A szentábrahámi unitárius templom orgonáinak története 3.

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

Az orgona javítása 1951-ben történt meg, amikor, „az orgona, olyan elhanyagolt állapotban van, hogy még gyakorlott énekvezérek is csak nagy nehézséggel tudnak egy dallamot végigjátszani. A fuvó rossz, nem ad elég szelet a sípoknak, mert mindenütt ereszti a levegőt. A sípok közül egyesek nem szólnak, mások nincsenek a helyükön.” A lelkész ismertette a gyűléssel a két lelkész árajánlatát: 10 000 lej, illetve teljes ellátásuk a munkaidő alatt. A keblitanács megvizsgálta a helyszínen az orgonát, és a felsorolt problémák mellett a karzat süllyedését is tapasztalta. Elfogadták a két lelkész ajánlatát, az orgona javítását illetően, Koronka Árpád falustárs vállalta a cinsípok forrasztását, a lelkész pedig felajánlotta lakását és reggelit a javítóknak. A 60-as években több vagyonleltár is készült, amelyekben az orgona 2500 lejes értékkel szerepel. 1970-ben újabb orgonajavítás szükségessége mutatkozott. Benczédi Ákos ny. tanító-énekvezér javítási ajánlatát azzal utasította vissza a vezetőség, hogy egyelőre fontosabb egyházközségi munkálatok vannak, illetve a tél közelsége alkalmatlanná teszi a javítást. 1971-ben, bár „az orgona egyes sípjai nem szólnak, mások lehangolódtak, s így nem alkalmas arra, hogy azon áhítat kellően lehessen játszani”, de elmaradt abban az évben az orgona rendbetétele.
1972 augusztusából olvashatunk a jegyzőkönyvben az orgona kijavításáról. Bár az egyházközség vezetősége szerette volna a munkálatok kényesebb fázisaiban (pl. hangolás) egy másik szakember jelenlétét biztosítani (Lukácsi Mózesre gondoltak), mégis úgy tűnik, hogy a munkát Benczédi Ákos végezte el. Az egyházközség vezetősége jelenlétében, a 77-es és 106-os énekek, valamint egy preludium játszásával, Benczédi Ákos meggyőzte őket, hogy munkáját lelkiismeretesen és komolyan elvégezte, így „a lehető legjobban rendbe tette a már-már használhatatlan orgonát.” Az 1988-as, orgonákról szóló körívre válaszolva, Jakab Dénes lelkész az orgonát használhatónak ítélte és minden változatát megfelelőnek találta.
Az orgona legutóbbi javítása 2010 májusában történt, amikor az orgona általános javítását a környéken (és nem csak) sok orgonát rendbe rakó székelyudvarhelyi Pap Zoltán orgonakészítő végezte.
Végezetül hálás köszönettel tartozom Pap Gy. László jelenlegi debreceni lelkésznek, a kutatásban nyújtott önzetlen segítségért.