A csehétfalvi unitárius templom orgonájának története

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

Csehétfalva a Nyikó mentén, a Firtos tövében elhelyezkedő völgykatlanban, Udvarhelytől északra fekszik. 1566-ban Cheherdfalva néven jelentkezik a regestrumban, majd 1602-ben Csehédfalva formában fordul elő. Az egyházközség a tarcsafalvi egyházközséghez tartozott, 1618-ban szakadt le az anyaegyháztól, temploma ennél korábbi volt. A régi templom a falu keleti szélén, egy dombtetőn állott és temető vette körül. A legrégibb jegyzőkönyvi adat a templomról 1631-ből való, a templom javításáról tudósít. Boltozatos lehetett, a késő gótikus korból, 1631-ben átalakították, amikor festett, kazettás mennyezetet kap, de 1789-ben még megvannak a kőlábak, amelyek a korábbi boltozatra utaltak: „A Templom közepe táját erősíti egy kereken való karzás vagy kő arcus…” A püspöki vizitációs jegyzőkönyv részletes leírást ad a két karzatról és a benne található éneklő pulpitusról: „A Templom két végeiben két karok, egyik zöld, a más különböző szinnel táblánként festett lévén ezekben belülről a feljárás Graditsokon és ülések mindenikben három rendel: a felsőben pedig egy Éneklő Pulpitus is vagyon és a zöld színnel festettnek közepén ezen írás: »A. 1772 Ecclesia zelavit erigi Csehétfalviensis Unitaria Curatore Gregorio Ambrus, Aedili vero Samuele Kováts, choripratore Gregorio Thot existentibus«.” Az 1800-as évek elején a templom megromlott, 1812-ben írják: „[…] Templomnak újba építése ajáltatik az Ecclának.” Konkrét lépéseket 1818-ban tettek, amikor megindították a gyűjtést, majd 1819-ben megjött a végzés, hogy a régi templomot pecsételjék le és az új építését kezdjék meg. A régi templomot lebontották, köveit beépítették az újba. 1823-ban kivakolják, stakaturáját elkészítik. 1826-ban, bár a templom nem volt még befejezve, megtartották az első istentiszteletet 1827-ben, többek között elkészültek a karzatok is. Az alsó kart kék festékkel, virágosan készítik, a templom nyugati felében lévő karzat kőből épült. Az 1839-es püspöki vizitáció leírja a két karzatot: „[…] Nyugoti részén kőből a’ Délin pedig Fából épült festett karzatokkal…”. A Székely Miklós püspök által tartott vizitáció után 1841. november 29-én egy orgona beszerzését határozták el: „Megjegyzést érdemel a’ Templomra nézve az, hogy ezen Eccla ezt buzgólkodott egy Hat mutatios ujba készült orgonával is fel ékesítteni, még pedig egészen az Eclai pénztár szükíttésen kivül különös földeken Terméket szaporítattván és az Eclai buzgó Tagok is saját jovaikból erre szepen adakozván, hogy hamar készült és állíttatott fel…” 1842-ben az egyházközség nem tudja fizetni az utolsó részletet az orgonakészítőnek, ezért saját pénztárából pótolják fel a szükséges összeget. A következő évben is a vizitáció hiányolja az adakozók listáját a jegyzőkönyvből, de ez csak az 1844. november 29-én készült vizitációs jegyzőkönyvben jelent meg: 1839-ben az egyházközség „Konyha” nevezetű helyről begyűjtött zabból, eladás után 27 forint 20 dénár gyűlt össze, a „Havas”, árendába kiadott területért Balázs Mihály 40 forintot fizetett, Balog Mihály pedig 2 forint 25 dénárt ajándékozott. 1840-ben „Rét” nevezetű helyen termett rozsot eladták, ebből 29 forint folyt be a kasszába. Balázs Mihálytól 80 forint érkezett a célra. 1841-ben sokkal több pénz folyt be, többen ajándékoztak különböző összegeket az orgonaépítés megsegítésére. Ezek mellett 10 forint gyűlt össze az orgonaszentelés alkalmával. Összesen 585 forint és 58 dénárt sikerült gyűjteni. Külön adományoztak 1841-ben az orgona kifestésére, aranyozására, 58 személy összesen 43 forint 28 krajcárt adományozott. Ugyanakkor „az orgona tsináló Mester embernek ajándék buzát adtak 37 személy: összesen 17 véka 10 kupa”. Az orgona homlokzatán levő díszítő faragvány mellé az 1841-es dátumot festették. Nem tudjuk az orgonakészítő mester nevét.
