’56-os fénynyaláb

Létünket vigyázó Isten, gondviselő jó Atyánk! „Még akkor is, ha szembefúj a szél. Ne feledd el, hogy szabadnak születtél!” – szól felénk ezen ünnepen egy kortárs lantos üzenete. Az ünnep emlékeztet, míg az ünneptelen élet feledtet. Mi ma, itt a te szent oltalmadban az ünneplésünk során szeretnénk emlékezni és ezáltal újjászületni… Amikor felhőkkel takarózik az októberi táj, csíkiakként égi szeretetedre hagyatkozunk. Amikor hideg szellő játszik velünk, ünneplőkkel és zimankós leheletével diderget az ősz, mi valahogyan mégsem fázunk, jó Atyánk, mert a magyar szabadság üzenetvilága ünnepi örömérzéssel tölti el a szívünket. Melegség járja át bensőnket az ’56-os forradalomra gondolván! Szent hagyaték ez az ünnep, melynek híre egykoron ifjak és idősek ajkán szájról szájra járt, mely megtörte a levegőég, az éter ólmos hullámhosszát, egykor ősszel is tavaszt hozott a magyar szívekbe. Erre az egykori ragyogó októberi fellángolásra emlékezünk ma. Az előttünk járóktól kaptuk e fénysugarat! Apáról fiúra száll a történet, itt vannak köztünk a tanúi e fellángolásnak. Lelkes pedellusok, tanárok írják lelkünkbe az igaz történelmet. A remény erős fénysugarának történetét, mely képes volt áttörni a páncélos ideológiák szorításán, sötét pincék kínzó kamráinak falán, az emberi méltóság és az önfeladás lesújtó állapotán. Felmutatták, hogy az emberi életet igen, de a szabadság sugarát nem lehet kioltani. Ha ez a fény betör az emberi szívbe, a jellem kiegyenesedik, a tekintet az égre vetül. Ilyenkor erővel telik meg az elhatározás, az ember széttépi láncait és elindul tűzön-vízen át az elorzott szabadságának kivívásáért. Irdatlan küzdelem lesz ilyenkor úrrá egyénen és közösségeken, mert a lét forog kockán! Azonban honnan eredő ez a felszabadító sugárka? Honnan való az ő kiapadhatatlan forrása? Te tudod, jó Atyánk, hogy a te országodnak fénye ez, ahol nincs korlátozás, ahol nincs jogfosztás, ahol minden ékes rendben áll. Párhuzamos dimenzióból való, onnan származó erő ez. Tetőled eredő ez a megtartó fénynyaláb, mely fölemel a porból és a gyalázatból embereket, egyént és közösségeket egyaránt! Megtanultuk, hogy földi küzdelmeinkben, harcainkban nem elég az emberi kéz biztos fogása, a szív bátorsága és az értelem leleményessége, e küzdelemhez égi erő is szükségeltetik. Kell a hit, hogy a csillagösvény magasából a gondviselés tekint mireánk… És kell a hit, a bizalom, a belső tartás ahhoz is, hogy küzdelmünk soha ne legyen mindent megtorló, mindent vérbe fojtó, hanem mindig és mindenekben őrizzük meg istengyermeki orcánk jellemvonását: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt 5,16 Annyi minden rárakódik, eltakarja ezt a bennünk rejlő világosságot jó Atyánk. Amikor világ szennye rakódik az emberi lélekre, küldj hozzánk igazi lélekcsiszolókat. Küldtél akkor is, és kérjük ma is az igaz útmutatókat. A lélek világosságát, ragyogását kevesen tudják előhozni az emberi szívekből… Megtanultuk fényezni önmagunkat. Talán soha nem volt ennyi hiú ember a világban, mint ma jó Atyánk, amikor már digitalizáltuk önmagunkat, és cselekedeteinket is. Amikor a virtuális világban azt az orcánkat mutatjuk meg, amelyben szeretnénk, ha látnának az emberek… Óvj meg bennünket a hamis önfényezéstől, hogy az igazi, belső világosságunkat tudjuk megjelenteni e világban, és hogy ez a világosság ne csak a beszédünkben, de a cselekedeteinkben is tükröződjék vissza…, hogy végső soron dicsőség legyen Tenéked!

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád.
Itt indultál el az útra, és itt jártad ki az iskolát.
Itt élnek a barátaid, és itt találtad meg szerelmedet.
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed!

Itt fogadtad szívedbe az írást és a gondolatot.
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod.
S most itt mondják nekünk elvakult sötét lelkű ostobák:
Keress magadnak máshol hazát!

Ne törődj vele, hogy mit mondanak,
Az vagy, akinek tartod magad,
Még akkor is, ha szembefúj a szél!
Ne törődj vele, hogy mit mondanak,
Az vagy, akinek tartod magad,
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél!

Elhangzott 2017. október 23-án, a szabadság napján
Csíkszeredában, a Szabadság téren

Solymosi Alpár unitárius lelkész