Amiről nem szól a fáma

A fiskális intézkedési csomag gerincét képező két sürgősségi kormányrendelet kapcsán továbbra is tanúja lehetünk az esetenként egyre hevesebbé váló szócsatának. Másképpen fogalmazva: a kormánynak nem sikerült lecsillapítania a kedélyeket, s a jelek szerint a közeljövőben is számítani lehet szakszervezeti tiltakozó akciókra, olyan számítások nyilvánosságra hozására, amelyek okkal kérdőjelezhetik meg a két jogszabály tartalmazta, a kormány és mások által is forradalminak tartott egyes intézkedések, illetve előirányzatok célszerűségét, eredményességét és kedvező voltát akár a munkáltatókra, akár a munkavállalókra nézve. Ilyen összefüggésben talán sokatmondó volt az, ami bekövetkezett a kormányülést követően megtartott pénzügyminiszteri sajtótájékoztatón: ott egy konkrét példával próbálva meg érzékeltetni a kilátásba helyezett intézkedések egyike-másika „jótéteményeit”, a számításokból az derült ki, hogy egy adott esetben egy adott alkalmazott nettó bére legfeljebb két lejjel fog növekedni. Mindez olyan körülmények között, amikor is a bruttó bérek távlatait 25%-os növekedésben jelölte meg a kormány. A vállalkozói oldalról is érkezett egy szemléletesnek nevezhető jelzés: esetleg többe fog kerülni a leves, mint a hús, ugyanis lesznek olyan esetek, amikor a társadalombiztosítási hozzájárulások átruházásának lesznek amolyan rejtett költségei is (az egyéni munkaszerződések újratárgyalása és újramegkötése, valamint azok bejegyeztetése, a szoftok módosítása stb. okán). A gyakorlatba ültetés tekintetében is minden bizonnyal felmerülhetnek problémák: bár a munkaügyi miniszter azt ígérte, hogy az adatbázisba, a REVIS-be való bejegyzési kötelezettség határidejét kitolják egészen 2018 januárjának végéig, nem biztos, hogy ez az intervallum elégséges lesz. Mondjuk ezt annak okán, mert mintegy 5 millió egyéni munkaszerződésről van szó, s amint már arra utaltunk, eseteként előfordulhat, hogy azok módosítása kínosnak és időigényesnek bizonyulhat. Tehát, vannak és lesznek tisztázatlan kérdések. Ilyen összefüggésben akár a pénzügyminiszter, Ionuț Mișa sajtótájékoztatójára is utalhatunk: annak megkezdése előtt üzeneteket továbbítottak az akkreditált szerkesztőségekhez és újságírókhoz, arra buzdítva őket, hogy vegyenek részt azon, és fogalmazzanak meg minél több tisztázó jellegű kérdést. Igen ám, de ez a sajtókonferencia végül is dugába dőlt. Egyrészt annak okán, mert a miniszter bizonyos táblázatokkal próbálta illusztrálni az Adótörvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet tartalmazta előírások jótéteményeit, valamint azt, hogy sem a munkaadó, sem pedig a munkavállaló nem lehet, nem lesz vesztese a gyakorlatba ültetésnek, de érdembeni, illetve virtuális számításokat nem ismertetett. Másképpen fogalmazva: csak arról beszélt, ami a kormány szerint rendben van, azaz az érem egyik oldalát mutatta be, az árnyoldalt pedig nem emlegette, mert szerinte olyan nincs is. Kérdésekre viszont nemigen válaszolt, lévén, hogy sürgős teendőire való hivatkozással gyorsan eliszkolt. A kérdésekre elég feszült és ideges hangulatban a minisztérium egyik államtitkára, Oana Iacob próbálkozott meg a válaszadással, mondanunk sem kell, hogy nem sok sikerrel. Így például egyik-másik ama kérdésre, miszerint mi képezte az intézkedések mozgatórugóját, nem volt képes válaszolni (vagy esetleg nem is akart). Pedig lenne, amit megkérdezni, például azt, hogy az eddig adómentességet élvező személyzeti kategóriák (az IT egyes szakterületén tevékenykedők, a tudományos kutatók, az alkalmazásban lévő fogyatékkal élő személyek stb.) esetében miként is fog alakulni azok nettó jövedelme az általuk fizetendő megemelt társadalombiztosítási hozzájárulások nyomán. Erre a kérdésre egyrészt az volt a válasz, hogy a munkaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik ez az ügy, másrészt pedig az, hogy még tanulmányozni kell a felmerülő esetek megoldási lehetőségeit. Van, akik máris tanulmányozták, illetve elvégezték a számításokat: az egyik központi szakhatóság illetékeseinek konkrét számításai szerint alkalmazottaik közül 190 esetében biztosra vehető, hogy a nettó bérük január 1-től csökkenni fog. Apropó központi közigazgatási intézményrendszer: a 2017/153-as, a közszférai egységes bérezési kerettörvény értelmében azok túlnyomó többségében 2018. január 1-től 25%-kal meg kell emelni a bruttó bérek szintjét (a 2017. decemberi bérszinthez viszonyítva). Erre az intézkedésre előbb kerül sor, s majd azzal egyidejűleg a munkáltató által fizetett hozzájárulások jelentette összegeket is arra rápótolják, vagy sem? Amennyiben nem így történik, akkor azok nettó bére nemigen emelkedhet meg. Következésképpen semmiképp sem lehetnek az egységes közszférai bérezési törvény kilátásba helyezett jótéteményeinek a haszonélvezői. Egyébként a dolgok ilyenszerű alakulása okán talán Romániában lesz a legnagyobb különbség az átlagos bruttó bér és az átlagos nettó bér értéke között, azaz a fiskális intézkedési csomag révén uniós rekordot állíthat fel Románia. Ezzel egyidejűleg országunk amolyan „kísérleti nyúl” is lesz a bevezetendő fiskalitási forradalom tekintetében, amely lehet, hogy eredményei tekintetében „ellenforradalomnak” fog bizonyulni…

Hecser zoltán