Papp Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő az orgonajavításkor végzett megfigyelések alapján a következő eredményre jutott: „Ezért vizsgáltuk alaposabban a stílus jegyeket, mely szerint Swáb Márton orgonáival mutatott a legnagyobb hasonlóságot.”

A csehétfalvi orgona Fotó: Márk Attila

Enyedi Pál, a budapesti Zeneakadémia tanára, orgonafelmérő utunkon tapasztaltak szerint a következőket állapította meg az orgonáról: „A csehétfalvi orgonaház formája még barokk hagyományokat őriz, a szekrény karcsúsított alsó részével és a háromrészes, hullámzó főpárkánnyal. A ház faragványai, növényi és geometrikus díszei, urnái a coph stílus kedvelt díszítő elemei, itt késői, vidékies megfogalmazásban. Ugyancsak régi hagyományt folytat az orgonaház hátuljába beépített és rövid, mélyoktávval készített billentyűzet.” A jelek szerint ezt a hangszert alakította át Mátisfalvi Szőcs Sámuel 1841-ben. Papp Zoltán vallomása szerint „Csehétfalván az esperes úr egy olyan iratot talált, amely arról szólt, hogy Matisfalvi Szőcs Sámuel egy hangszert újjá alkotott és fölszerelt ide”. Enyedi Pál következtetése is hasonló: „Mátisfalvi Szőcs Sámuel e korai alkotása a vidék egyik jó állapotú, értékes történeti orgonája.” 1845-ben az orgonát az ottjáró orgonamester megigazította, 32 krajcárt kapott munkájáért. 1850-ben már javítani kellett a hangszert: a javító mesternek 43 forint 14 krajcárt fizettek, ugyanakkor 1 véka búzát megőröltettek számára. 1864-ben megint javítani kell az orgonát, a kiadott összeg szerint viszont egy kisebb javításról volt szó: „5. Az orgonán is javítás tétetett 0, 76 frt”. Az orgonán levő 1864-es évszám azt sugallná, hogy az orgonához első játszóasztalt építettek, azonban erre csak 2 évre rá, 1866-ban került sor: a július 15-én tartott közgyűlésen „[…] felmerült azon célirányos ügy, mely szerént az Orgona Claviaturája a jelen kőkar tökéletes elmozdítása szt. egyházunk díszére készítessék, mely határozat teljesedésbe vitetni elfogadtatott az egész gyűlés által”. A számadási jegyzőkönyv szerint: „Készíttetett a’ templomba egy orgonás kart, azhol egyszersmind az orgonát is nagy részben kijavítatta és stímoltatta, a’ mikor a’ naplóból lett pontos kiszámítás szerint költött 48,77 frt.” A következő évben is költöttek a munkákra: „A templomi kart át alakíttatván költött összesen 10,44 frt. – az orgona csinálásra – 0,40 frt.”
1868-ban cserfa oszlopokat állítottak a karzat alá. Ekkor újból kellett javítani az orgonát 9,56 forintot költöttek rá. A játszóasztal elöljátszóssá tétele nem volt a legjobb választás. „Az első észrevételünk az volt, hogy az eredeti játszóasztal helye teljesen épen eredeti formában megmaradt. Az orgonatest a régi karzaton, az újabb játszóasztal a később szakszerűtlenül hozzáépített karzaton helyezkedik el, mivel a két karzat egymástól függetlenül mozog, így a hang- és regisztermechanika mindig hibás, gyakran használhatatlan állapotba került, olvasható ez a sok javítási dátumból is” – vallja Papp Zoltán.
1878-ban orgonaalapot hoztak létre, Balázs Mihály 12 forint ajánlásával. 1879-ben kitakarítják az orgonát: „Az orgona kitakarításáért a művész elszállításával együtt 4 frt.” 1886-ban egy új fújtató kart vásároltak: „Az orgonához egy lábító ára 1 fr. 36 kr.” 1887-ben újból a fújtatót javítják, értéke 40 krajcár. Két évre rá viszont egy nagyobb értékű javításról tudunk: Papp Zoltán megtalálta a javítást megörökítő, fehér papírra tintával jegyzett beírást: „Kijavíttatott 1889-be Gombos Mozes énekvezér idejébe, ki a Csehétfalvi ének vezérséget el foglalta 1870-be. Javította Kézdi Vásárhelyi Barta György.” Fontos adat, hisz eddig ismeretlen volt az a tény, hogy a homoródalmási Bartha György orgonakészítő mester Kézdivásárhelyre költözött. A számadási jegyzőkönyv szerint 20 forintot kapott munkájáért, és külön megjegyzi, hogy a sípok védelmére fátyolt vásároltak 1 forint 4 krajcár értékben.
