A teniszcipős Kafka kiszól a dzsipből

Persze felháborodni is lehet, de inkább annak a gondolatnak a magvát kellene megkeresni, hogy suttyónak lenni: állapot, nem pedig kötelesség. Ha valakiről megállapítjuk, hogy suttyó (vö. modortalan, faragatlan, tudatlan, tanulatlan, civilizálatlan stb.), halványan mellégondolva még a szó elsődleges, suhanc, siheder, süldő jelentését – akkor az olyan ember, akinek nem igazán van keresnivalója a társaságunkban, társalgásunkban, mert nem elég érett ehhez, jelenléte, megnyilvánulása bántó, kellemetlen és nem jár semmi haszonnal. A suttyó suttyóságokat beszél, surmón gondolkodik, sutyerákul viselkedik, mert erre képes – joga van hozzá, elsősorban azért, mert saját suttyóságát tartja mérvadónak, abból kimozdulni nem akar, nem is tud. Az ilyen embert ugyanakkor nekünk is jogunkban áll elkerülni, vele nem közösködni, ha pedig ez nem lehetséges, akkor levegőnek nézni, és kivárni, amíg a zavar megszűnik. Nyilván ez nem mindig egyszerű vagy lehetséges, mert a suttyóság mechanizmusa a kollektív tér: a sutyerák önmagában nem sokra megy, mert a jóérzésű többség elfordul tőle, kiközösíti. Ezért társakra van szüksége, hasonlóan (nem) gondolkodókra, meg kell építenie és üzemben kell tartania azt a gépezetet, amely ambícióit kiszolgálja. És a suttyóság demokratikus: egyáltalán nem kizárt, hogy társadalmi ranggal, vagyonnal, felelős pozíció­val, közéleti megnyilvánulással, politikai szereppel társul. Például: ha valaki felesek után és zárás előtt a kocsma pultjától kinyilatkoztatja, hogy a nők alsóbbrendűek, attól elfordulunk – de ha ezt az Európai Parlament plénumában felszólalva teszi, mint Janusz Korwin-Mikke (azt mondta, hogy a nők nyilvánvalóan kevesebbet kell keressenek, mint a férfiak, mert gyengébbek, kisebbek és kevésbé intelligensek), azon már elgondolkodunk (pl. hogy mit tudhat a gyógyszer, amit az EP-képviselő elfelejtett bevenni). Ha Józsi, a hatosztályos autónepper (de mindegyik E-Class!) egy alig sikerült üzlet és két közúti bírság után azon filozofál, hogy a hollandok mocskos komcsik, az egy dolog – ha Recep Tayyip Erdogan (aki egyébként épp autoriter hatalmat és tekintélyelvű pártállamot készül összemaszekolni Törökországban) hirdeti habzó szájjal, hogy a hollandok fasiszták és náci-maradványok, az nyilván más tál tészta.
Nálunk a suttyóságmérő ügyeletes kiakasztója (mire ezt olvassák, ez nyilván már változik) Cătălin Rădulescu Argeș megyei PSD-s parlamenti képviselő, akinek az Adevărul kamerája előtt volt pár perce kifejteni nézeteit. Érdemes végignézni a videót, annyira tehetségesen sűríti a politikushoz kötődő összes negatív sztereotípiát pár percbe ez a borotválatlan tokájú, obszcén jeleket mutogató, impertinens mondatokban felböffenő domnudeputát. Már a belépője ígéretes, amikor azt mondja: „Há miez, hol vagyunk, Kafkában???” Rădulescunak az a baja, hogy nem ért dolgokat. Nem érti, hogy a Victoriei téren a kormány ellen tüntető hülyéket (sic!) mért nem oszlatják vízágyúval, egyáltalán azt sem, hogy mit keresnek ott: nincs munkahelyük, gyermekük, családjuk, jobb dolguk? Mondjuk, erre még tud valamilyen választ: nem a 13-as sürgősségi rendelet ellen tüntetnek, mert arról fogalmuk sincs, hanem azért, mert „akiknek érdekében állt a manipuláció”, plusz a multinacionális vállalatok és más ellenségek kivezényelték őket. De mindenre van megoldás: a parlamenti képviselő kerek perec kijelenti, hogy ha még valaki megpróbálkozik azzal, hogy megváltoztassa „ezt az államot, amiért mi harcoltunk” (Rădulescu politikai karrierjének grádicsa, hogy a forradalom idején fegyverrel harcolt, az interjúban ki is jelenti, hogy ha nem tette volna, a riporterek ma is a kommunista rendszerben élnének, ergo köszönjék meg, hogy beszélgethetnek vele), nos akkor ő készen áll arra, hogy ismét célra tartson. Mert megtartotta azt az AKM gépkarabélyt, amivel a forradalomkor lőtt – saját bevallása szerint ő sem tudja, kire, „csak úgy bolondul”, a fegyvert nem adta vissza, hanem otthon tartja, a hozzá való töltényekkel, és senki el nem veheti tőle, mert egyrészt „gyűjtői engedélye” van, másrészt kell neki a Kalasnyikov arra az esetre, ha valaki még egyszer azzal próbálkozna, hogy„ átformálja az államot, amiért mi harcoltunk”. Kész rá, hogy azonnal lőjön – mondja bele a kamerába –, mert ez az ő döntése és felelőssége lesz, ha jön esetleg egy őrült gondolata.
