Beszélgetés dr. László Barna általános sebész szakorvossal – A laparoszkópos sebészeté a jövő Csíkszeredában is

Kilencedik részéhez érkezett Életmód rovatunkban a fiatal orvosokat bemutató interjúsorozatunk. Legutóbb a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház sebészeti osztályát mutattuk be, és ha már ott jártunk, akkor nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy a néhány hónapja, legfiatalabb sebész szakorvosként ott dolgozó dr. László Barnát is ne faggassuk. A fiatal orvos személyes tapasztalatai alapján mesélt nekünk többek között arról, hogy merre vezet az általános sebészet jövője, és hogy ebből kiindulva milyen célokat valósítana meg Csíkszeredában.

Fotó: László F. Csaba

– Kérem, meséljen magáról, honnan és hogyan indult?

– Csíkszeredában születtem, a középiskolai tanulmányaimat a Márton Áron Gimnáziumban végeztem. Ezt követően pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvosi Karán tanultam. Ezután a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház 1-es számú Sebészeti Klinikáján dolgoztam, ott végeztem a rezidensi képzést.

– Miért éppen a sebészetet választotta annak idején?

– Azért esett a sebészetre a választásom, mert ez az egyik legkomplexebb orvosi tudományág. Amennyiben ügyesek vagyunk, nagyon látványos eredményeket tudunk elérni. Továbbá, ha időben felfedezzük, sikeresen tudunk küzdeni a daganatos betegségek ellen is és általában az eredményeink jók.

– Már úgy iratkozott be az egyetemre, hogy sebész lesz?

– Igen, már akkor tudtam, hogy valamelyik sebészeti szakággal szeretnék foglalkozni. Igazából elég hamar körvonalazódott az is, hogy ez az egyik legnehezebb ágazat, tehát az általános sebészet lesz. Természetesen nagyon sok minden inspirált ebben, a családom és a tanáraim, mentoraim egyaránt.

– Milyen különbségeket emelne ki a szakorvosi, illetve a rezidensként végzett munka között?

– Két egészen különböző munkakörről van szó. A rezidenciátus általában kevésbé felelősségteljes munkakör, hiszen állandóan felügyelet mellett dolgoztunk, szakorvosként ugyebár a teljes jogi felelősség a mienk.

– Mi az, amit a rezidensi képzés után úgy gondol, hogy magával hozott Csíkszeredába a tanulmányai után?

– Rendet és fegyelmet tanultam Marosvásárhelyen, hiszen egy olyan klinikáról jövök, ahol ez köztudottan fontos princípium. Úgy gondolom, hogy elsősorban ezt hoztam magammal. Továbbá fontosnak tartom azt, hogy fejlődni kell. Természetesen mindezt szépen, lassan, közép-, illetve hosszú távon kell majd végrehajtani. Nyilvánvalóan, vannak olyan területek, ahol szükséges a jövőbe nézni és tartani a lépést. Elsősorban a laparoszkópos – minimálisan invazív – sebészetre gondolok, amely térhódításának tanúi vagyunk, a világban és Nyugat-Európában is. Ezt a trendet követni kell, és reményeink szerint követni is fogjuk.

– Hol tart most a laparoszkópos sebészet Romániában?

– A romániai sebészet színvonala nagyon jó, és azon belül a laparoszkópos sebészet is óriási fejlődésen ment át az utóbbi időben. A patológia spektruma ugyanakkor, amit laparoszkóppal Nyugat-Európában kezelnek, sokkal szélesebb, mint itt. Bizonyos betegségcsoportokat mi is nagyon jól kezelünk laparoszkóppal, viszont úgy gondolom, hogy ezt egyéb patológiákra is ki kell még terjesztenünk.

– Mi az, amit jelenleg laparosz­kóppal kezelni tudnak Csíkszeredában, és mi az, amit még nem?

– Az általános sebészeten elsősorban exploratív – feltáró jellegű – laparoszkópiát, illetve az epekőbetegség és a féregnyúlvány-gyulladás kezelését végezzük ezzel az eszközzel. Középtávon el kell majd kezdenünk a sérvek gyógyítását, a hasfali patológiát, és ezt követően majd a vastagbélsebészet is elindulhat, valamint egyéb onkológiai műtétekben is fontos szerepet játszik ez a módszer. Ezekre ugyanakkor valószínű, hogy még várni kell, mivel még Marosvásárhelyen sem bejáratott műtétek. Bukarestben azonban már vannak erre szakosodott kórházak, ahol nagyon jól tudják végezni, sőt kifejezetten erre összpontosítanak.

– Hogyan képezheti magát tovább a laparoszkópos sebészet terén?

– Több továbbképzőn is részt vettem már, elsősorban Bukarestben, ott láttam, hogy vannak kórházak, amelyek erre specializálódnak, és hasonló képzéseken a jövőben is részt veszek. Tervezek, ugyancsak haladó laparoszkópos témakörben egy képzésen részt venni a franciaországi Strasbourgban.

– Soha nem fogalmazódott meg Önben, hogy külföldre menjen, mint annyi más fiatal orvos?

– Természetesen gondolkodtam rajta, de soha nem akartam elhagyni Székelyföldet. Úgy gondolom, hogy egy szakembernek – miután lezárul a képzése – kötelessége hazajönni és azt a társadalmat szolgálni, amely kinevelte, ahonnan származik. Ez lehet, hogy nagyon naivnak hangzik, de én ezt komolyan gondolom.

Márk Boglárka