A századforduló után, 1903-ban újból megjavítják az orgonát: „Gyűlés beható tanácskozás után kéri elnök urat s intézkedjék Matisfalván levő orgona készítőt értesíteni, hogy ide jöve vele azonnali megkészítési időt egyezkedni lehessen.” 1903. augusztus 30-án „[…] Szőcs Sámuel orgona készítő matisfalvi lakos megjelent, az orgonát megvizsgálta és kijelentette, hogy 30 kor-ért kijavítja.” Az egyházközség beleegyezett és „a 30 koronán kivül ad az egyház még a készítés ideje alatt ellátást és egy fuvart Mátisfalvára”. Valószínű, hogy az ifjabb Mátisfalvi Szőcs Sámuelről volt szó. Kérdés az, hogy a tremolón talált névjegy az idősebb vagy ifjabb Mátisfalvi Szőcs Sámuelé. Az első világháborúig terjedő időben az orgonaalap újabb adományokkal gazdagodott, a bejegyzésekből azt is megtudjuk, hogy műsoros előadást is szerveztek az alap érdekében. 1914-ben „Kerestely Izsák csehétfalvi születésű de Bp.sten lako afia abbol az alkalomból, hogy a Dávid F. Egylet által orgona alap javára rendezett műsoros előadásra meghívta, az Orgona alap javára 3(három) krt. ajándékoz”.
Az orgona elkerülte az 1918-as orgonasíp-rekvirálást, így az eredeti ónsípok találhatók ma is a homlokzatban. A háború után 1921-ben az orgona elromlott. „24. Pap Dániel kántortanító afia jelenti, hogy az orgona használhatattlanságig el van romolva s annak kijavíttatása további halasztást nem bír.” A faluban akkor – ma már számunkra ismeretlen – orgonakészítő tartózkodott, akivel szerződést kötöttek, 150 lejt ígérve a munkáért „[…]az orgonajavítónak, ki ezen díjazásért kijavítja és kitisztítja az orgonát s a sípokat újra hangolja. Fa anyagot a javításhoz az egyházközség ad”.
10 évi jó működés után, 1931 áprilisában, Magyary Árpád orgonaépítő mester megvizsgálta a hangszert és árajánlatot tett az orgona javítására nézve. 1931. augusztus 2-án újból megjelent Csehétfalván és szerződést kötött az egyházközséggel. A szerződés teljes szövegét megőrizte a presbiteriális jegyzőkönyv. Ezen szerződés szerint az orgonajavító a következő munkákat volt köteles elvégezni: „1. A jelenlegi régi billentyűzet helyett teljesen új, modern billentyűzetet készít C-c-ig 45 hang, fehér kaucsuk lemezzel áthúzva. 2. Ventil házban a jelenlegi régi rugókat kidobja s azok helyett rézből alkalmazott egyenlő nyomású rugókat tesz. 3. Az orgona belsejében, valamint a frontba levő sípokat porpiszoktól kitakarítja, a hibásokat kijavítja, újrahangolja és intonálja. Egyszóval az egész orgonát új összhangba veszi. 4. A frontba álló sípokat aluminium.bronzzal lehúzza.5. Úgy a játék asztal, valamint az orgona belsejébe levő port és piszkot kitakarítja, valamint a mechanikában előforduló összes hibákat kijavítja. 6. A fúvót írha bőrrel teljesen újrabőrözi.” Ezért a munkákért 10 évi jótállást vállalt, 7000 lejt kapott érte, 3000 lejes előleggel, amelyet a szerződés megkötésekor vett a kezéhez.
