Aurától auráig!

85

Sebestyén Róbert szobraiból, rajzaiból és pasztelljeiből nyílt kiállítás Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Az alkotót és művészetét a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának őre, Róth András Lajos méltatja.

Fotó: László F. Csaba

Vallomással kezdem. Családom örmény gyökereinél fogva szegről-végre kötődöm Csíkszépvízhez. Sebestyén Róberttel kapcsolatom nem új keletű. Valamikor Székelyudvarhelyen nyitottam meg neki egyéni kiállítást. Azóta mindennap, amikor hazamegyek, Róbert köszön rám a falról, hiszen az anyaságról alkotott képe ott lóg a bejárati ajtónkkal szemben. Mondhatnám, mindennapi kapcsolatban vagyunk. De azért már rég nem találkoztam személyével és művészetével. Ezért is mondtam rögtön igent felkérésének, hogy nyitnám meg mai kiállítását. Sebestyén Róbert festő- és szobrászművész 1975-ben született Csíkszépvízen. Középiskolai tanulmányait Csíkszeredában végezte a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában. 1994-ben Temesvárra szobrászati szakra felvételizett, amelyet 1999-ben végzett el. Dolgozott a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, ahol szabad művészi rajzot és szobormintázást tanított. Itt mintázta meg és vitelezte ki Baczkamadarasi Kis Gergely szobrát a református kollégium hagyományához híven. Abból kiindulva említem a kollégiumi hagyományt, hogy a kollégium neves tanárainak portréit Barabás Miklós emlékezetből és kortársak visszaemlékezései, leírásai alapján festette meg. Baczkamadarasiról sem maradt fenn kép, csak fiáról. Ennek alapján következtette ki Róbert barátom a templom- és iskolaépítő portréját, melyet 2004-ben lepleztünk le püspök jelenlétében a kollégium egykori kapubejárójában. Bánatomra, de mások örömére, ma már e szobor Backamadarason hirdeti a szellemet és kitartást.
De nem ő az egyetlen templomépítő, akit Sebestyén Róbert megmintázott, hiszen itt van még Csíkszépvízen a görgényüvegcsűri Szász István (1865–1937) építőmester (építési vállalkozó) büsztje is, lévén az egyetlen erdélyi civil templomépítő szobra, mely bronzba is öntődött 2014-ben. Ő, társával, a domborműbe álmodott Balás Lajossal, az építés kezdeményezőjével erősítik a csíkszépvíziek honszeretetét és hirdetik a hazai alkotó művészetét. És ha ez nem volna elég, akkor még szintén ott található az örök téma, melyhez Róbert gyakran visszatér, s ez a bibliai, mely a hit erősítését szolgálja.
Sepsiszentgyörgyön az Olt partjához közel lévő téren található az absztraktizált elemekben gazdag, Krisztus korpuszát idéző, a mindenkori elesetteknek emléket állító, a meggyötörtséget, az aszketizmust durva vésőnyomokban magán viselő, Mártír című, a hősiességet anyagszerűsítő szobra. S az már csak ráadás, hogy ezen parkban való elhelyezése, mely egy templom és egy modern bevásárlóközpont közé ékelődik, mint memento mori hirdeti a bármikori megtörténhetés lehetőségét. A téma mindig adott. Mi, a teremtés koronáját képviselők még mindig nem tudtuk levetkőzni a magunkba szorult, csak az emberre jellemző mindenkori gesztust, az ölés mámorából született perverz kéjérzetet. Róbertet gyakran megérinti ez a téma, az itt látható szobrai közül is egy pár erről beszél. Lett légyen az emberi faj ellen, az emberiség ellen elkövetett, pusztítóan bárgyú gyilkolás, lett légyen egy nemzet ellen elkövetett nemzetközileg felkarolt gyilkosság. Szobrainak alkotó