A néptánc egy életen át elkísér

104

Több mint negyven éve alakult meg Gyergyószentmiklóson a Hó­virág Néptáncegyüttes, amely fellépéseivel és az általa képviselt értékekkel azóta is töretlenül emeli a város rendezvényeinek színvonalát, ugyanakkor a hírnevét is öregbíti. A táncegyüttes vezetőjével, Szász Ferenc néptáncoktatóval beszélgettünk, aki munkájának kezdeti körülményeit és a további célokat is megosztotta lapunkkal, kitérve azokra az értékekre, amelyeket a néptánc gyakorlása által kaphatnak meg a gyermekek.

– Hogyan alakult ki önben a néptánc szeretete, és miként vált a Hóvirág Néptáncegyüttes vezetőjévé?

– A néptánc szeretetének kialakulása érdekes eseménye az életemnek, hisz szinte tizennyolc éves koromig egyáltalán nem néptáncoltam, sőt népzenét is csak nagyon ritkán hallgattam. Nagy rocker voltam, és mind a mai napig nagyon szeretem a rockzenét, sőt összefüggést is látok a rock és a népzene között. Az akkori párom vett rá, hogy táncot tanuljunk, mondván, egy összejövetel vagy mulatság ne azzal teljen számunkra, hogy az asztalnál ülünk, majd hazamegyünk. Így csatlakoztunk 1993-ban a Hóvirághoz. A tánccsoport egykori vezetője, Antal József azt mondta, szívesen átadná valakinek a stafétát, és mivel nem igazán láttam másokban hajlandóságot, hogy vállalják ezt a felelősséget, azt mondtam, megpróbálom. Ez amúgy érdekes volt, mivel tánctudásban akkor én voltam a legtapasztalatlanabb az együttesnél.

– A fellépések mellett, utánpótláscsoportokat is indítottak. Honnan jött az ötlet?

– Eleinte az volt a cél, hogy ameddig lehet, fenntartsuk az együttest, aztán néhány év múlva megismertem a kolléganőmet, Gáspár Juditot, aki ötödikes kora óta táncolt. Kérdezte, hogy tudnék-e segíteni utánpótláscsoportok indításában, a válaszom pedig természetesen igen volt, így 2008-ban kezdte el tevékenységét az első ilyen csoport. A szülők hozni kezdték a gyermekeket, jelenleg pedig az óvodástól kezdve a tizennyolc évesig – hat korcsoportban – 160-170 gyermeket foglalkoztatunk. Erre az indulásnál nem igazán számítottunk.

– Oktatóként hogy látja, mit ad egy gyermeknek a néptánc?

– Teljes mértékben befolyásolja a fiatalságát, kezdve az öltözködéstől a viselkedésen át, egészen a kapcsolatok építéséig. Sokkal nyitottabb lesz, mert hozzászokik a közösséghez, maga a tánctanulás pedig már önmagában is nagy előny. Vannak helyzetek, amikor egy-egy gyermek úgy érzi, hogy megunta, és kipróbál valami mást, az esetek többségében azonban visszajönnek, mondván, hiányérzetük volt. A néptánc egy életen át elkísér, nagyon sokan egyetemi tanulmányaik idején is lehetőséget keresnek az adott városban, hogy táncolhassanak.

– Sokszor hallani lehet fiatalok körében, hogy a néptánc úgymond cikinek számít. Oktatóként tapasztalt hasonlót?

– Igen, ezt főként a kamaszoknál lehet tapasztalni, mivel ők befolyásolhatók a barátaik által. Amikor a gyermek leküzdi ezt az időszakot, már szereti a néptáncot, és biztos benne, hogy folytatni akarja. Többen beszámoltak arról, hogy azt tapasztalják, az iskolában még fel is néznek rá a néptánc miatt.

– Tehát akkor van jövője?

– Biztos, hogy van. Egyre több helyen alakulnak tánccsoportok, a meglévők létszáma pedig folyamatosan nő, ami rendkívül örömteli. Nő ugyanakkor a hagyományőrző fesztiválok száma is, emellett ott vannak a táncházak. Nem is lehet kérdés, mindenképpen van jövője.

– Hogyan sikerült az elmúlt év?

– Mozgalmas volt. Megvannak a helyszínek, ahová, ha tehetjük, minden évben elmegyünk, a színpadi előadások mellett – amelyek fő célja a sikerélmény – azonban nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek néptánckultúrával gazdagodjanak. A különböző fellépések, kiszállások már februárban elkezdődnek, amint már említettem, igyekszünk eleget tenni a felkéréseknek. Jó baráti kapcsolataink vannak más néptánccsoportokkal, többek között Kiskunmajsán is voltunk. Emellett elkezdődött az oktatási folyamat, amelynek során hivatásos oktatók tanítják a gyermekeket, s amit egy hétvége alatt adnak át, utána hozzávetőleg egy hónapig gyakoroljuk. Mindez ösztönzés, ugyanakkor kihívás a gyermekek számára, hisz igyekeznek megfelelni az oktatóknak. Jól sikerült a nyári táborunk is, ott korosztályonként négy csoportban zajlott az oktatás.

– Ütköztek bármilyen nehézségbe az elmúlt évben?

– A tavalyi év könnyebb volt, mint az előzőek: minden sokkal gördülékenyebben ment, és a pályázati lehetőségeknek köszönhetően anyagilag sem volt annyira megterhelő. A testvérkapcsolataink már annyira kifejlődtek, hogy megbeszéljük a különböző problémákat, ha pedig nagyobb nehézségről van szó, akkor közösen igyekszünk rá megoldást találni.

– Korábban volt egy olyan kijelentése, hogy szívesen átadná a Hóvirág vezetésének feladatait. Ez továbbra is érvényben van?

– Igen. Úgy gondolom, hogy bárki, aki hosszú ideig folytat egy tevékenységet, kiég bizonyos idő után. Konkrétumról egyelőre még nem lehet beszélni, így ameddig nem hallom, hogy valaki megpróbálná átvenni a stafétát, azt hiszem, kötelességem folytatni a munkát.

– Mik a tervek idénre?

– Fontos, hogy folytassuk a megkezdett oktatási folyamatot, minél több újat tanuljunk, emellett pedig a meghívásoknak is eleget tegyünk. Ha számítanak ránk, kötelességünknek érezzük a gyergyószentmiklósi rendezvényeken való részvételt, a következő ilyen alkalom például a farsangtemetés lesz. Július közepéig tart az évadunk, és idén is lesz Hóvirág-néptánctalálkozó. A Hóvirág nagy célja az, hogy minél több fiatal továbbvigye a néptáncot, minél többen válasszák ezt az életformát.

Kertész László

Akár ez is tetszhet
1 hozzászólás
  1. […] A teljes beszélgetés a Hargita népe oldalán érhető el ide kattintva: OLVASOM TOVÁBB. […]

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.