt. Talán túlságosan is.
Mindenesetre az én talpraesett pasasom megoldotta a helyzetet, és happy enddel ért véget számára a történet. Ezen a napon engedtem be a szobámba az egyik cicát, aki nem is olyan rég került hozzám, és hát a folyamatos macska-opera lehalkítása érdekében megengedtem neki, hogy ráfeküdjön az ágyamra. Amíg a barátom az eláztatott lakásban szenvedett, és én nevettem rajta, a cicám elhelyezkedett a puha ágyamon, a laptopom mellett.
Mondanom sem kell, mi történt. Körülbelül tíz percre léptem ki az ajtón, amikor irgalmatlan bűz csapta meg az orrom, és hiába rohantam, már késő volt. Dobhattam ki a lepedőm mindenestől, csak annyival volt a szerencsém, hogy a laptopom szárazon megúszta az áradást.
Az irgalmatlan szagok miatt nem tudtam a szobámban aludni, így volt időm gondolkodni a hozzáállásomon. A karma nem válogat. Édes kis cicaként érkezik, aztán sárkánnyá változva üldöz el.

Kertész Bea