Ennyi bőven elég, hogy a honatyát bármelyik szakorvos beszámíthatatlannak nyilvánítsa. De van más baja is: nem becsülik eléggé a tevékenységét. Már a forradalmi akciózás sem érte meg: az ezért járó havi juttatás (egyébként havi 3440 lej) nyomorúságos összeg, ami arra jó, hogy a kislányának ajándékozza, ennek ellenére élete végéig nem mond le róla, mert joga van hozzá. A parlamenti tevékenység sem kifizetődő: nem elég, hogy a honatyai gondok miatt nincs érkezése a saját cégeit vezetni (Rădulescut tavaly jogerősen egy év hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték csúszópénz felajánlása és összeférhetetlenség miatt), ezt az önfeláldozást nevetséges morzsákkal jutalmazzák, annyi fizetéssel, amiből tisztességesen felöltözni sem lehet (a képviselő havi fizetése 5564 lej, ehhez még tetemes kiegészítések járnak szállásköltség, üzemanyag-térítés, napidíj, kiszállási díj és a kabinetjének fenntartására szánt díj címén). Neki öltönyöket kell vásárolni, mert civilizáltan kell munkába járjon, nem farmerben és teniszcipőben, ahogy mások – ha a képviselők így tennének, az emberek nem tisztelnék őket. 1500 lejt kap üzemanyagra, de háromszor ennyit költ – panaszolja, miközben a kamera megmutatja a politikus Range Roverének asztalra dobott kulcsát, egy ortodox feszületet mintázó kulcstartón. Ha már autóknál tartunk: a képviselőt idegesíti, hogy folyton bírságot kap, amikor „kicsit sietne”, ezért megígérte, törvénykezdeményezést nyújt be a trafipaxok megszüntetéséért. A riporter értetlenkedésére kijelenti, a legjobb lenne, ha a parlamentben csakis üzletemberek lennének, mert ez esetben „nincs szükségük arra, hogy korruptak legyenek”. Ha esetleg mégis, akkor sem szabadna őket valami szegényszagú börtönbe küldeni, legfeljebb arra kötelezni, hogy ne hagyhassák el a lakásukat. Az is érthetetlen, hogy képviselőként miért nem alkalmazhatja a gyermekét, „ha egyszer közel áll hozzá és megbízik benne”. És az ámokfutás folytatódik.
A képviselő pöffeszkedő nyilatkozata arra volt jó, hogy a legfőbb ügyészség hivatalból eljárást indítson ellene a közrend és a nyugalom megzavarása miatt, úgyszintén vizsgálatot indított az Argeș megyei rendőrség az emlegetett gépkarabély miatt, a forradalmárok egyesülete is feljelentést tett ellene, mivel a bányászjárás idején talán segédkezett paramilitáris alakulatok Bukarestbe utaztatásában, illetve bűnvádi feljelentést tett maga Cătălin Rădulescu is, mert állítólag nyilatkozatai után halálosan megfenyegették. Azt mondja, tudja is, hogy kik.
Szerintem Franz Kafka.

Burus János Botond