A székelyderzsi unitárius templom orgonájának története

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

3 (2)

Székelyderzs erődtemploma ma kiemelkedő jelentőségű műemlék. Első írásos említése 1274-ből való egy Miklós nevű magisterről, aki a derzsi plébániatemplom esperese, IV. Lászlótól Őregyházát kapta adományul. A falut 1334-ben a pápai tizedjegyzékben Ers néven jegyzik, akkoriban 1525-ben Ders, majd 1566-ban Kányád Ders a neve. 1567-ben a regestrum 45 kapuval említi. 1334-ben papja Tamás, a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet. 1525-ben Antal a derzsi plébános. Középkori temploma ma is áll, s „egyike a csinosabb és a közönséges községi templomoknál nagyobb gótízlésű templomoknak” – írja Orbán Balázs, a Székelyföld leírása című könyvében. A kora gótikus ablaknyílás a déli falon, a hajó építési idejét a 13–14. század fordulójára teszi. Ez az a templomrész, amely Miklós plébános idején már megvolt. Ezt a Miklós papot örökítheti meg az a rovásírásos tégla, melyet felfedezése után utólag helyeztek el a diadalív falában. „Miklós derzsi apa-pap.” A templom második építési szakasza a 15–16. század fordulójára esik. Mind a hajó, mind a szentély teljes egészében háló boltozatos. A karzat alatt is hálóboltozat van. A templomban talált 1419-ben készült freskókról nagyon sokat írtak már, orgonafelmérő utunk alkalmával éppen restaurálták. A templomot négyszög alaprajzú erődítés veszi körül öt bástyával és harangtoronnyal. Az 1789-es püspöki vizitáció templom leírásában éneklő pulpitust említenek: „A Templom Piatzán a Papság Széke előtt lévő kerek Asztal mellett vagyon egy Gombas zöld festékű Pulpitus…” 1800-ban nagyobb javítást eszközöltek: „régi romlott állapottyából ujjítatták meg a Deersi Unitaria Ekklesi Templom”. Ekkor a templom keleti felében felépül egy éneklő karzat. Az 1827-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv leírja az 1800-ban készült karzatot, amelynek közepén éneklő pulpitus állt: „d. A Napkeleti végében amazzal szembe a kőfalba botsatott végű oldalról két ajtofél forma labakkal megerősített gerendakra építtetett két földü zöld, vörös, sárga festékes parkanyzatu, középben kifelé domborított s szegletezett borittásu egy pár virágtartó edenyetskét ábrázolo metzett faba foglalt, aranyozott, ezüstözött veres és zöld színű Virág bokrétával ekesitett éneklő Kar, aranyos és ezüstözött tziradaju s forgathato Könyv tarto Pulpitus álván középben tetjén, fentarto párkányokkal, mellyen ez a homlok írás olvastatik: Templum istem Choro, Corona az Subsediis ornatur Ao. 1800-Parocho Josepho Finta, Ludi Magister Josepho Datzo, Curatore Andrea Menyhárt…” Több forrásból is tudjuk, hogy 1837-ben a derzsi unitárius egyházközség orgonát építtetett templomába. Az 1851-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv szerint: „A Templomban építetett 1837-k évben egy nyolcz hangváltozatos szép orgona két részbe, egyszerű szépítéssel-ujbol emelt kőkarra- a megye tagjai közadakozásából.” Az 1839-es számadási jegyzőkönyv több részletet hoz ezzel kapcsolatban: „Az Ekklésia egy orgonát készíttetvén, az arra tett költségnek egy részét a Számolo a maga tulajdonából tévén ki, ennek megfordítozását az Ekklésia Köz meg egyezésből közönséges rovatal szerént határozta meg fordítatni, melynek egy részét sokan megfizették ez előtt, most ujjba jött bé a hátra lévőktől 197 mfrt. 69 Dr.” Összesen 1181 magyar forint gyűlt össze. A szerződés hiányában nem tudjuk az orgona befejezésének pontos idejét, még az 1839-es számadási jegyzőkönyv is említ orgonával kapcsolatos kiadásokat. Az orgonakészítő nevét sem említik a jegyzőkönyvek. Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében a szemerjai Serester Dávidot jelölte meg orgonaépítőként. Viszont az 1839-es számadási jegyzőkönyv, a kiadások felsorolása kapcsán a következőt írja: „Ugyan ezen Meisternek Brassóba léjendő béköltöztetésére egy fogadott szekeresnek 8 mfrt.” Az orgona leírására ugyancsak Dávid Istvánt idézem: „Épen maradt értékes rövidoktávos hangszer. Homlokzata két részre osztott és gazdagon díszített. Galamb, urnák, lant és két trombita látható rajta.” Ezekkel a díszítésekkel kapcsolatban az 1840-ben a számadási jegyzőkönyv ezt írja: „Kovács Mihály és Egyed Márton az orgonán lévő galambot és esztendő számokat 2 ezüst forintokkal meg aranyoztattak.” A jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1837-ben először a karzaton az orgona alá gerendákat tettek. Egy bénei asztalosnak az orgonánál tett munkájáért 24 magyar forintot adnak ajándékba. Maga az orgonamester is közmegelégedésre jól dolgozik, 60 magyar forintot ajándékoznak neki: „Látván az Ekklésia, hogy a Meisterek munkája többre érdemes a Szegődéskor ígért summánál kívánta megjutalmaztatni minden kölcsönözése mellett is, azoknak fáradtságukat egyet értésből.” A több helyről kölcsönzött pénzösszegeket éveken keresztül fizetik vissza. Például 1843-ban Vargyasnak „az orgona szegődéskor ados s maradott a Megye, s ezt lefizette 45mfrt, 80 Dr.” 1842-ben, „Januarius 6-ik napján a Dersi Presbyterium jelenlétében emlékezet okáért fel jegyeztetnek azoknak Nevük és adományok mennyisége, kik az 1837-ben épített ujj orgonára az említett időben tett Rovatal szerént adakoztak kövekezendőleg”. 1841-ben orgonajavító mestert kell hívni: „Folyó 1841-ik év Augusz. 4-ik napján az allolírott Presbyterek Ekklésiánk Curatora Kots Mihály ő kegyelme lakkásához szollitatunk a végre, hogy orgonánk Concordálására jött orgona Maister, ránk ide érkeztével azon nagyon hibás cselekedetet találván az orgona körül, hogy a fuvot valamely a Karba menő Ifjak kalapjainak a fuvora lett hányásával megterhelték, ugyannyira, hogy azon sípokat a nagy szél széljel nyomta, mi miatt az orgona erősen megromlott, s még egyéb hibákat tétettnek az odagyűlő Ifju legények által.” A javítómesternek az Ekklézsia 62 forintot és 76 dénárt fizetett. 1871-ben orgonatakarításért, valamint egy cinsíp beállításáért 20 forintot fizetnek. 1875-ben az orgonatesten akad javítanivaló, ami a kiadott összeg szerint (52 dénár) nem lehetett komolyabb baj, viszont rá egy évre, 1876-ban nemcsak megtisztítják az orgonát, hanem egy új „tremula” változatot építenek az orgonába. 1880-ban újra orgonát tisztítanak 1 forint értékben. Öt évre rá, 1886-ban több részletet tudunk meg a javítással kapcsolatban, illetve a munkát végző orgonamester nevét: „Miután az orgona és fuvó javítást, takarítást kíván, azt megtenni és kijavítani elvállalja Mátisfalvi Szőcs Sámuel 10 frt. az az tíz forintért o.é. és egy pár marhának nyári legeltetéséért, hogy az említettetett javításokat még húsvéti ünnepre elkészíti.” 1887-ben az egyházközség kántor-tanítója, Kiss Jakab hajlandó volt a gyermekek közül a rátermetteknek orgonakíséretet tanítani, ennek kivitelezése céljából egy harmóniumot vettek, amelyet Balázs Mózes orgonamester készített. 1892-ben újabb orgonajavítás válik szükségessé. A faluba érkezik a homoródalmási Bartha György orgonakészítő, aki a munkájáért 3 évi jótállást vállal. A javításért 20 forintot kapott. A századfordulón a templomot felújították. Az 1903-as esperesi vizitáció alkalmával megjegyzik: „Istentisztelet alkalmával feltünt vizsgálószéknek, hogy a szépen kijavított templomban az orgonát javítás nélkül hagyták, holott nagyon is illenék ahoz a régi templomhoz egy jó hangzású díszes orgona. Erre felhívja kebli előljáróságot, hogy a különben ép testű orgonáját hangoltassa ujra ahoz értő szakemberrel, nem holmi jött menttel.” A késő őszi hidegek miatt azonban elmarad a következő évben is az orgonajavítás. Végül 1904. augusztus 31-én a keblitanács megbízza az énekvezért, hogy orgonajavítás céljából hívja a faluba Csioflek Miklós orgonagyárost. A gyűlésen megjelenő mester bemutatja a javítanivalókat, a keblitanács szerződést köt vele, „és a következő határozatot hozza: Az orgona kijavítására vonatkozólag szerződést köt nevezett orgona gyárossal oly képpen, hogy az orgonába behelyezzen egy varázs hegedű 4 lábas változatot, a sípokban látható romlás, helyre igazítandó a megromlott sípok helyett más használható sípok helyezendők be, a repedések forrasztandók be, kitisztítás és stimolás, fúvónak új bőrrel való bevonása lesz a végzendő munka. S ezt 360 korona díjért végzi el.” A hideg idő miatt csak a következő évben kezdett dolgozni. 