elemei mindig a témához társulnak. A nyers fa szilánkossága, nyársra kihegyezett szúróssága, a rögtörő ekevasat imitáló szögtörések, az anyag szabdaltsága, más eredetű kultúrelemek, mint fényképek beágyazása, különböző természetű anyagok látszólagos összeférhetetlensége, hagyományos szimbolikus használati tárgyaink beékelése, mind erre hajaznak. Kompozit szobrai millenniumot átívelő hangulatúak. A gótikától, a reneszánszon át a romantikus kapcsolatokig árnyalók. A történelem ismétlődésének hangulatát hordozók. Figyelmeztetők, figyelemfelkeltők.És már fel is tűnhetett, hogy miért a szobrokról beszélek, amikor itt többnyire képek vannak.
– Nem minden összefüggés nélküli próbálkozásom. Át is térnék a művész ars poeticájára.
Művészi hitvallomása szerint a minket körülölelő káoszból, az illékony végességből törekszik kiragadni és im­mortalizálni tovatűnő vizuális impulzusokat. Sebestyén Róbert azzal a közeggel viaskodik meg nem alkuvó és önmarcangoló módon, melyből ő maga is vétetett: a nagyon is képlékeny, maga magát néha könnyelműen felkínáló, néha-néha magát igencsak megmakacsoló anyaggal. Művészete jó értelemben vett kettős mércéjű viaskodás ezzel a hol amorf, hol kristályos szerkezetű nyersanyaggal, úgy, hogy minden alkotásában tetten érhető egy sajátos (ön)kritika, mely meghatározza alkotásainak hol karcosságát, hol kézbe simuló puhaságát, de mindenképpen egyedi látásmódjának egyedi lenyomatát. Kutatva a kifejezés lehetőségeit, a formák dinamikus vitalizmusát.
Sebestyén Róbert képeit a szobrain is megfigyelhető vonások jellemzik. Erős határozott vonalak, a sík meghatározott dimenziójából kiemelkedni óhajtó, akaró, törekvő vonalak ezek. Lendületes vonalvezetés, térhatású színkitöltés. Képeit egy sajátos aura lengi be. Hasonlatosan önmagához. Egyfajta kisugárzás, mely annyira jellemző személyére. Egyszerre enged be, és egyszerre taszít egy védővonalon túlra. Sebestyén Róbert képei a lázadás és a higgadtság, a meghittség és szertelenség, a racionális és az irracionális között mozognak. Ha saját szavaiba kapaszkodunk, akkor egy kaotikus ember fajsúlyos magabiztosságát érzékeltetik. S ahogy minden művész esetében, a Róbertében is vannak korsza­kok és korszakok. Ebbe a korszakváltásba is belepillanthat a tárlatlátogató. Végigkövetheti a kezdeti konstruktivista korszakától a mértani látásmód lebontásától a romantikus szerkezeti válaszadásig. Sebestyén Róbert művészetét egyfajta megmagyarázhatatlan, jó értelemben vett atavizmus kíséri, mely által mindig vissza tud nyúlni a történelmi mélységekbe, keresni tudja azokat az ősi vonásokat, melyek népére, nyelvére jellemzők, melyek meghatározzák az őt is meghatározó nemzet vonásait. Ezért válhatnak képei, skiccei, krokijai a mindenkori – bár sajátságosan sebestyéni megfogalmazású – művészet általánosan értelmezhető alkotásaivá. S ezen nem változtat semmit az a tény, hogy képei netán családközpontúak vagy éppenséggel bibliai momentumokhoz kötődők, vagy az emberi létezés értelmét firtatók. A formák tobzódása, a színek illeszkedése, a természetes elemeknek virtuálisakkal való keveredése, a nyelvünk sajátosságaiból adódó szójátékok képi nyelvezetbe való konvertálása, és mindezeknek egy magasabb dimenzióba való emelése mondatja velem, hogy ígéretes művésszel állunk szemben!

Elhangzott november 29-én, a tárlat megnyitóján.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.