Ekárt Andor volt csehétfalvi lelkész az egyházközség monográfiájában a következő évtizedekben olyan orgonajavításokról számol be, amelyekről jegyzőkönyvi említést nem találtam: eszerint az orgonát 1947-ben, 1948-ban és 1959-ben is javították. Keresztes Sándor egykori gyakorló segédlelkész pedig az egyházközségról szóló dolgozatában azt írja: „1960-ban újították meg a templomot […], újrafestették a templompadokat s önkéntes munkával alkotott új orgonafúvóval cserélték ki a szúette, nyikorgó régit.” A jegyzőkönyvek szerint viszont csak 1962. június 2-án tartott keblitanácsi gyűlésen merült fel az orgonafúvó javításának gondolata. Erre a munkára az akkori bözödi Szász Dénes és a csekefalvi Lukácsi Mózes hozzáértő lelkészeket akarták felkérni. Úgy tűnik, hogy a kért 1000 lejt nem tudta volna megfizetni az egyházközség, így „[…] keblitanács úgy határoz, hogy házilag a Balázs Mihály f. vezetésével meg fogja javítani a fúvó szerkezetét”. Ezt az eseményt egy, a fuvóra ragasztott papírra írt feljegyzés örökítette meg. A javításról Papp Zoltán megjegyezte: „Valószínű, az 1962-es javításkor vastag bőrt tettek a fúvóra és azt nagyon sűrűn megszegezték, mert mi a rozsdától barna színben találtuk.” Ekárt Andor még egy 1968-as javítást is említ, ugyanúgy nem találtam jegyzőkönyvi említését. Az orgona viszont nem működik a legjobban. Ezért 1974-ben elhatározták, hogy egy 1642-ben készített, csonka ezüstkehely eladásával pénzt szereznek az orgona megjavításához. Ennek érdekében az Egyházi Főhatósághoz nyújtották be kérésüket, 1975-ben. Érdekes megemlíteni, hogy „az úrvacsorai pohárért Gábor Gábor etédi cigány 30.000 leit ígért.” Nem tudjuk a beadvány eredményét, tény, hogy az új orgona tervezett vásárlása elmaradt. Az 1988-as, orgonákról szóló kérdőívre válaszolva Szombathelyi József egykori csehétfalvi lelkész az orgonát jónak és használhatónak ítélte, mégis rá egy évre, 1989-ben harmónium vásárlását határozta el a presbitérium, „mivel az orgona gyenge”.

1841-es évszám az orgona szekrényén Fotó: Márk Attila

A legfrissebb adatok 2008-ból valók, amikor a cse­hétfalvi egyházközség megbízta Papp Zoltán székely­udvarhelyi orgonaépítőt a hangszer javításával. Őt idézem a következőkben: „Szélládája összerepedezett állapotban, pulpétáknál csúszkák alatt szökik a szél, szelepek nem zárnak, rugók elfáradtak. Fémsípokban porlerakódás, lágy ólmos anyaguk miatt horpadtak, szakszerűtlen hangolási nyomok. Fasípok meleg enyves ragasztásai elváltak, a dugók mozgatásánál néha szétestek. Dugók bőrözése elöregedett, különleges fa sípsora az országban az egyetlen, amelynek szélességi mérete több mint a mélységméret. A karzat alatt ácsolt szerkezeten két ékfúvója van, amelynek kötései és bőrözései elöregedett és elszakadt. Javítás. A billentyűzetet az eredeti nyomok és a jobb működés érdekében vissza szereltük eredeti helyére. Amikor a billentyűzetet alaposabban megnéztük, kiderült, hogy a fehér plasztik (műanyag) alatt megvan az elkopott, kilyukadt eredeti faborítás, amely nagyon jó analogiául szolgált. Fém- és fasípokat megjavítottuk, de törekedtünk az eredeti intonáció lehető legjobb megtartására. A fúvósarkakat kender kötéllel újr kötöttük, majd a szelepekkel együtt újrabőröztük. Beépítettünk egy csendes Könyves F. levegőmotort, így az orgonista egyedül is gyakorolhat, természetesen megtartottuk a kézi, illetve lábfújtatást is. Még azt hallottuk a helyiektől, hogy régen az orgonista úgy gyakorolt, hogy magának fújtatott is. Az orgonaházat belül kártevők ellen kezeltük, kívül a vastag porlerakódástól kellett megtisztítani. Sok helyen lepattogott a festék és aranyozás, ezeket azonos anyaggal pótoltuk.” A mechanikus, csúszkaládás hangszeren hat regiszter szól: Flauta major 8, Principal 4, Flauta minor 4, Octav 2, Quint 1 1/3, Superoctav 1. Ehhez még két mellékrendszer társul, egy tremoló és egy dob.
Milyen érdekes élete van és volt ezen értékes orgonának!