1905. november 17-én érkezik a faluba, és november 27-én a jegyzőkönyv már a kész orgonáról beszél: „orgona művész urak az orgonát a szerződésben kikötött módon készítették el értelemmel, szorgalommal és pontosággal”. 1915-ben a hitelszövetkezetnél letétbe helyezett pénzt orgona-alappá változtatják. 1918-ra „az orgona billentyűzete annyira megromlott, hogy a javítást már tovább halasztani nem lehet”. Ekkor nem tudhatták, hogy az orgona a világháború forgatagában homlokzati sípjait is elveszíti. Az Angster-listán a derzsi orgona „rossz” orgonaként szerepel ezzel a bejegyzéssel: készítője ismeretlen. A háború után, 1923-ban a nagyon megromlott orgonát szeretnék megjavíttatni, erről beszélnek a következő évben is. Az 1924-es püspöki vizitáció megállapította: „p.p.v. szék sajnálattal jegyzi, hogy sem egy ilyen gazdag egyház község tekintélyével, sem e szép templom méltóságával sem pedig az Isten tisztelet áhítatával semmiképpen nem illik össze egy ilyen gyarló és gyatra szerkezetű orgona, amely inkább lerontja az áhítatot hogy sem emelné”. Sajnos még 1935-ben is csak tervként beszélnek az orgona javításáról: „1937-ben templomunk orgonájának 100 éves évfordulója lesz, mely alkalommal illő lenne, hogy megviselődött, sípjaitól megfosztott és megrongált orgonánkat kijavítassuk.” Ebben az évben Petres Albert énekvezér „Molnár András nyugalmazott állami tanitóval, aki hajlandó lenne a munkálatokat elvégezni 1000 Lei munkadíj fejében”, részleges javítást végeztek az orgonán. Újabb javításról 1946-ban beszélnek, és1947 januárjában, a keblitanácsi gyűlésen részt vevő Magyari Árpád orgonajavító elvállalja a kijavítást 6 000 000 lejért. Ebből az összegből előlegként 4 000 000 lejt kap. A szerződés értelmében a határidő március lett volna, de az orgonakészítő nem jelentkezik. Később, nagy elfoglaltságára hivatkozva, kéri a határidő meghosszabbítását. A következő év márciusában felveszik a kapcsolatot a csíktaplocai Boda Jenő orgonakészítővel az orgonajavítás elvégzése érdekében. Májusban az egyházközség által igényelt pléh megérkezett az üzlethez. Az egyházközség felszólította Magyari orgonajavítót, hogy a helyszínen készítse el a sípokat. Úgy látszik, erre nem vállalkozott, mert júliusban újból jelentkezik Boda Jenő, majd augusztusban megvizsgálta az orgonát és 40 000 lejért vállalta a javítást: „A meglévő sípokat kijavítja, a régi szélláda helyett, új, modern »zsákfúvót« szerel be, a hiányzó változatokat fasípokkal pótolja és az egész orgonát teljesen kijavítja és újra hangolja.” Munkájáért 10 év felelősséget vállalt. A nehéz anyagi körülmények megnehezítik az orgona karbantartását. Mégis, az egyházközség a pénzhígulás következtében ért nagy veszteség ellenére, 1952-ben „megjavítatta az orgonát 50 000 Leivel (2 pár ökör ára)”. 1970-ben az állami műemlékvédő hivatal felkéri az egyházközséget, hogy helyezzék át az orgonát a déli kőkarra. A alábbi okok miatt ez nem történt meg: a nyugati fal teljes magasságig meg van szakadva, illetve repedve. A kar vastag és nagyon súlyos kőfala alatt a tartópillérek megrogytak, „a legnagyobb akadályt képezi a gótikus mennyezettel épített kar padló és mennyezet távolság között az orgona test nem fér el”. Az utolsó adat az orgonával kapcsolatban 1981-ből való, a templom belső meszelésének alkalmával, az orgonát Páll Ákos énekvezér újrafesti, az alkalmat megörökítette az orgonaszekrény egyik ajtaján. Az orgonát története során a legnevesebb erdélyi magyar orgonakészítők szépítették, gazdagították, javították. A derzsi hívek érdeme, hogy az orgona ma is kíséri hangjával Istenhez szóló imájukat.