A székelyszentmihályi unitárius templom orgonájának története (2.)

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

Az orgona szakszerű leírását Enyedi Pál, budapesti tanár, orgonafelmérő utunkon tapasztaltak alapján adta meg: „Szerkezete mechanikus, csúszkaládás. Egy manuálján az alábbi nyolc változat szólaltatható meg: Copula 16, Principal 8, Sub. Copula 8, Octav 4, Flauta dolce 4, Quint 3, Octav 2, Mixtura 4 x 1. Ezekhez csatlakozik egy Tremula, valamint egy regiszterhúzó a fúvó taposójának rögzítéséhez. Az utóbbi bizonyára a fúvó kímélésére szolgált, hiszen csak akkor lehetett a taposót lenyomni, ha a rögzítést a kántor feloldotta. Érdekesség, hogy a játszóasztalon megmaradtak a regiszterek eredeti, papírra nyomtatott feliratai. Az orgonaház klasszicizáló stílusú, homlokzatában egy nagyobb középső és két-két egymás fölötti szélső nyílással, melyeket felülről inda- és levéldíszes, aranyozott faragványok, alulról ugyancsak faragott, aranyozott akantuszlevél-sorok szűkítenek. A nyílásokat  oldalról négy korinthoszi féloszlop határolja, melyeknek megfelelően a fő- és az osztópárkány is golyvázott. A fogazott főpárkányt a középső nyílás fölött timpanon zárja le, benne faragott, sugarak övezte, aranyozott istenszemmel, tetején faragott urnával. A párkány fölött a homlokzat teljes szélességében attika húzódik végig, ennek két szélét ugyancsak egy-egy urna díszíti. A játszóasztal a mellvédben áll, homloklapjának tetején golyvázott főpárkánnyal, alul íves kiképzésű, konzolszerű, tükrös elemmel. A homloklap egyetlen nyílását egy-egy kanellúrázott pilaszter szegélyezi, a nyílást felülről levéldíszes faragvány zárja le.” Az orgona árának kifizetése még hosszú ideig elhúzódik. 1872-ben, az orgona árából kifizetendő 600 o. é. forint előteremtéséhez 122 forintot kölcsönzött az egyházközség. A számadási jegyzőkönyv adatai szerint még abban az évben kifizették a 600 forintot az orgonakészítőnek és a kölcsönt is visszafizették a 6 forint kamattal együtt. 1898-ban az orgona elromlott. A javítás összköltsége 171,90 korona volt, a munkát végző orgonamester neve ismeretlen. A javítás után Nagy Ferencz énlaki kántor-tanítót hívták meg az orgona felülvizsgálására, a felajánlott 16 koronát visszaajándékozta az egyházközségnek orgonajavítási alapra. Tarcsafalvi Dénes keblitanácsos indítványára 40 koronára kiegészítették ezt az alapot, és kamatoztatásra kiadták. 1903-ban ez az alap 53,44 koronát tett ki. A már említett 1988-as kérdőíven a lelkész azt állítja, hogy 1914-ben vitték el az orgona sípjait. De ez az adat hibás: a rekvirálás 1918-ban volt. Viszont az 1916-os román betöréskor az orgona megsérült: „[…] úgyszintén az orgonán is látszik az oláhok romboló nyomai, mely abban nyilvánult meg, hogy az orgonát szétszedték. Ezt azonban sikerült használhatóvá tenni.” A homlokzati sípokat az említett rekvirálás alkalmával elvitték, azokat azóta sem pótolták. Körülbelül 65 ónsíp hiányzik, helyükön vászon takarja el a szem elől az orgona szerkezetét. A vászonra világoskék alapon stilizált virágmintákat, valamint a ház középső mezőjébe egy madarat is festettek. Jegyzőkönyvileg nem adatolható ennek elhelyezése. Igaz, hogy 1935-ben létrejött egy Kádár Ilike nevű orgonaalap, de ez nem volt elég az elrekvirált orgonasípok helyettesítésére. 1946-ban az alap 629 lejt tett ki. A következő évtizedekben nem olvashatunk orgonajavításról. 1988-ban a következőket írta a lelkész: „Nem tudunk nagyobb javításról, az orgonán kisebb javítások nyoma látszik régiről, mi is végeztünk kisebb javításokat.” Az orgona állapota „használható”, bár „a jobb oldali Principál 8l. változat középső két oktávja nem szól.” A fújtatószabályzó sem működött. 2009-ben Papp Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő végezte az orgona javítását: „Az orgonajavítást Pap Zoltán elvégezte, pénz hiányában csak a hiányzó ezüst sípokat (!) nem sikerült pótolni. Az orgona így is nagyon szépen szól. Az orgonajavításkor Varga Dénes adott ebédet több alkalommal összesen 300 lejért. Így az orgonajavítás 11256+300=11556 lejbe került.” Enyedi Pál orgonafelmérésünk eredményeképpen a következőképpen nyilatkozott: „Ma az orgona jó állapotba van, de hangzása a homlokzati principálsípok hiánya miatt nem elég tömör.”